Interjú Standi Gyulánéval, aki a gyerekek lelkét és szellemét pallérozza

Az iskolába beszéltük meg a találkozót a második emeleti természettudományos teremben, az énekkar próbahelyén. Állhatatos és kitartó évek eredménye az asztalon: serlegek, plakettek, oklevelek. A hetedikes-nyolcadikos lányok izgatottan meséltek élményeikről, miközben a csoportképhez kerestük a megfelelő helyszínt. Számba vettük közben a lenyűgöző teljesítményt. Standi Gyuláné történelem-ének-földrajz szakos pedagógus már ötödszörre vehette át egy-egy csoportjával a Vass Lajos Szövetség Nagydíját: az andráshidai Öveges Általános Iskola színeiben 2012-ben a Katicák és 2014-ben a Tilinkó Trió. Aztán az Eötvös József Általános Iskola pedagógusaként is jelentkezett a felhívásra, 2018-ban a Bokréták, 2021-ben a Vadrózsák, most pedig a Tűzliliom népdaléneklő csoport birtokolhatja a bronzból készült elismerést.

- 2022 tavaszán a területi döntőn vettünk részt, 2023 tavaszán Sümegen jártunk a regionális megmérettetésen, ahol arany minősítéssel jutottunk a mostani Kárpát-medencei döntőbe. A Polgárok Házában az októberi döntőn félszáz csoport mérte össze tudását – kezdte a pedagógus, az iskolai énekkar vezetője. - A lányok másodikos koruk óta énekkarosok, negyedik osztályosként pedig belekóstoltak a versengés világába. Májusban az Oktatási Hivatal „Tiszán innen - Dunán túl” országos népdaléneklési tanulmányi versenyén szereztek arany minősítést. Nagyon jól összeszokott csapatom van, akikkel beneveztünk az idei ZegaSztárba, s továbbjutottunk a döntőbe.

Kele Loretta, Zalavári Dorka, Kovács Hanna, Vágó Dorina Zoé, Jakubovics Abigél, Szabó Boglárka, Majer Míra és Kutasi Ajsa Katalin örömmel mesélt a szereplésekről. Mindannyian nagyon szeretik a muzsikát, Ajsának pedig már határozott elképzelése van arról, hogy énektanár szeretne lenni.

- Kedveljük a népdalok dinamikusságát, érzelmes világát, a magasabb hangok kiéneklése népdalosan azonban kicsit nehéz – vélik a lányok, akik a mai popszámokat is szívesen hallgatják. - A mostani versenyre kettő dalcsokorral készültünk, Magyarország két különböző néprajzi tájegységéről, mindkettőben négy-négy dallal. Az együtt töltött évek alatt felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk. Sok helyre eljutottunk. Tavasszal a gyönyörű népviseletünkben felsétáltunk a Sümegi várhoz, ahol egy citerás idős bácsival találkoztunk, akivel rögtönzött népdal koncertet adtunk egy vendéglő érdeklődő közönségének. Szerencsére az elmúlt 5-6 év alatt már nagyon sok dalt tanultunk, mintegy száz népdalt ismerünk. Az öltözködéssel sincs baj, ügyesen elkészülünk a fellépésekre. Míg Marianna néni a kicsiknek segít, addig mi egymás haját fonjuk vagy szoknyáját igazítjuk.

A lányok bevallják, két pillanat van, amikor jobban izgulnak a kelleténél: az éneklés előtt, illetve a produkció végén, amikor az eredményt várják. Szerintük a tanárnő következetes, kedves, lelkiismeretes, jól érzik magukat a próbákon, így könnyedén készülnek a versenyekre. De hogy mi is kell pontosan ahhoz, hogy valakiből jó népdalénekes legyen? A műhelytitokról a felkészítő pedagógust kérdeztük.

- Nagyon büszkék vagyunk tanítványainkra! Ezek a nagyszerű lányok a hangképzést az énekkaron sajátítják el, majd erre az alaptudásra építkezünk. A Vass Lajos verseny azért különleges, mert egyfelől megtanulják a saját zalai népdalcsokrukat, másfelől a többi csapatot hallgatva önkéntelenül is megismerik a többi régió népdalkincsét. A kiírás szerint a saját tájegységünkön kívül egy másikét is kell vinnünk a versenyre. Nagyon jó ez a „kikacsintás” tulajdonképpen az egész Kárpát-medencére. A felkészülés során sokszor az autentikus, az adatközlők által még mindig őrzött hagyományos énekeket hallgatjuk. A zalai gyerekeknek a saját tájszólásukat, például a nyitott E betűt szinte nem is kell elsajátítani, ez a mi örökségünk. A kórusművek és a népdalok tanítása különbözik természetesen. A népi énekeknél erőteljesebb a hangvétel, figyelni kell a koruknak megfelelő dalcsokor-összeállításra, a megfelelő hangmagasságra. Itt egyénileg is több felelősség hárul egy-egy gyermekre. Talán egy énekkarban jobban el lehet bújni harminc fő között. Ha a szívben, a lélekben megvan az összhang, jó a közösség, az hallatszik az éneken.

- Egy felkészítő pedagógus mennyit énekel otthon?

- Magam is sokat énekelek, tanítványaimmal, énekkaraimmal is fellépek. Fejlesztem tudásom, legutóbb a Hagyományok Háza népi ének tanfolyamán tanultam a legnagyobb mesterektől. 1988 óta vagyok énektanár, sok diákom volt. Hihetetlen öröm, hogy húsz tanítványom lett tanító, óvónő, akiknek a felkészülését segíthettem a felvételire. Nem mindenki választ olyan pályát, amihez szükséges a tiszta ének, ám a többieknek is értékes útravaló a muzikalitás, ezt hosszú évek tapasztalata mutatja. A mindennapi éneklés lelkileg alakítja a gyerekeket, a kórusban, csoportban éneklés a közös gondolkodást is fejleszti, és fegyelmezett embereket nevel. Tudományos kutatás bizonyította be, hogy a Kodály-módszert alkalmazó, zenetagozatos osztályok jobban teljesítenek matematikából, nyelvtanból például, mivel ugyanazt az agyféltekét használják, amit az ének-zene tanulás során. Nemcsak lelkünket tehát, hanem szellemünket is pallérozhatjuk a muzsika által.

Természetesen felvetődik a kérdés, hogy a családban ki vitte tovább a tehetséget. Marianna felmenői között nem volt zenész, ám hat gyermekéből három erre a pályára lépett. Sőt, alkalomadtán összeáll a családi zenekar. Hajnalka lánya hegedű- és brácsaművész, utóbbi diplomáját a Sibelius akadémián szerezte. Jelenleg Helsinkiben, a városi zenekarban játszik, férje az operaház koncertmestere. Dorottya csellóművész lett, aki Bécsben él, s számos nemzetközi produkcióban vesz részt. Nemrég kapta meg docensi kinevezését Bécs egyik híres magánegyetemén. Fiatal professzorként adhatja át nemzetközi tapasztalatait, valósíthatja meg művészi elképzeléseit, miközben koncertekkel járja a világot. A közelmúltban lépett fel zenekarával Berlinben, Ausztriában, Törökországban. Szilvia klasszikus énekművész, magánénektanár, aki a Rádió Kórus és a Nemzeti Énekkar tagja. Többi gyermeke is muzikális, mindegyikük játszik hangszeren, énekelt kórusban, még ha nem is ez lett a hivatásuk.

Marianna 3. osztályos kora óta zenél, fő hangszere a hegedű. Ki gondolná, de a tanítás mellett arra is van energiája, hogy templomi szolgálatot lásson el. Zalaszentgyörgy után néhány éve a Nagykutasi Szent Jakab Plébánián kántor. Annak idején azért vállalta a szombathelyi négyéves képzést, hogy még inkább elmélyedjen az egyházi zenében és megismerkedjen a gregorián énekekkel. Immáron 26 éve szolgál kórusaival a szentmiséken, adnak egyházi ünnepeken koncerteket az egész vármegyében. S ha ez nem volna elég, huszonegy évvel ezelőtt a zalaszentgyörgyi Örömzene Alapítvány támogatásával elindította az éjszakai Szent István Emléktúrát, aminek során Zala-völgye településeit, szakrális helyeit keresik fel államalapító királyunk ünnepén.