Új feladatot vállalt az elismert zalaegerszegi orvos

- Az ember ahogy növekszik, úgy érzékeli, hogy az Isten mennyire a tenyerén hordozza, és az ő befolyása érvényesül az életében – bocsátotta előre Marx Gyula, majd hozzáfűzte: - Ez nekem régi vágyam volt, de az életkorom miatt már többé-kevésbé lemondtam róla, hogy lesz belőle valami. Meglepetésként ért, hogy mégis lett. 

Marx Gyulát eredetileg dr. Székely János megyéspüspök kereste meg azzal, hogy négy embert szeretne beiskolázni diakónusnak, s közülük, ha vállalja, ő lenne az egyik. Immár felszentelt személyként úgy véli, nyilván egy grémium választotta ki őket, s valószínűleg az is nyomott a latban, hogy volt teológiai végzettsége. Emellett az egyházmegyében végzett munkája alapján láthatták, mi várható tőle. A hivatás mibenlétéről érdeklődésünkre azt mondta, a kezdetek meglehetősen régre nyúlnak vissza, hiszen az ősegyház korában az úgynevezett presbiterek végezték a hitéleti tevékenységet, a diakónusok pedig a szeretetszolgálatot tartották kézben. Munkájuk részben gazdasági, részben karitatív jellegű volt. Az évszázadok során jelentőségük csökkent, majd a II. Vatikáni Zsinaton civilek kezdeményezték, hogy ezt a pozíciót állítsák vissza.
S hogy mit vállalt a felszenteléssel? Erről azt mondta, a liturgikus feladatok adottak, s útmutatást is kapott a püspöktől, hogy ő mit szánna neki. Egyrészt a civilek evangelizációjával kapcsolatos munkacsoport vezetését bízta rá, s arra kérte, hogy pasztorálja a szociális otthonok dolgozóit és lakóit. Marx Gyula felidézte, nem mozog ismeretlen terepen, hiszen ifjúkorától jegyesek és bérmálkozók felkészítését segítette, s azt gondolja, a kertvárosi plébánián szintén megtalálja majd a maga tennivalóját. Legutóbb a vasárnapi szentmisén prédikált, majd segédkezett a gépjárművek megáldásánál.

Ami az útkeresők eligazítását illeti, a diakónus úgy látja, sokan vannak, akik elindultak a vallás felé, ám útközben valami elhalt bennük. Úgy gondolja, lenne bőven elérendő ember azok körében, akik nem állnak távol a hittől. Azokat pedig, akikben életük nehéz helyzeteiben felmerül, hogy van-e Isten, véleménye szerint abban a szituációban kell elérni és valamiféle támaszt biztosítani.
A segítségnyújtás módját mindig a plébánossal egyeztetve határozzák majd meg. Egyes szentségek kiszolgáltatására ő is jogosult, gyóntatásra, miseáldozat bemutatására azonban nincs felhatalmazva. Feladatkörének lényegét egyébként szellemesen úgy ragadta meg, hogy míg a papság a fentiekkel tartja a kapcsolatot, a diakónusok horizontálisan terjesztik mindazt, ami az égből jön.