Az osztrák mészáros sörgyári kalandja

A címzett pedig nem volt más, mint Karl von Geringer báró belügyminisztériumi tanácsos, akit 1849. június 4-én nevezett ki I. Ferenc József Julius von Haynau táborszernagy, a Magyarországon állomásozó császári, királyi hadsereg főparancsnoka mellé a polgári ügyek magyarországi teljhatalmú császári biztosává, és megbízta az ország polgári közigazgatásának megszervezésével.
A filatéliai ritkaság történetét Czirók Dénes, a Zalaegerszegi Városi Bélyeggyűjtő Kör tiszteletbeli elnöke osztotta meg velünk.
Mint elárulta, a bélyegek mellett régi leveleket is gyűjt, különösen érdeklik az 1874 előtti időkből származók. Az évben alakult meg ugyanis Bernben két tucat ország összefogásával a ma már az ENSZ egyik szakosított szervezeteként működő Egyetemes Postaegyesület, amelynek feladata volt a nemzetközi postai szolgáltatások fejlesztése és szabványosítása. Ez egyszerűbbé tette a határokon át küldött levelek kézbesítését. Azt megelőzően csak az országokon belülre vonatkozott a postai küldemények bérmentesítése. Ha a levél több határt is átlépett, amíg eljutott a címzetthez, akkor minden országban külön-külön felszámították a kézbesítés díját. Tehát ezek a levelek Czirók Dénes kiemelt figyelmét élvezik, rendszeresen részt vesz aukciókon, így bukkant rá arra a levélre, amit 1850. szeptember 21-én Londonban adtak fel, Pestre címezve. Az is kiderült, hogy Haynauról szóló rajzot rejt a boríték, ám a címzett neve akkor még nem mondott semmit a gyűjtőnek, aki néhány érdekességre is felhívta a figyelmet. 

A boríték jobb felső sarkára Via Ostande feljegyzés került, azaz a belgiumi kikötővároson keresztül kézbesítendő, mert létezett másik útvonal is Franciaországon át. A bal alsó sarokban olvasható Vienne feljegyzés pedig arra utalt, hogy Bécs közbeiktatásával szállítandó a levél. A borítékon látható további jegyzetek azt árulták el, hogy mennyi díjat számoltak fel az egyes országokban a kézbesítésért. Ma már szinte elképzelhetetlen, de azokban az években még a címzett fizetett a kézhez kapott küldeményért.

Példaként említette meg Czirók Dénes, hogy egy levél kézbesítése Zala megye két városa között három krajcárba került, a londoni küldeményt viszont 49 krajcár kifizetése után vehette át a címzett Ofenben, azaz Budán, mégpedig a Vízivárosban. A bélyegzők tanúsága szerint a levél Aachenen keresztül hat nap alatt jutott el Londonból a magyar fővárosba a postakocsik korában.
A gyűjtő számára a levél alakja és a tarifák bírnak különös értékkel, ám a levél kinyitásakor előbukkant korabeli rézkarc kidolgozottsága, nyomdai mívessége, a papír minősége is lenyűgöző. A Shoe Lane Fleet Streeten a 19. században működött, H. Beal által alapított kiadó által megjelentetett rajz tetején felirat (természetesen angolul): Háromszoros hurrá a Barclay és Perkins kocsisainak!!!

De miért is? A rajz Haynau londoni látogatásának egy mozzanatát örökítette meg, ahogy a korabeli újságból származó tudósítás fogalmazott, “a magyarok mészárosát” a southwarki sörgyári munkások megverik. A nagy képet két kisebb egészíti ki. Egyiken Haynau az akasztófa előtt térdelő Batthyány Lajosra halálfejes érdemérmet akaszt, a másikon pedig Haynau félmeztelen asszonyt ver korbáccsal.
Az, hogy mi is történt Londonban, arról Molnár Andrástól, a megyei levéltár igazgatóhelyettesétől kaptunk további információkat, amelyek a Múlt-kor című történelmi magazinban is fellelhetők, és anno a Vasárnapi Újság az 1869. június 20-i számában is részletesen beszámolt Haynau megveréséről. Ezekből idézünk.
Julius Jacob von Haynau Itáliában és magyar földön elkövetett kegyetlenkedéseinek híre Európa nyugati felét is bejárta. Angliában osztrák mészárosként, itáliai rémtettei miatt bresciai hiénaként emlegették. Mivel a parancsára Ruszkabánya piacterén megvesszőztek egy – honvédtiszteket elszállásoló – erdélyi asszonyt, Maderspach Károlynét, sokan asszonykorbácsolónak is nevezték. Az angol lapokban 1849 nyarán több, merőben alkotmányellenes kiáltványát is leközölték, és pontosan tudtak a nevéhez köthető számos kivégzésről. Többek között a király által kinevezett Batthyány Lajos miniszterelnök haláláról is, ami kontinensszerte hatalmas felháborodást keltett. A már a Bécsnek is terhes Haynaut 1850 nyarán nyugdíjazták, ő pedig nyugat-európai körútra indult. A szolgálataiért kapott pénzből egyébként Szatmár megyei birtokokat vásároló táborszernagyot többen is óva intették Brüsszelben, hogy átkeljen a Csatornán, mert a ködös Albionban esetleg kellemetlenségek érhetik. A londoni osztrák nagykövetség ügyvivője, báró Koller egyenesen azt ajánlotta neki, hogy borotválja le hosszú, sárgás bajuszát, hátha úgy nem ismerik fel. Haynau azonban nem törődött a figyelmeztetésekkel. Eleinte nem is történt inzultus, hiszen a londoni világkiállításra számos idegen érkezett. 1850. szeptember 4-én két kísérőjével a southwarki Barclay és Perkins sörfőző gyárat kívánta megtekinteni, zsebében a londoni Rothschild-bankház ajánlólevelével. Ott pedig vendégkönyvébe a szokásoknak megfelelően beírta a nevét. Pillanatok alatt híre ment a gyárban, ki is tette tiszteletét náluk. Az udvaron megjelenő Haynau először egy kötés szénát kapott a fejére a padlásajtóból, majd a munkások és az ostoraikat pattogtató kocsisok fejébe nyomták a kalapját, és dobálni kezdték mindennel, amit csak találtak (többek között trágyával), majd seprűkkel páholták el. Közben zúgott a Down with the Austrian butcher! azaz, le az osztrák mészárossal! A nyugalmazott hadvezér kiszaladt a gyárból, ám az utcán már félezer fős tömeg várta. Az utcagyermekek, kőszénhordók letépték róla kabátját, húzogatták a bajuszát, és „elkísérték” a Bankside nevű úton. Üldözői elől futva menekült be egy kocsmába, és elbújt egy ágy alatt. A tömeg utánament, de nem talált rá. A kocsmárosné futárt küldött a rendőrségért, akik kiszabadították szorult helyzetéből Haynaut, és átmenekítették a Temze túloldalára, számolt be a történetnek legalaposabban utánajáró Kropf Lajos 1903-ban a Budapesti Szemlében. 
A botrány után Haynau hamar elhagyta az angol fővárost. A később Brüsszelben és Párizsban is inzultált táborszernagy miatt Bécs és London még hónapokig levelezett, Schwarzenberg osztrák miniszterelnök gyors és szigorú eljárást sürgetett. Vizsgálat nem indult az ügy kapcsán, de egy színes ábrás emléktábla ma is hirdeti, hol verték meg egykor a londoniak az osztrák mészárost. A londoni demokraták már pár nappal a verés után, szeptember 10-én gyűlést hívtak össze és óriási falragaszokon dicsőítették a sörfőzők nemes magaviseletét.

Nos, az 1850. szeptember 21-én feladott levél címzettje „Gouverneur Baron de Geringer”, azaz Geringer báró, „kormányzó”. Azt Molnár Andrástól tudjuk, hogy az erdélyi szász származású, Nagyszebenben 1806-ban született, 1848 előtt osztrák kormányhivatalnokként tevékenykedő Karl von Geringer báró belügyminisztériumi tanácsost 1849. június 4-én nevezte ki I. Ferenc József  Julius von Haynau táborszernagy mellé  a polgári ügyek magyarországi teljhatalmú császári biztosává, és megbízta az ország polgári közigazgatásának megszervezésével. A katonai és polgári ügyek különválasztásakor, 1851. április 10-től helytartósággá szervezték át Geringer báró Pesten berendezett központi irodáját. A Magyarországi Császári, Királyi Helytartóság Budán székelt, élén ideiglenes helytartóként Geringer báró állt 1852 tavaszáig.
A levél megvásárlására Czirók Dénest a feladás dátuma inspirálta, bár ismert volt előtte, hogy Haynau megveréséről beszámoló rajzot rejt, azt azonban nem tudta, hogy a táborszernagy mellé kinevezett császári biztos a címzett.
Azt továbbra is homály fedi, ki adta postára a rajzos beszámolót, csak vélelmezhető, hogy a Haynau kíséretében lévők egyike számolt be a megszégyenítésről.