Talán most tekerjük utoljára az óramutatót

Érezzük a tavaszt, nyílnak a virágok, szállnak a pollenek és persze hosszabbodnak a nappalok. 1976 óta így megy ez minden március utolsó hétvégéjén. Már kívülről fújjuk, miszerint az óraátállítást az 1973-as olajárrobbanás után 1976-ban Franciaországban vezették be először. A gazdasági szakemberek úgy számolták, hogy ezzel nagyjából 300 ezer tonna kőolajnak megfelelő energiát takaríthatunk meg. Magyarország 1980-ban csatlakozott a kezdeményezéshez, szintén energiatakarékossági megfontolásból. Valahol azt írják, hogy eleinte sok pozitív hatása volt: villamosenergiát spóroltak vele, kedvezett az építőiparban és a mezőgazdaságban dolgozóknak, akik hosszabb ideig végezhették a szabadban a munkát, kevesebbet és kevesebben vezettek szürkületben, sötétben. Az energiakérdés most különösen mellbevágó, bár az is érdekes, hogy ezzel az intézkedéssel sem termelünk kevesebb szénhidrogént. Sőt, a klíma- vagy a globalizációs válságnak nem a legnagyobb problémája az óraátállítás. Anélkül is pazarlóan élünk, környezetet szennyezünk.

Azt már nem csak a természetes életmód hívei érzik azonban, hogy szervezetünknek akár több napra lehet szüksége az átálláshoz: sokaknak okozhat hosszan tartó, múlni nem akaró fáradtságot, alvás- és emésztési zavarokat az órák előre állítása. Rendőrségi adatok szerint ilyenkor minden évben látványosan emelkedik a figyelmetlenségből, fáradtságból eredő balesetek száma. Kíváncsi lennék, ez teliholddal párosulva még magasabb szám lenne-e.

Mint köztudott, eredetileg az uniós tagállamok 2021-ig kaptak időt, hogy döntsenek róla, téli vagy nyári időszámítás szerint szeretnék mérni az időt. Gulyás Gergely a 2021. február 25-i Kormányinfón arról beszélt, hogy bár Magyarország lakosságának többsége szerint a nyári időszámítást kellene megtartani, az lenne az előnyös, ha az EU tagországai egységesen döntenének és ahhoz tudna igazodni hazánk.

Ha megnézünk egy témába vágó térképet, akkor azt látjuk, hogy jelenleg még Európában és főleg Észak-Amerikában dívik az óraátállítás. Törökországban 2016-ban volt utoljára. Szinte nincsen vagy eltörölték már egész Dél-Amerikában, Afrikában, Észak-Ausztráliában és Ázsiában.