A fürdőváros temetőjében elhunyt szeretteikért fohászkodtak a hívek

A kedd kora esti, esővel kísért alkalom kezdetén Kiss László azt mondta: Krisztus mindannyiunknak reményt ad a feltámadásra, az élők és a holtak világát ő köti össze. „Az ő világossága utat mutat nekünk, a földi élet zarándokútját járó híveknek az ég felé, elhunyt testvéreink számára pedig fényeskedik, örök világosságként. Ezért a halottakra való emlékezésünk nemcsak gyász és szomorúság, hanem átcsillan rajta az örök élet hite és a feltámadás reménye”, fogalmazott a fürdőváros plébánosa.

Kiss László a szertartás után lapunknak kiemelte, ma már sokan összetévesztik a Mindenszenteket és a halottak napját. Előbbi a megdicsőült egyház ünnepe, azoké, akik elnyerték az örök boldogság jutalmát, utóbbi pedig a szenvedő egyház tagjaié: akik már meghaltak, s a tisztítóhelyről való szabadulást várják.

– Ezért szoktuk kérni, hogy imáink hatására szabadítsa ki őket a Jóisten a szenvedés helyéről, és vigye a mennyei dicsőségbe – folytatta az esperes-plébános. – Ám nemcsak egy évben egyszer kell róluk megemlékeznünk, hanem minden nap. Az esti harangszó után megszólaló lélekharang is arra figyelmeztet, ne feledkezzünk el elhunyt hozzátartozóinkról, hanem fohászkodjunk értük, és ebben az esetben nem is szakadunk el tőlük teljesen.

A Mindszentek kapcsán Kiss László felidézte, a keresztényüldözések utáni időkben a keleti egyházban már megemlékeztek a mártírokról, akik életüket adták Krisztusért, a hitükért, később pedig a nyugati egyház is átvette ezt az ünnepet, amit később kiterjesztettek „minden igazakra, vagyis minden szentekre”. Ennek időpontja kezdetben májusban volt, de III. Gergely pápa a 800-as évek közepén áttette november elsejére.

Hévíz esperes-plébánosa arról is szólt: a következő napon pedig elhunyt hozzátartozóinkra emlékezünk, „mivel keresztény tanításunk szerint a tisztítóhely a szenvedő egyház helyszíne, vagyis azoké, akik emberi gyarlósággal távoztak el a földi létből, vagy nem volt meg a tökéletes bánatuk a haláluk pillanatában”.

– Halottak napján, de a leghelyesebb, ha rendszeresen tesszük ezt, értük imádkozunk s gyújtunk gyertyát azért, hogy a Jóisten kegyelméből mielőbb a mennyei dicsőségébe jussanak – tette hozzá Kiss László.