Ajándék Orsolyának a bécsi vásárból

Dr. Bilkei Irén PhD történész, a Zala Vármegyei Levéltár nyugalmazott címzetes igazgatója nemcsak a zalai középkor történéseinek, hanem a korabeli vasi eseményeknek is a követője. Hosszú évek óta rendszeres előadója a sárvári múzeum ismeretterjesztő sorozatának. E kapcsolat gyümölcse az új kötet, mely a sárvári Nádasdy Kulturális Központ és a szombathelyi Szülőföld Könyvkiadó gondozásában jelent meg. „Olvasóink sok új szemponttal találkozhatnak a könyvben, amiből nem töredezett kép alakul ki az évszázadokkal ezelőtti világról, hanem egy távoli, mégis ismerős vidék. A mi Nyugat-Magyarországunk” – írja az előszóban a sárvári központ igazgatója, Takács Zoltán Bálint.

A könyv a forrásokból kiolvasható tények nyomán az élet színtereire (várak, városok, falvak, lakásviszonyok), az életmódra (öltözködés, foglalkozás, táplálkozás, szórakozás, utazás), a mentalitásra (hiedelmek, íráskultúra, viselkedés, nemesi öntudat) vonatkozó témakörökre osztja mondandóját, illeszkedő képkollekcióval egészítve ki a szöveget.

A bevezetés szó szerint repít bennünket 1519 szeptemberébe, amikor is a nemesszentandrási Párisz Mihály zalai köznemes és az alsólendvai arisztokrata, Bánffy Zsigmond nézeteltérésébe csöppenünk. Előbbi vádja szerint az utóbbi emberei kirabolták őt. Honnan tudjuk? Egy királyi parancslevélből, amelyhez részletes veszteséglista is tartozik. Ebből látszik, hogy milyen anyagi viszonyok között élt akkor egy zalai köznemes családja: ónedények, női és férfiruhák, lószerszámok, lándzsák, tőrök, gabona, ökrök, tehenek hiányoztak a főúri szolgálók látogatása után. Bilkei Irén meg is jegyzi, hogy az oklevél (a kapornaki bencés konvent hiteles helyéhez címezve) több információval szolgál a késő középkor mindennapjairól, mint a jogi aktusról, érzékelteti a korszak tárgyi kultúráját, s az is kiderül, hogy egy nemesember milyen iratokat tartott akkoriban a ládafiában.

– Közel húsz éve foglalkozom a kutatás mellett ismeretterjesztéssel, 12 éve számítanak rám Sárváron, az ott elhangzott előadások egy része most nyáron könyvalakot nyert. Mindig is feladatomnak éreztem, hogy a nagyközönség is megismerhesse a legújabb kutatási eredményeket, közérthető formában találkozhasson a múltunkkal – mondta érdeklődésemre a szerző. – A kézirat lektorálására zalai származású fiatal pályatársamat, Kanász Viktort kértük fel, a latin nyelvű okleveleket magam fordítottam.

Tudni kell, Bilkei Irént a hazai történészi társadalom egyik utolsó mohikánjának érezhetjük: azon kevesek közé tartozik, akik a latin nyelvű okleveleket kutatják. Négy kötete jelent meg eddig a zalai oklevelek tartalmának feldolgozásából.

A szóban forgó könyv fontosabb forrásai a Nádasdy család irathagyatéka, benne Nádasdy Tamás és felesége levelezése, a gazdatisztek számadásai, várleltárak, a területen született végrendeletek, melyeket a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában őriznek. Emellett a szerző arra is gondot fordított, hogy az írott forrásokat, a korabeli ábrázolásokat és a régészet által feltárt tárgyi emlékek üzeneteit összevesse. A cím és címlap maga is ezt hivatott szimbolizálni, hiszen a kék szín alatt láthatjuk a Kanizsai Orsolyáról, a nádori tisztséget is viselő Nádasdy Tamás feleségéről készült, a Magyar Nemzeti Múzeumban lévő festményt, 1519-ből származó oklevél fotóját, valamint a Göcseji Múzeumban őrzött szarvas alakos kályhacsempét, amely az egykori csácsi gótikus templomból származik. A kötet a Mátyás király halála utáni Magyarország minden­napi életét bemutatva megállapíthatja, az anyagi kultúrát, a mentalitást tekintve mindenképpen egységesnek tekinthető a Nyugat-Dunántúl. A Jagelló-korszak manapság nem áll a kutatás középpontjában, a honfoglalás és a Mohács utáni korszak jobban, de főleg a XX. századra fókuszál a történettudomány.

– Vezérelv számomra, hogy azzal foglalkozzunk, amit a források mondanak – hangsúlyozta a zalai történész.

Így ad képet a könyv a külföldön vásárolt használati tárgyakról, a korabeli ruhaanyagokról, az öltözködésről, a táplálkozásról amúgy más témájú oklevelek, végrendeletek révén.

A vagyon mutogatása elvárt mentalitás volt a késő középkorban, kora újkorban. Az írást, valamint az írás-olvasás terjedését, a papír, a kalendárium,  a levelek használatát, sőt az órák, mi több, a szemüveg, az okulár használatát is tetten érhetjük. Nádasdy Tamás a bécsi „fazéksokadalomból”, azaz vásárból edényeket küldött a feleségének.

– Csak egy példa: 1548-ban  Pölöskei Ördög Lászlóné Katalin asszony végrendelete 23 sorban sorolja fel az ékszereket, a 3 nemzedéken át örökölt ruhákat – mondta Bilkei Irén, utalva arra, hogy a vagyon már nemcsak a földben volt mérhető. Elválik a felesleges és a szükséges fogalma is, a táplálkozásban is megfigyelhető a gazdagság demonstrálása.