Katonák főzőkanállal a gulyáságyú mellett – sorkatonai szolgálat 2. rész

„Időről időre elkövetkező meghitt aktusa a katonaéletnek az eskütétel, az a nap, melyen megfogadják az ifjú harcosok, hogy erejüket nem kímélve védik, őrzik szabad életünk vívmányait, szocializmust építő népünk eredményeit. Tegnap délelőtt a Petőfi-laktanyában sorakoztak fel a legfiatalabb katonák, hogy esküt tegyenek. Az alakulótér egyik oldalán ők, míg a másik oldalon az ország minden részéből érkezett hozzátartozók, barátok várták az ünnepség kezdetét. Elsőként a katonai becsület és szimbólum, a csapatzászló érkezett. Feszes „vigyázz” menetben hozták a katonák, míg az esküre várók már katonai tiszteletadással kísérték útját.” (részlet a Zalai Hírlap 1970. augusztus 30-ai tudósításából)

1974 júliusában Nemecz Ferenc készített riportot az újoncok kiképzéséről: „Csizma, nadrág, ing, sapka és az alsóruházat. Kész a katona öltözéke. Még néhány kiegészítő, de nélkülözhetetlen felszerelést – hátizsákot, kulacsot, csajkát – kapnak, aztán a körletben mindenki elfoglalja helyét. Ezzel két esztendőre búcsút vettek a most bevonult fiatalok a civil ruhától, az otthontól, ahova csak látogatóba, szabadságra mehetnek majd. Az első napok a felszereléssel és a körlet és környékének rendezgetésével teltek el. Ez még alig jelentett valami változást életükben. Ma már viszont pontos napirend szerint zajlanak a foglalkozások, elkezdődött az újonckiképzés.” (részlet a riportból)

Természetesen a kiképzésen túl néha különböző rendezvények, vetélkedők színesítették a katonaéletet, például az 1977 szeptemberében Zalaegerszegen megrendezett szakácsverseny: „Igazán jó babgulyást csak a katonaszakácsok tudnak főzni, azok is a „gulyáságyúnak” titulált tábori kondérban.  Hogy nem csak ennek a sokak által kedvelt ételnek a mesterei, azt a Zalaegerszegen megrendezett szakácsversenyen bizonyították. Az alakulatok legjobb konyhaművészei forgatták a fakanalat, bámulatos ügyességgel aprították a zöldséget, a vöröshagymát, készítették a leves sűrítéséhez a habarékot. Hamarosan pazar illatok terjedtek a tábori konyhák környékén. Karfiolleves, tejfölös sertésszelet gombás rizzsel, végül pedig a maguk készítette almakompót volt a versenyfeladat. A honvédségi receptúrában szereplő menük egyike.”