A kis falu dombok mögött bújik meg, csendes, szinte nincs átmenő forgalma

Kocsis László reggel már kétszer járt a szomszédos Nagykapornakon, ahova az iskolás gyermekeket szállította. Mivel 14 gyermek jár Padárról Kapornakra iskolába, kétszer kell fordulni, a busz ugyanis csak kilenc személyes.

– A polgármesterség mellett mint falugondnoknak, naponta be is kellett vásárolnom azoknak, akik igényelték, mert Padáron nincs bolt. Öt-hat ember is kérte ezt naponta, s néha azt olvastam a lakó cetlijén, hozzak valamilyen szalámit – veszi át a szót Németh Imre, aki a sétálóidejét tölti a munkahelyén, mert elérte a nyugdíjkorhatárt. Ez a polgármesterségét nem érinti, mert a falu irányítását társadalmi felajánlásként végzi. Főállású falugondnok felvételére december elejétől lesz lehetőségük.

A tó felé vezető út mentén traktor vágja a füvet. Mondják is, „a Nagy Karcsi rendes ember”, önként elvégzi azt a munkát, amire a falunak nincs ereje. Közmunkások híján csak a közterületeket tudják lenyírni, ami Kocsis László feladata. Ennyit elöljáróban Padárról, ahova a „Mert az ön faluja is rajta van a térképen!” turisztikai sorozatunkban látogattunk el.

eltárul a falu horgásztava, amely gyöngyszemként csillog az azt körülvevő dombok alján.
– A tó 1990-91-ben létesült, a területe másfél hektár. Kedvelt a lakóink körében, saját horgászegyesületünk van, 22 taggal. Két esőbeállót építettünk, nincsenek befejezve, még az oldalaikat kell beburkolni. Az idén már volt horgászversenyünk is, a nyertes 3 kiló nyolcvan dekás pontyot fogott. Voltak hívatlan vendégeink is, hódok települtek a tóba, s elkezdték a várukat építeni. Szerencsénkre egyszer csak eltűntek – újságolja Imre, majd átvezet a tó közelében lévő Bali-hegy aljára, ahol idilli környezetben három új, illetve felújított pince fogad bennünket. Mind a három épület mutatós, az egyik szinte lakóépület, gyönyörű virágokkal, kemencével, s bárhol megállná helyét. De szép a másik két épület is, gazdáik szívesen látják a vendéget, legutóbb itt tartották a falu gyermeknapját. Visszafelé, megakad a szemünk egy átalakítás alatt lévő épületen.

Ők a falu legújabb lakói, Csepelről érkeztek, előtte Angliában dolgoztak évekig – mutatja be Imre Patai Attilát és felségét, Ágnest.
– Hogyan találtak erre a csöppnyi zalai falura? – kérdezem.
– Padár talált meg minket – igazít ki Attila. – Csendes, nyugodt helyet kerestünk! Minket nem zavar a harangszó, nem baj, ha kukorékol a kakas, mint sok vidékre költöző városit. Megláttuk ezt a tájat, a falurészt, s azt mondtuk, ez minket várt – így a férj.
– Olyan helyet kerestünk, ahol gond nélkül, szabadon szaladgálhatnak a gyermekeink a réten. Most még minden szanaszét van, de nézze majd meg egy év múlva, amire mindennel elkészülünk – néz biztatóan a férjére Ágnes, aki könyékig sáros, vályoggal dolgozik…

De hol is van Padár? Akik a Balatonra igyekeznek, a 76-os főúton, Nagykapornak után néhány kilométerrel látnak egy útcsatlakozást, ahol a mezők között vezető aszfaltcsík eltűnik az erdőben. Ez az út vezet Padárra, amely határos még Almásházával, Kallósddal és Zalakoppánnyal. Azon ritka települések közé tartozik, ahol a faluba érkezve az egykori uradalmi gazdaság hatalmas, régi istállói, cselédépületei fogadják az embert. A falu hajdanán a kapornaki apátság tulajdonában volt. Van itt egy olyan magtár, amelyik első szintje csupa bolthajtásos teremből áll. Mellette ódon istálló, mögötte az 1942-ben épült, még jó állapotú cselédház, amit most is hárman laknak. Lent, már a falu szélén, a sportpálya mellett pedig egy másik, hosszú istálló zárja az egykor virágzó majort. A magtár közelében kör alakú, bolthajtásos kápolna áll, amit szeretnének felújítani.

– Minden épületnek van tulajdonosa. A magtárt sajnálom én is, hogy ilyen állapotba került, hozzá hasonló épület nincs a környéken. Amikor téeszvilág lett, az épületben csirkéket, pulykákat tenyésztettek, s a rendszerváltás után is ilyen célra használták a vállalkozók. Régen a majorban is volt iskola, óvoda, én még oda jártam először, aztán kerültem le a mostani imaházba, ami szintén iskola volt. Sohasem felejtem el, amikor együtt járt az 1-4. osztály, egyetlen elsősünk volt, s míg nekünk, nagyobbaknak csendes óránk volt, a kis elsősnek egyedül tartottak tornaórát. Majd megszakadtunk ezen, a magunkba fojtott nevetéstől – meséli Imre, miközben a sekrestyés, Horváth Ferenc megmutatja az imaházat.

A falu fejlesztéseiről a polgármester elmondja, két éve sikerült az egyedi szennyvízelvezető rendszer megépítése, ami akkor 35 lakost érintett, azóta tizenegy ház csatlakozott a hálózatra. Két éve a falugondnoki autót lecserélték a 9 személyes kisbuszra. Volt egy fűtéskorszerűsítésük is, most a művelődési házban gázkazán adja a meleget. Legutóbb a garázsuk bővítésére nyertek 10 millió forintot, eléje egy pajtabeállót is terveztek.
– A bökkenő, hogy ennyiből ezt nem építi meg senki nekünk, a legolcsóbb árajánlat is 19 millió forint – mondja Imre.
A kis falunak vendégháza is van, a Kék Madár.

– Az utazás mindig közel állt hozzám, 2012-ben diplomáztam egészségturizmus-szervező szakon. Ez adott hátteret ahhoz, hogy megláttam, nem én vagyok az egyetlen, aki vidéki, elbújós, romantikus, igazán csendes pihenésre és feltöltődésre vágyik – mondja Bödör Alexandra, a ház tulajdonosa, aki a leendő vendégház épületét egy hirdetésben látta meg Padáron. A falu tökéletes helyen van a zalai dombok ölelésében, közel a Balaton, Zalaegerszeg, Keszthely, a termálforrásokat nézve Kehida, Zalaszentgrót, Zalakaros.

– Olyan vendégekre számítottam, mint amilyen én is vagyok! Azok találnak rám, akikkel hasonlóak a vágyaink. Akik, ha csak egy pillanatra is, ki szeretnének lépni a városi mókuskerékből, a folyamatos zajból. Akik tudják értékelni a napsugarak melegét, a bogarak zümmögését, az őszi falevelek zajtalan hullását. Előszeretettel érkeznek párok. Sokan jönnek kisgyerekkel vagy a házi kedvencükkel. És majdnem minden hónapban van zalaegerszegi vendégem is, pedig itt vagyok szinte a szomszédban. Elmondhatom, folyamatosan jönnek visszatérő vendégek, és mindig vannak új foglalások is. Volt már lánykérés, születésnapi parti, lánybúcsú, babaváró buli. Számomra az a legfontosabb, hogy olyat adjak, amire a vendég vágyik. A ház neve és a szlogen is ezt sugallja: Kék Madár Vendégház – Padár, „ahol megéled a boldogságot”. Egy vendégem röviden csak azt írta a vendégkönyvbe: „Megéltük” – említi Szandra.

– Padáron 118-an élünk, ebből 14 a gyermek, az idősebbek úgy ötven körül vannak, a többiek szorgalmasan dolgoznak. A falunkra valóban a csend a jellemző szó, átmenő forgalmunk Bezerédre alig van. A szomszédom azért költözött ide Orbányosfáról, mert ott nagy az átmenő forgalom. Volt, aki Zalacsányból akart itt házat venni. Várunk mindenkit, aki ránk talál – köszön el Németh Imre.