Vitrinkiállítás Gébárton az advent jegyében

Némethné Balogh Ildikó egy régi hagyományt, a nyugat-európai kolostorokban megjelent offer technikát (egykor fogadalmi ajándék) felhasználó negatív mintába öntött mézesbábok készítésének mesterségét viszi tovább. Alapja a múzeumok legféltettebb darabjai közé tartozó ütőfák. Ildikó gótikus jelenetek, barokk szent képek, bibliai jelenetek, népi barokk vallásos életképek, 19. századi állatfigurák, illetve reformkori címer ábrázolások formakincseit őrzi. A formavilág megismerése után saját tervei megvalósításában Harasztovics Róbert fafaragó népi iparművész segítette. Hosszú kísérletezés után jutott el a saját tésztaalapanyaghoz.

Csiszár Tiborné mézeskalács készítő saját bevallása szerint a mézeskalács készítés csodálatos foglalatosság, belső indíttatás. A sütéshez való vonzódás meghatározója édesanyja. Az újszerűség mellett a hagyományos motívumok megőrzésére törekszik, s szívesen adja át tudását az érdeklődőknek.

„A mézesbábos mesterség egyidős a magyarság államalapításával. A legkorábbi nyelvemlékünkben a Tihanyi alapítólevélben már megemlítették a méhészet és az ehhez kapcsolódó tevékenységeket. A kora középkortól fogva a különböző szerzetesrendekben a napi tevékenységek közé tartozott a méhészet, a mézkészítés, viaszöntés és a mézeskalácsosság-mézesbábosság. Az alapigény a kolostorok világításának biztosítása, aminek az alapanyaga évszázadokon keresztül a viaszgyertya volt. A méz mint tartósítószer és édesítőszer több ezer éven át használatos” – olvasható a vitrinkiállítás leírásában.