Csikófejes citerát állítottak ki Keszthelyen

A múzeum a honlapján azt írja: a szőlőültetvényeken ősszel zajló munkák az évszak legdolgosabb napjai közé tartoznak szerte az országban. A szüret kezdete hagyományosan valamely jeles naphoz kötődött, a Balaton környékén Terézia (október 15.) napja volt a legfontosabb, mely a Dunántúlon sokfelé volt szüretkezdő nap.

A szüreti szokásokhoz hozzátartoznak a szüreti mulatságok, bálok, felvonulások, az evés-ivás, az ének és a tánc. Szüretelés közben egyes munkanapokon esténként a szőlőmunkások külön táncot, kapásbált, citerabált rendeztek. A tánczenét sokszor nem zenekarok vagy cigánybandák, hanem alkalmi muzsikusok szolgáltatták. A jó hangulatú szüreti vigalmakra emlékezve a hónap műtárgyának egy citerát választott a múzeum.

A citera általában a szegényebb néprétegek hangszere volt, néhány helyen, ahol nem tellett zenekarra, még a lakodalomban is citerajáték szólt. Dalkedvelő férfiak, nők és gyerekek is hamar megtanultak rajta játszani, így egy-egy mulatság alkalmával a zenész nem került pénzbe, a résztvevők felváltva játszottak a hangszeren, vagy ketten-hárman citeráztak együtt.

A hangszer olcsón és egyszerűen előállítható, otthoni szerszámokkal már egy átlagos kézügyességű parasztember is elkészíthette – és általában el is készítette – magának. Ezen kívül voltak nevezetes citerakésztők, akik egy egész környéket elláttak citerával.

A hónap műtárgya 2020-ban került a múzeum tulajdonába egy adományozásnak köszönhetően. A citera újszerű állapotú, használható. A kisfejes-hasas citerák körébe tartozik, ami az egyik legnépszerűbb típus, a csikófejes díszítés is ennél fordul elő leginkább. A készítő a nagyfejet és az oldalfejeket lóalakokkal díszítette, a kilenc hangnyílásos fedőlapot pedig festett virágmotívumokkal. Érdekesség, hogy bár a lófejes díszítés a legelterjedtebb, a formai-szerkezeti kutatás során ökörfejű, madárfejű, halfejű és medvefejű citera is előkerült.