Dr. Melegh Attila szociológus a szakszervezeti nyári egyetemen szólt a világ munkaerő-vándorlásáról

Az előadó Migrációs fordulat és Kelet-Európa címmel nemrég kötetbe foglalta évtizedes kutatásainak eredményét. 

A gyorsan változó helyzet válaszokat követel a jogalkotóktól, az államon, a munkáltatókon, a munkavállalókon át a szociális ellátórendszerekig és a szakszervezetekig bezárólag egyaránt – mondta elöljáróban Melegh Attila, párbeszédre buzdítva a résztvevőket. 

Az áttekintést az USA hegemóniájával működtetett globális, egységes kapitalista gazdaság és piac történetével kezdte, mely szerinte mára nem működik, helyette a kontinensek, országcsoportok blokkosodásának tanúi lehetünk. Az ok a beszállítási láncok 21. századi sérülékenységében keresendő: járvány, közlekedési anomália vagy fegyveres konfliktus akadályozza a nyersanyag- és árucikkáramlást. Az erőforrásokért zajló versengésben a világkereskedelem nagy hányadát szervezik újjá, nem a nemzetállamok, hanem a vállalatok. Az instabilitás miatt nőnek a védelmi kiadások, a legális és illegális vándorlás erősödik a természeti és politikai veszélyzónákból a jobb életet szavatoló térségek felé. 

A Világbank adatai szerint 1980-ban 93,6 millió ember élt születési országán kívül, míg 1990-ben 136,3 millió. Kelet-Európát különösen sérülékennyé tette a keleti blokk felbomlását követő extrém gazdasági nyitottság és az elvándorlás. A régió a világ egyik legnyitottabb térségévé vált a külföldi tőke felé, amely új jelenségként már munkaerőt is hoz és vonz oda, ahol nem talál képzettség szerint megfelelőt vagy számban elegendőt. A tőke eleve oda megy, ahol jó klímát, kedvező adókörülményeket és bérszínvonalat talál, a profitja erre épül. Ha korlátozzák, igyekszik a kormányokkal külön megállapodásokat kötni. Ez egyébként kölcsönös érdek – hangsúlyozta a demográfiai kutatásokkal is foglalkozó szociológus, hiszen a kedvezőtlen demográ­fiai mutatók miatt Kelet-Európában, benne Magyarországon létkérdés a gazdasági kondíciók, jövedelmek tartása, hogy legyen miből finanszírozni a térségben hagyományosan fontos, de arányaiban romló szociális jóléti rendszereket. (Társadalombiztosítás, nyugdíj…) Magyarországon pozitív a bevándorlási egyenleg, a határon túlról érkezett magyarok mellett a környező országokból kapunk munkavállalót, de Kína és Vietnam állampolgárai is jelen vannak, legújabban pedig a Fülöp-szigetekről jönnek több ezren. 

A helyzet attól bonyolódik, hogy a társadalom bevándorlásellenes attitűdje magas és 25 éve nem változik, Európában a transzparens érzetek szintjén a három leginkább elutasító társadalom egyike a miénk, holott a népesedési és elvándorlási ráták logikusan az ellenkezőjét indokolnák. És Kelet-Európában még nem is mi vagyunk a legrosszabb helyzetben. Melegh Attila jelezte, 20–25 év múlva minden második bolgárnak született ember a hazáján kívül fog élni, s látható, hogy a 60 év felettiek maradnak Bulgáriában. 

Magyarország törekvései szerint a nyugati és a keleti tőkére is nyitott, afféle „hálózati csomópont” szerepre törekszik, a tőke igényeinek megfele­lően alakítja a hazai gazdasági klímát, még az egyetemi struktúrát is, mint a gazdaság keze alá dolgozó kutatási központot. A foglalkoztatási rátát sikerült is növelni, a 2000-es évekbeli 3,6 millióról 4,7 millióra. 

A gazdaság igénye és a társadalmi érzet közti feszültséget, a félelmeket a novemberben életbe lépő, harmadik országból érkezőket érintő vendégmunkástörvény hivatott kezelni.