Fejtő Ferenc nagykanizsai látogatása

„- Örömmel olvastam az újságban, hogy „Fejtő Ferenc újra itthon” – kezdte. – Tényleg úgy jöttem, mint, aki innét való és ide tartozik. Sok helyen voltam otthon, mióta elmentem, de az itthon mindig ez a város marad. Életem 17 évét töltöttem el itt, itt tanultam magyarul és itt avattak be a magyar kultúra szeretetébe. Ide köt minden családi örökség. Nagyapám, aki Cseh-Morvaországban született, majd itt nősült és egy kis sajtóbirodalmat alapított – mint nyomdatulajdonos és mint a Zala című heti- és napilap alapítója és főszerkesztője. Az ő utódja volt az apám és a testvére, a Fischer Fülöp-féle könyvkereskedés tulajdonosai. – Az emlékek, melyek ehhez a városhoz fűznek, óriási tömegben fészkelődnek az agyamban, és nem is nagyon értem, hogy férnek meg ott. Ahányszor eljövök, mindig újabb és újabb dolgok tolulnak fel bennem. Itt volt az, amikor egy este apámat a helyettese azzal ébresztett, hogy jöjjön gyorsan, mert meghalt Ferencz József. Világosság lett az egész lakásban, apám nagy nyugtalansággal kapkodta magára a ruhát, és amikor kérdeztem, hogy mi történt, azt válaszolta: „Meghalt Ferencz József és ezzel egy világ dőlt össze.” Ez a szó nagyon megmaradt bennem, holott a világnak a dőlése két évvel korábban kezdődött. Azt a pillanatot Dél-Tirolban éltem át egy családi összejövetelen (a Vajdaságból és a Felvidékről is ott volt mindenki), ahonnan az apámnak sürgősen haza kellett térnie, mert táviratot kapott, hogy Szarajevóban meggyilkolták a trónörököst. Akkor támadt az az érzésem, hogy nagyon rossz dolgok következnek, és hamarosan meg is betegedett, majd meghalt az édesanyám, hiába vitték Fiuméba és Zágrábba is kórházba. De megéltem IV. Károly koronázását is, sőt máig meg van az emlékezetemben az Érdekes Újság címlapja, melyen a királynéról közöltek nagy képet, aki Ottó gyermekét tartotta épp a karjában. És vele, Habsburg Ottóval is találkoztam aztán 1989-ben. Lehetett volna előbb is, de én nem akartam összeismerkedni vele, mert közös barátaink az mondták, hogy sármjával mindenkit elbűvöl. Írtam a monarchiáról, s nem akartam, hogy ő a véleményalkotásban befolyásoljon. Akkor Pesten azt mondta nekem: „Régóta vártam az alkalomra, hogy megköszönjem, amit édes hazánkért tett!” Ez egy Habsburg szájából nagyon meghatott. 

– Nagykanizsán díszpolgárrá választottak, pedig elkövettem egy hibát a várossal szemben. Az életrajzomnak, amit 1988-ban adtak ki Franciaországban, az a címe: Budapesttől Párizsig, pedig természetesen Nagykanizsától Párizsig lett volna a helyes. Egyszer remélem, még meg találom a módját, hogy ezt helyrehozzam.”