Keresztút a főpásztorral az egy éve épült hévízi kálváriánál

A főpásztor lapunknak kiemelte, Jézus arra biztat – és az ősegyház tapasztalata is az volt –, hogy hasonuljunk Krisztushoz, öltsük magunkra az új embert, ami azt jelenti: ismerjük meg az ő földi életét, valóságát és szenvedésének állomásait. Az egyház nemcsak a kálvária egy-egy pillanatát állítja elénk, hanem saját magányosságunkat, elbizonytalanodásainkat is.

– Elmélkedünk, és emlékezünk Jézus szenvedésére, de mi már ezt úgy tesszük, hogy számunkra a feltámadás hite ajándékként megadatott – mondta dr. Udvardy György. – Vagyis hisszük, hogy van értelme az életünknek, és van reményünk. Ezért olyan szép, hogy az egyház életében, különböző korokban, kultúrákban, más-más módon ugyan, de keresztutakat építettek a települések középpontjában vagy valamelyik szép helyén, mert pusztán csak rápillantva is ezekre, kiemelkedik: mi ennek az útnak a részesei vagyunk.

A főpásztor hangsúlyozta, mi megyünk a kálvárián, ám valójában Jézus járja velünk végig szenvedéseink útját: nem vesz távolságot, nem hagy el bennünket, sőt, bátorít és reménységet ad. Ez a keresztúti imádság egyik nagy ajándéka.

– Mindannyian minden nap találkozunk nehézségekkel, küzdelemmel: kereszttel. Nagyon sokféleképpen lehet viszonyulni ezekhez, kerülhetjük, letagadhatjuk, könnyűnek mondhatjuk vagy éppen megkerülhetjük kapcsolatainkkal, anyagi lehetőségeinkkel, tehetségünkkel. Ám nagyon sokszor ezt nem tudjuk megtenni, és milyen jó, hogy nem – hívta fel a figyelmet a veszprémi érsek.

Ilyenkor Jézus tanítása bátorít bennünket, mert a feltámadás életünk minden eseményére választ jelent, és így a mindennapi küzdelmeink megszentelnek bennünket, fogalmazott dr. Udvardy György.