Életműdíj, ami nem véletlen

A motivációja cseppet sem kopott meg az elmúlt négy évtizedben, idővel nem csak versenyzői lettek, de az edzői pályát választókat is oktatta Kámán Ferenc. Edzői életműdíja nem véletlen, s ma sem untatja, fárasztja, ha edzésre kell mennie.

Kerkai Attila

Kámán Ferenc az edző, akinek ma sem jelent terhet edzést tartani. Negyvenöt esztendő után sem nyűg neki.

Fotó: Pezzetta Umberto

Kámán Ferenc, a Zalaszám-ZAC vezetőedzője a Magyar Edzők Napján vehette át Schmitt Páltól és Molnár Zoltántól (MET elnöke), valamint Kozáry Ágnestől, a volt tanítványtól, a Zalaszám-ZAC elnökétől a Magyar Edzők Társasága (MET) kuratóriuma javaslatára neki adományozott Edzői Életmű-díjat, ami a hazai edzőtársadalom egyik legnagyobb elismerése. A minap neki ítélt Zalaegerszeg-díj jelzi, hogy helyben is értékelik Kámán Ferenc munkáját, amit eddig a város atlétikájáért, sportjáért tett.

Amikor leültünk beszélgetni annyit árult el, hogy teljesen nem lepődhetett meg az életműdíján, hiszen klubja nyújtotta be a pályázatot erre, így tudnia kellett róla. Az már kérdés, hogy a dr. Kemény Dénes által vezetett Mesteredzői Kollégium, aminek tagjai között olyan szaktekintélyek vannak, mint Mocsai Lajos, Fábiánné Rozsnyói Katalin, Csank János, Pécsi Gábor, Hegedüs Csaba, Vaskúti István, Sós Csaba Mészáros Lajos, Zrínyi Miklós és persze Kemény Dénes, meg is ítélte Kámán Ferenc számára. Ehhez ugyanis egyhangú döntés kell.

- Maga a pályázat és a döntés más, és nem mindenki kapja meg elsőre - jegyezte meg Kámán Ferenc. - Ha nincs egyhangú döntés a pályázat tovább él, de az én esetemben erről nem volt szó, úgyhogy nagyon megtisztelő számomra ez a díj. Már csak amiatt is, hiszen egy komoly testület döntött így. Amikor húsz évesen, 1978-ban még a versenyzés mellett elkezdtem edzősködni, persze nem gondolhattam, hogy több mint negyvenöt esztendő elteltével majd egy ilyen díjjal kapcsolatban nyilatkozhatok. Amikor pedig értesültem az elismerésről, megköszöntem minden kollégámnak és volt, illetve jelenlegi tanítványomnak is, mert egy rendszerben dolgozunk és az elismerés valahol közös ebben.

A kezdetek persze érdekesek. Kámán Ferenc azt mesélte, technikai vezető volt a ZTE atlétáinál, miközben már edzői tanfolyamra járt, s mivel nagyon jó eredményei voltak az iskolapadban, a ZTE akkori elnöke biztatta, hogy edzősködjön. Azt mondta, elkérte a tapasztalt és nagy tiszteletnek örvendő Laczik Pál edzésterveit, hogy azokból is tanuljon.

-Kezdetben csak fiatalokkal foglalkoztam, kizárólag utánpótlás korú atlétákkal - említette. - Ez tartott négy évig, aztán 1982-ben az akkori Ifjúsági Barátság Versenyen ott voltunk Molnár Pista kollégámmal, s valahogy megállapodtunk vele, hogy a ZTE-nél ő a férfiakkal, én pedig a női sprinterekkel foglalkozok a jövőben. Úgyhogy, lett egy tisztán lányokból álló csoportom és utána sokáig így is maradt. Amikor aztán Pista kiszállt az edzősködésből, hozzám került a fiúk egy része, főleg sprinterek és gátasok. Amire nagyon büszke vagyok, hogy volt két olyan olimpikonom, akik úgy jutottak el az ötkarikás játékokra, hogy a mi neveléseink. Kozáry Ágnesről és Szűcs Valdóról van szó. Ám említhetném a váltókat is, a nyolcvanas évek végén volt olyan női ZTE váltó 4x100 méteren, amelyik 46 másodpercen belül futott. Akkor figyeltek fel ránk a Honvédnál és Nyíregyházán, hiszen akkoriban ott voltak a legjobb sprinterek.

A válogatott szakvezetésének figyelmét sem kerülték el ezek a sikerek. Az akkori MASZ-elnök, Schulek Ágoston felkérte Kámán Ferencet egy válogatott viadalra, hogy legyen a sprint szakág képviselője, hiszen Kozáry Ágnes is tagja volt a csapatnak. Kámán Ferenc aztán nem szakadt el jó sokáig az atlétaválogatottól, 2001-től pedig 12 éven át volt a Héraklész-program rövidtáv-gátfutó szakágvezetője az atlétikai szövetségben. Az edzőképzésbe is fokozatosan került bele. Volt hogy pedagógusi végzettségének megfelelően tanított is, majd a megyei sportigazgatóság vezetőjeként dolgozott. A jelenleg is működő Zala Megyei Sportszövetségek Egyesülése sportigazgatója, s mint említette, 1997 óta nagyjából ezer edzőt oktathatott, s jelenleg is 34-en tanulnak tanfolyamain. A motivációjával soha nem volt gond, amit megerősített.

-Mindig úgy voltam vele, hogy szerencsésnek mondhatom magam, hiszen szívesen csinálom, szeretem csinálni és nem nyűg máig menni és edzést tartani - avatott be bennünket Kámán Ferenc a motivációjába.

- A sportvezetői feladatokkal ugyanígy vagyok, az új kihívások valahogy mindig érdekeltek. A szövetségen belül is szószólója voltam mindig, hogy legyen saját edzőképzésünk, de az sajnos nem jött össze. Az edzősködés pedig megmarad. Most is van egy csoportom, Boglárka lányom is a tanítványom. A sport valahogy mindig körülvette az életünket, a két nagyfiam, akik szintén atlétizáltak, Attila és Bálint is ezen a vonalon testnevelőként illetve sportvezetőként dolgozik jelenleg is. A családi háttér amúgy is sokat számított az életemben és ebben is szerencsés lehetek. Az idei budapesti világbajnokság pedig ebből a szempontból különleges volt számunkra. Voltak olimpikon versenyzőim, voltam olimpián kétszer, de atlétikai világbajnokságon még egyszer sem. Úgyhogy eldöntöttük, hogy a családdal ott leszünk a Budapesti Atlétikai Központban mind a tíz napon át. Együtt is töltöttük ezt az időszakot és feledhetetlen élmény volt mindnyájunknak.

Persze kihagyhatatlan a kérdés, hogy meddig szeretne edzősködni. Kámán Ferenc jó példaként említette id. Tonhauser Istvánt, hiszen a fővárosi szakember aki 87 esztendős, máig edzéseket tart.

- Ha valaki szereti ezt a pályát, lám, nem hagyja el. Nem határoztam meg magamnak időt, de jó pár évig szeretnék még edzősködni - vallotta be jövőbeli tervét Kámán Ferenc.

Nem is vártunk más választ.