Borsószezon csatajelenettel

Szerdán hajnalban például az előző este még a "béke szigeteként" nyugovóra tért kert látványától a "Tájkép csata után" ihletésű képzőművészeti alkotások, s a lengyel filmdráma jutott az eszembe, pedig éjszaka "csak" egy heves esővel járó nyári zivatar hagyta ott a lábnyomát. Az előző nap több órás görnyedéssel rendbetett ágyások laposra klopfolva; a felkötözésből kimaradt aprócska, de azóta lelkesen iperedő paradicsombokrok sárosan a földön heverve; s mindeközben a spanyolcsigák vidám glasszáltak a sorok között...

A kerti uborkaszezonért az idén is alaposan meg kell dolgoznom. Mint már elsírtam, az első vetést lelegelték a hispán ősökkel bíró meztelen csúszómászó haramiák. Beruháztam újabb adag szaporítóanyagra - kiderült, az infláció a zöldségmagokkal sem kivételezett, az uborkáé például februártól májusig 25 százalékkal drágult. Naná, hogy ez az eresztés viszont silányan kelt, azokra is rájártak a csigák, a hangyák pedig benépesítették tetűvel a leveleit, ezért úgy döntöttem, cserepekben, biztonságos körülmények között felnevelek néhány palántát, s csak akkor ültetem majd ki őket, ha elég nagyok lesznek, s már nem fenekednek rájuk a zsenge növényeket kedvelő csigák és a levéltetvek. Ezt most csak azért hozom szóba, hogy ne mindig magunkat hibáztassuk a kudarcért, nem mindig mi vagyunk bénák! 20 darab uborkamagot ültettem el ugyanis a legfinomabb palántaföldbe, de csak 15 kelt ki. A másik öt meg sem moccant a(z ugyanolyan) földben, ugyanolyan körülmények között. Ez újabb 25 százalék veszteség. Valószínűleg nem teljes érettségben szedték a termésből a magokat, esetleg belekeverték az eladatlan, megvénült, már csíraképtelen maradványt is. Nusi szomszédasszony ugyanígy járt, de ő a "vett mag" mellett saját beérett kabakosából is szedett szaporítóanyagot, s mint meg is mutatta, azokból minden szem kikelt.

Az uborkaszezon ugyan még a jövő zenéje, de a borsószezon már beköszöntött. Mondanom sem kell, a szomszédban az is szebb, de nem irigykedem, már nálunk is összeszedte magát. Mi legjobban az édes, puha, zsenge velőborsót kedveljük, az viszont melegigényes és érzékeny a hidegre. Megsínyli, ha csírázáskor fagyoskodnia kell, ezért április közepéig vártam a vetésével. Május közepén is benépesítettem vele egy fél ágyást, pedig ez a hüvelyes zöldség rövidnappalos: a fejlődése elején hosszabb éjszakai sötétségre van szüksége, később azonban a növekedéshez, virágzáshoz, a hüvelyfejlesztéshez, magneveléshez egyre hosszabb ideig tartó napsütést igényel.

Hála a technika vívmányainak, a fagyasztóládában dekkolt tavalyi borsó kitartott a múlt hétig. Emlékszem, gyerekkoromban amennyire örültünk a nyár első borsólevesének, annyira untuk már egy hónap múlva, mert fagyasztás híján csak néhány dunsztost tudott spájzolni belőle édesanyánk: a többit frissen megettük: egyik nap levesként, másnap főzelék formájában, ünnepnap rizses húsba keverve.

Mindez persze az egészségünknek alig ártott, hiszen a zöldborsó akárcsak a többi hüvelyes zöldség fontos élelmiszer, jótékony hatásai a benne lévő tápanyagoknak, rostoknak és fehérjéknek köszönhető. Egy adag (100 gramm) 79 kalóriát, 13 gramm szénhidrátot tartalmaz, amelyből 4 gramm élelmi rost és 4,5 gramm fehérje. Kiváló forrása az A-vitaminnak (765 NE), a C-vitaminnak (40 milligramm), az E-, és a K-vitaminnak. Gazdag ásványi anyagokban, köztük vasban, szelénben, kalciumban, rézben, cinkben, mangánban káliumban és magnéziumban. Tele vannak fitonutriensekkel és esszenciális aminosavakkal. A borsóból készült étel javítja az emésztést és megvédhet a krónikus betegségektől - foszfor és karotinoid tartalmával a csontok és a szemek épségéhez is hozzájárul. Viszont szezonban se csak borsón éljünk, mert úgynevezett "anti-tápanyagokat": fitinsavat és a lektineket is tartalmaz, amelyek megzavarhatják a tápanyagok felszívódását.