Újraélesztette kollégáját a kanizsai diák

Szőllősi Dániel bátorságát – mert az mindig kell hozzá – saját magának, a szükséges tudást pedig annak köszönheti, hogy az intézményben tantárgyi keretek közt oktatják az elsősegélynyújtási ismereteket.

– A nem egészségügyi profilú szakképző intézmények nagy részében biztosan nincs ilyen jellegű és a miénkhez hasonló formában folytatott képzés – szögezte le elöljáróban Richterné László Erzsébet igazgató. – Ezt mi akkor találtuk ki, amikor átalakították a szakképzést és rendelkezésre állt egy szabadidőkeret, mely kapcsán akár új tantárgyat is kitalálhattunk. Az elsősegélynyújtásnak és a Vöröskereszttel való kapcsolatnak nagy hagyománya van az intézményben; annak ellenére, hogy a profilunk nem egészségügyi jellegű, a covid előtt minden évben indítottunk csapatot az elsősegélynyújtó versenyen. Ezt a védőnőnk, Kardos Beáta koordinálta, aki most is sokat segít, s a tanulóink országos versenyekig is eljutottak. Ennek apropóján jött az ötlet, hogy ne egy újabb elméleti tantárgyat tegyünk be, hanem inkább olyan gyakorlati tudást, amit ha szükség van rá, valamennyi diákunk bárhol tud használni. Úgy tűnik, ez jó döntés volt, mert a gyerekek szeretik. A technikusok a 9., a szakmások pedig a 10. évfolyamban tanulják heti egy órában. Azt gondolom, Dani példája azt mutatja, elértük a célunk, mert a gyerekek mernek lépni, ha olyan szituációba kerülnek. Elméleti síkon mindannyian sok mindent tudunk, akár még autó-kerékcserére is képesek vagyunk, de a gyakorlat más. Főleg, ha életmentésről van szó, ahhoz azért kell bátorság – mondta az igazgatónő.

– Mindig elmondom a gyerekeknek, hogy akárhogy is csinálják, a bajba került ember helyzetén rontani már nem tudnak – vette át a szót Barbalics László, aki testnevelés szakos pedagógusként és képzett vízi mentőként oktatja a gyerekeknek az elsősegélynyújtó ismereteket, immár 3. éve. – Ám ha megpróbálják és sikerrel járnak, akkor megajándékoznak valakit egy új élettel. Az a tapasztalatom egyébként, hogy az elsősegélynyújtás kapcsán otthonról szinte semmilyen tudást nem hoznak a tanulók. Ezért az elméleti ismeretek mellett jelentős gyakorlati tudást is igyekszem átadni nekik, amennyire lehet, könnyen emészthető, kedvelhető formában. Minden tanuló minden egyes elsősegélynyújtó elemet elvégez a gyakorlatban is. S ez alatt nem pusztán a vérző ujj bekötözését kell érteni, hanem a súlyosabb, artériás vérzések csillapítását, a nyílt csonttörések kezelését, azt például, hogy mit csináljunk a mentő kiérkezéséig egy epilepsziás beteggel, de említhetem még az újraélesztés – szívmasszás és lélegeztetés felnőttre, gyermekre és csecsemőre lebontva, mert ezek eltérnek egymástól – gyakorlatát, továbbá tudják a diákok használni a félautomata defibrillátort is.

Barbalics László, hogy érzékeltesse a gyakorlati rész hangsúlyosságát, azt is hozzátette: csak az újraélesztéssel foglalkoztak fél éven át ebben a tanévben.
– Azonban az újraélesztésnek, ahogy már utaltam rá, nagyon komoly lelki oldala is van, erre szintén figyelmet fordítunk, igyekszünk mentálisan is felkészíteni a diákokat a váratlan helyzetekre – fogalmazott.

Ezt a nagyon alapos és sokrétű tudást alkalmazhatta a valóságban is a szakácsnak készülő, 10. évfolyamos Szőllősi Dániel, aki elmesélte az esetet.

– A gyakorlati képzőhelyemen az egyik idősebb munkatársam kiment vécére – idézte fel. – Nagyon sokáig nem jött vissza, ami többünknek gyanússá vált. Kimentem utána és rá is találtam a szálló olyan részén, ahol nincs nagy mozgás. A földön feküdt, s ahogy tanultuk, először megráztam, megszólítottam, de nem reagált. Majd a légzését és a szívverését ellenőriztem – egyik sem volt. Először megijedtem, de aztán arra gondoltam, hogy tanár úr mit szokott mindig mondani nekünk és úgy döntöttem, megkezdem az újraélesztést, nincs veszítenivalóm. Harminc kompresszió után kétszer befújtam, s ezt körülbelül 7-8 alkalommal elvégeztem. Semmi nem történt, ami nem volt jó jel, de folytattam tovább, amíg a mentő meg nem érkezett. Akkor a mentőszolgálat szakemberei átvették és hála Istennek, azóta – március közepén történt az eset – a munkatársam (nyilván, kórházi kezelés után) rendbe jött.

Azt már Barbalics László mondta: ha akkor Dani nem találja meg a szerencsétlenül járt embert és nem csinálja az újraélesztést addig, amíg kell, munkatársa biztosan meghal.

– Ha úgy is látszik, hogy a szívmasszázs és a lélegeztetés nem vezet eredményre, akkor sem szabad abbahagyni, mert így lehet csak a szervek, különösen az agy oxigénellátottságát biztosítani és ebben az esetben marad remény arra, hogy a szakellátás következtében újra induljon a keringés és a légzés – hívta fel a figyelmet. – Ha abbahagyjuk, minden egyes perccel 8-10 százalékkal csökken az életben maradás esélye. Dani ezt kiválóan felismerte, amiért nagyon büszke vagyok rá.

– A munkatársam azóta megköszönte, amit tettem és bár az ember nem várja el, de természetesen, jólesett – hallottuk Danitól.