Jó reggelt, Zala vármegye!

Ahogy halad a kor, s öregszik az ember, egyre inkább foglalkoztatja a múlt. Tán nem is a közelgő jövővesztés miatt, inkább a személyes és közösségi emlékélmény okán, s ilyenkor az se baj, ha olyan időtávlatba révedünk, amelyet nem éltünk meg, de lelki kötődésünk miatt szeretnénk feltárni az időrétegeket, hisz ezek jelenbéli felszínén felsejlik saját sorsunk. Képzeletben ugrálni évszázadok között olyan, mintha találkoznánk (nagyon régmúltbéli) eleinkkel, azokkal, akiknek köszönhetjük, hogy egyáltalán létezünk. A kutatás pedig – fából vaskarika: – valós legendákat szőhet, amelyek a jövőbe vezetnek, identitást, tartást és reményt adva a jelenben. Bárki bárhogy is tagadja: a holnap nincs a tegnap nélkül. Ma sem.