Könyv a keszthelyi sörgyár történetéről

Hiszen ahogy az ingatlanosok mondják, kitűnő lokáció, vagyis kapós, jó pénzen eladható telek lehetne a város központjában. Keszthely azonban szerencsére hű maradt serfőzdéjéhez, nem bontotta le, pedig az épületegyüttes háromszáz éves történetének legkeservesebb időszakát és állapotát éli. Haszontalan és kihasználatlan, talán már nem sokáig.

Addig is fontos lépés e műemlék életében, hogy elkészült Zób Viola Keszthely serfőzdéje című, Építés és ipartörténet a serfőzéstől a sergyártásig alcímű könyve, mely bár tudományos munka, mégis elkapkodta a nagyszámú hallgatóság a keszthelyi Balatoni Múzeumban tartott könyvbemutatón. Ez is mutatja, hogy a városiak szeretik és nagyra becsülik nemcsak az épületet, hanem az annak történetében kiemelkedő szerepet vivő Reischl családot is. A kötet megjelenését Havasi Bálint, akkor még a Balatoni Múzeum igazgatója szorgalmazta, és a múzeum baráti köre mellett a család leszármazottja, Kukorelly Pál is támogatta és menedzselte.

A szerző, Zób Viola a pécsi építészmérnöki alapszak elvégzése után a grazi műegyetem építész mesterszakát, majd a bajorországi Bamberg egyetemén a műemlékvédő mesterszakot is elvégezte. A most megjelent könyvnek mesterdiploma munkái adják az alapját. Tehát nem azok német nyelvről való fordítása, hanem továbbfejlesztett, kiegészített változata. Ahogy a könyvbemutatón elhangzott, nem volt könnyű meggyőzni Zób Violát, hogy e tudományos munkát kiadja végre a kezéből. Perfekcionizmusa ugyanis folyton újabb és újabb adatok szerzése és ellenőrzése után hajtotta.

A könyv mégsem lett csak a szakmának szóló rideg tudományos mű, mivel a bambergi egyetemen megismert Bauforschung szemléletű épületkutatás módszerével készült. Ennek lényege az interdiszciplináris, vagyis a több tudományterület eredményeit felkaroló és a témát azzal kiegészítő munkamódszer. Így Zób Viola a sörház igen alapos, falkutatásokon is alapuló, napjainkig hat építészeti periódust felsoroló története mellé odateszi a XVIII-­XIX. század magyar serfőzdéinek áttekintését, ismerteti a Reischl család ebben és másban is, városvezetőként Keszthelyen végzett szerepét, jelentőségét, s napjainkig végigkíséri az épület fizikai és szellemi hanyatlását.

A kötetben alaprajzok segítenek megérteni az épület különböző periódusait, gazdag fotóanyag mutatja be a még pusztulásában is lenyűgöző épület apró és nagyobb részleteit, rendkívül alapos az irodalomjegyzék, és a korabeli dokumentumok között lapozgatva is kielégítheti a kíváncsiságát, aki tudni akarja, idősebb Reischl Vencel milyen inventáriummal, vagyis leltárral vette 1844-ben haszonbérletbe a gyárat.

Nem a keszthelyi sörgyár volt az egyetlen vállalkozás, és nem a Reischl az egyetlen család, amelyik ártatlan áldozatául esett a XX. század sokfordulós történelmének. De ahogy Havasi Bálint a könyvbemutatón mondta: nagyon fontos, hogy az egykori keszthelyiek, vetődjenek akármely vidékére a világnak, fontosnak érezzék a szülővárosukat. Zób Viola könyvével a régi és új keszthelyieknek is örömet okozott. Miként az a hír is, hogy több nekifutás és kudarc után talán hamarosan elkezdődhet a sörház hetedik élete, vagyis építészeti periódusa.

(Zób Viola: Keszthely serfőzdéje – Építés- és ipartörténet a serfőzéstől a sörgyártásig. Balatoni Múzeum 2022.)