Vitézi táblát avattak Csesztregen

Ferencz Lajos 1896-ban született Zalaszentmihályon és Csesztregen hunyt el 1973-ban. 

A rendezvényen elhangzott, hogy az arany vitézségi érem a legmagasabb, amit legénységi állományú katona vagy tiszthelyettes kaphatott, ha az illető a csata menetében reménytelennek tűnő harci cselekménybe oly' mértékben beavatkozott élete kockáztatásával, hogy annak sikeres kimenetelét befolyásolta a monarchia javára. Ferencz Lajos a Piáven történt átkeléskor tört utat, három rohamjárőrével heves ellenséges tűzben pontonokon kelt át a folyón. Embereinek felét útközben elvesztette s mire partot ért, elenyészően kicsiny erővel kellett felvennie a harcot a túlerőben lévő ellenséggel. Gyengeségét azonban pótolta az a halálmegvetően hősies magatartás, mellyel az olasz állast megtámadta. Mindjárt a part közelében kézigránátokkal elhallgattatott két géppuskát, melynek legénységét megsemmisítette. Az első akadály legyőzése után állandó harcok közben mintegy 150 lépésnyire haladt előre, ahol súlyosan megsebesült, de így is a helyén maradt és addig tartotta állását, míg segítő osztagok nem érkeztek. 

Emlékező beszédet lovag vitéz Kovács Jenő, a Vitézi rend Vas-Zala-Veszprém Vármegyei Törzskapitányság kapitánya mondott és elevenítette fel a magyar történelem egyes korszakait és sorsfordító eseményeit, ezután Molnár Árpád plébános áldotta meg az emléktáblát, majd az emlékezők helyezték el koszorúikat.

Az ünnepségen látható volt vitéz Ferencz Lajos hagyatékából a kardja és az 1921-es vitézzé avatásának oklevele.