Z. Soós Istvánra emlékezünk

A kanizsai származású Z. Soós István életművét, festményei számát megbecsülni nem egyszerű feladat. Még életében szülővárosának tekintélyes mennyiségű, több, mint 700 darabos festményegyüttest adományozott, amelyek között a festményeken kívül rajzok, vázlatok, grafikák, sőt fakéreg alkotások is megtalálhatók. Aukciókon ritkán bukkan fel a neve, hiszen csak ritkán adott el festményeket, így reneszánsza még várat magára, pedig kivételes tehetséggel rendelkezett, egyszerre volt grafikus és festőművész. Neve freskóképfestőként és falikép-, műemléki restaurátorként is ismert.

- Színes, sokoldalú művész, aki a megfesteni kívánt témától, az adott technikától függetlenül, képes volt tökéletes, pontos alkotások elkészítésére - mesélte Tugya Beáta, a múzeum történész-muzeológusa. - Maradandót alkotott tájképek, csendéletek, portrék, absztraktok, vallásos témájú művek és a grafika terén egyaránt. A monumentális, sok embert, akár tömegeket felvonultató alkotásokban is jeleskedett. A freskó- és falkép terveket, vázlatokat is arányosság, szimmetriára, harmóniára, egységre törekvés jellemzi, ami mutatja, Z. Soós István tanult, képzett művész.

Hozzátette: hosszú életéből 80 évet aktív festőművészként töltött, utolsó, 90 éves kora után készített festményei is biztos alkotói kézről árulkodnak. Munkái életkorától függetlenül mindvégig frissek, az alkotás fénye, öröme sosem sem veszett el számára, tenni akarásról árulkodnak. Végigélte a 20. századot, egy évszázad krónikása volt, 101 évesen hunyt el Kaposváron.

Életében számos egyéni és csoportos kiállításon mutatta be műveit, 1997 óta pedig a Thúry György Múzeum gondozza hagyatékát. Munkáságát Zichy Mihály-arcképdíjjal és Aranyplakett-díjjal jutalmazták. 1996-ban Nagykanizsa díszpolgára lett, 1998-ban Szenna is díszpolgárává választotta. 1999-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikereszt kitüntetését.