Bedő Imre a párkapcsolatokról és a férfi-nő szövetségről tartott előadást Zalaegerszegen

A férfiak megerősítése, a megfelelő minta nagyon fontos a jövő szempontjából, ám ugyanilyen hangsúlyt kell kapnia a nők-férfiak, valamint a nemzedékek közötti szövetségnek. Dióhéjban ez volt a mondanivalója Bedő Imre előadásának, amit a Házasság hete programsorozat részeként hallhattak az érdeklődők a Keresztury VMK-ban.

A Férfienergia, a Teremtő tűz és a Megbízható férfi című könyv szerzője 2013-ban alapította a Férfiak Klubja civil szervezetet, aminek célja a hagyományos erkölcsi értékek mentén a férfi-nő szövetség, a családok megszilárdítása. A telt házas rendezvényen a motivációs előadó többek között arra kereste a választ, hogy a mai modern, elvárosiasodott világunkban milyen mintákra van szükség ahhoz, hogy egy férfi valóban családalapító, felelősségteljes férj és édesapa legyen. A megfelelő mintákat pedig nem máshol, mint kultúránkban kell keresni, mondta.

A Férfiak Klubja küldetése egyébként nem más, mint az, hogy „megerősítsék az erkölcsi alapokat, ismét középpontba helyezzék a személyes felelősségvállalást, továbbadják az örök erényeket”. Bedő Imre arra világított rá: az egész modern, nyugati világ legsúlyosabb problémája az, hogy az elvárosiasodással megszűnt a férfivá válás útja, elvesztek azok a példák, szokások, melyek a gyerekből felelősségteljes apát neveltek. Sokszor hiányzik az a belső erő, amire később egy nő támaszkodhat. Ahhoz, hogy valaki erős férfivá váljon, gyermekkorában az apák, férfi példaképek által támogatott közegre, amolyan „férfiak szövetségére” van szükség. Ez az út pedig sokszor nem könnyű, külső segítségre szorul a kamasz, a fiatal felnőtt. Mai környezetünkből tehát pont az veszett ki, ami régen ezt az utat tette jobban elérhetővé.

– Olyan tudás veszett el, amit vissza kell hozni, éppen ebben a modern környezetben. A férfi-nő szövetsége nem a közös rezsifizetésről, a szórakozásról, egymás életének bearanyozásáról kell, hogy szóljon. Az élet továbbadására szövetkezünk, ennek jól működő fészke a család. Annak egyben tartásához pedig stabil házasság szükségeltetik. A mai párkapcsolatok lazák, a szétesés ellen nem igazán dolgozunk – fejtette ki Bedő Imre.

Az előadó a régi, főleg paraszti életmódot hozta fel példának, ami tulajdonképpen leosztotta a feladatokat, mindenki tudta a maga dolgát. Az iparosodás miatti városiasodás során megszűnt ennek az életmódnak a megtartó ereje.

– Ebben az új életmódban nagyon nehéz közösségként együtt hullámozni, egymástól ellesni dolgokat. Ez a házasságra is igaz, amit a gyorsan változó életmódunk befolyásol. A városba költöző első generációk nem tudták, hogy mit kell csinálni, teljesen új helyzetben találták magukat. A mi korosztályunk az első nemzedék, ami sok fájdalom árán felismerte, hogy kézbe kell venni a sorsunkat, nem sodródhatunk tovább az „improvizációs” életmóddal. Fontos kérdés, hogy miként tudjuk a házasságokat szorosabbra fűzni, hogy pár kapcsolat helyett valóban teljes értékű párkapcsolat, szövetség jöjjön létre. Ahhoz pedig több pillérre van szükség. Egyet kiemelnék, ami nagyon fontos, s az nem más, mint az, hogy a férfi a családalapító. Ez pedig a nők érdeke is. Régen a család élére nevelték a fiúkat, a nevelés célja a családért és a közösségért való felelősségvállalás volt. Nem a munka a cél. A fiúk előtt mostanság kizárólag munkahelyi példák állnak, hogy az édesapák hol és miként teljesítenek. Pedig nem ettől lesz valaki jó családfenntartó, időt is kell tölteni a gyerekekkel, a feleséggel. A munkahelyek elszippantották a férfiakat, amiért nem mi vagyunk hibásak, ez egy folyamat, program, amit 50-100 éves sulykolnak belénk. Nagyon fontos a munka-magánélet egyensúlyának a megteremtése. Régen a munkához szoktatták a fiúkat, akkor is dolgozni kellett. Nevelni viszont olyan dolgokra nevelték, amivel később önállóvá tudtak válni. Valamikor a közösségek megtartása is a férfiak feladata volt, ez ma már ugyancsak eltoldódott a nők irányába.

Bedő Imre a párválasztásra visszatérve elmondta, kultúránkban nagyon kifinomult jelrendszerek, módszerek voltak arra, ahogy a lánykérésig eljutottak. Kitáncolták a májusfát, csütörtökönként kiöltözve elmentek a lányos házakhoz, találkoztak egymással a fonóban, sorolhatnánk. Minden esetben a férfi kezdeményezett, ő indította el a családalapítást. Mert erre nevelték. Mai világunkban nem ritka a nyolcéves jegyesség, s a végén sokszor nem is a férfi kéri meg a lány kezét, hanem szinte megadja magát, mert „érzi a vesztét”. Jó lenne ahhoz a mintához visszatérni, amikor a családalapító férfi nyújtja a stabilitást a családnak.