Dr. Papp Simon mellszobra Bázakerettyén

A bronz szobrot a talapzatán látható, ugyancsak bronzból készült felirat szerint a magyarországi nagyipari kőolajtermelés születésének 75. évfordulójára a Bázakerettye Jövőjéért Alapítvány szervezésében a szakma képviselői állíttatták. Az avatóünnepségen megjelenteket Iványi László akkori polgármester mellett Szalai Géza, a MOL Bányász Szakszervezet képviselője és a község jelenlegi településvezetője, Csatlós Csilla köszöntötte, utóbbi akkor még mint a szervező civil szervezet kuratóriumi elnöke. Dr. Papp Simon életútját, valamint a hazai szénhidrogéntermelés Bázakerettyéhez kapcsolódó történetét Tóth János, az akkor még Magyar Olajipari Múzeum nevet viselő Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum (MOGIM) regnáló igazgatója mutatta be.

Dr. Papp Simon 1886. február 14-én született az erdélyi Kapnikbányán. Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott végezte, 1909-ben ásványtan, földtan és fizikai földrajz tárgyakból doktorált, majd tanársegéd lett a kolozsvári tudományegyetem ásvány-földtani tanszékén. 1911-ben átkerült Selmecbányára, ahol Bányászati és Erdészeti Főiskola földtani és telepismerettani tanszékén tanársegédként kapott állást, de közben kutatómunkákat is folytatott. Tevékeny részese volt a nagy sikerű erdélyi földgázkutatásnak, jelentős szerepet vállalt a Nyitra megyei és horvátországi kőolaj- és földgáz-előfordulások felfedezésében, majd a zalai kutatások irányításával bízták meg, ám közben dolgozott nemzetközi kutatásokon is. 1933-ban tért végleg haza, hogy az amerikai érdekeltségű European Gas and Electric Company megbízásából Bázakerettye térségében fúrásokat vezessen a meggyőződése szerint ott fellelhető szénhidrogén feltárására. Próbálkozásai eredményre vezettek, 1937. február 9-én sikeresen tárták fel az ország első ipari jelentőségű kőolajmezőjét.

Az olajmező felfedezése után dr. Papp Simon az 1938-ban alakult Magyar–Amerikai Olajipari Rt. (MAORT) főgeológusa, majd vezérigazgatója lett. 1941–1944 között szintén ő irányította az észak-erdélyi földgázkutatásokat. 1944 márciusában személyes összeköttetései révén megakadályozta, hogy a megszálló németek birtokba vegyék a MAORT üzemeit. 1944-től a műszaki egyetem soproni karán folytatta munkáit, mint az általa alapított olajkutatási és termelési tanszék professzora. Az olajipar államosítását követően koholt vádak alapján, az elhíresült MAORT-perben koncepciós eljárással vád alá helyezték, majd 1949 januárjában életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték. 1955-ben szabadult, rehabilitálásának köszönhetően ismét az olajiparban dolgozhatott, egészen az 1962-es nyugdíjba vonulásáig. 1970. július 27-én, Budapesten hunyt el.

Dr. Papp Simon 1941 és 1944 között a Magyarhoni Földtani Társulat, 1944 és 1948 között az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület elnöki tisztségét töltötte be. A szénhidrogénbányászattal kapcsolatban több tudományos munkája is született. A tiszteletére Bázakerettyén felállított bronz mellszobor a Papp Simon emlékparkban található, a Déryné Művelődési Ház és a strand közelében. Készítője az 1932. február 17-én született Pataky Béla szolnoki szobrász, akinek több alkotása is található Zalában. Köztük az a bronz domborműves emléktábla, amit a Bázakerettyéhez közeli, ám közigazgatásilag Kiscsehihez tartozó budafai arborétum területen állíttatott 1993-ban az első zalai olajkutató fúrások emlékére a MOGIM, a Zalaerdő Zrt. letenyei erdészete, valamint a Zsigmondy Vilmos Baráti Kör. Pataky készítette továbbá Buda Ernő Zalaegerszegen, a MOGIM szoborparkjában található portréját, a nagykanizsai, letenyei és gelsei Kossuth-mellszobrokat, a szintén Nagykanizsán látható Széchenyi-szobrot és a dél-zalai város 1848/49-es emlékparkjának alkotásait is. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán, Benedek Jenő és Barcsay Jenő tanítványaként diplomát szerzett, eleinte főleg festészettel, majd az 1990-es évektől már szobrászattal is foglalkozó Pataky-nak emellett több kiállítása is volt Zalában, 1971-ben Keszthelyen, 1983-ban pedig Nagykanizsán voltak láthatóak képei.

Sorozatunk eddig megjelent részeit itt olvashatják: