Csínján bánjunk fogadalmainkkal – a lezárás és összegzés sok esetben fontosabb

Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó. Igencsak velősen foglalja össze cikkünk mondanivalóját ez a régi mondás. A neten napok óta keringenek a jobbnál jobb tanácsok az új esztendőre, évkezdésre vonatkozóan: hogyan spóroljunk leginkább, miként szórakozzunk olcsóbban, hogyan éljünk egészségesebben, milyen módszerekkel tegyük tisztába pénzügyeinket, s hogyan hagyjuk el rossz szokásainkat vagy éppen tanuljunk új készségeket új munka reményében.

– Bármilyen életszakasz vagy éppen az esztendő lezárása változást hoz életünkben. Új gondolatokat, elengedést, újrakezdést, tervezést. Nagyban meghatározza életünket az, mihez ragaszkodunk, mit tudunk elengedni. Az év vége jó lehetőség arra, hogy lélektanilag átgondoljuk, mi az, ami már nem hasznos számunkra, nem szolgál minket – mondja Gaál Boglárka. – Én azt javaslom, hogy az újévi fogadalmak előtt vagy inkább helyett először értékeljük a magunk mögött hagyott évet. S mivel a leírt szónak ereje van, írásban tegyük. Annyira sűrű és rohanós az életünk, hogy nagyon sokszor elfelejtjük, mi minden történt velünk. Szinte mindenkinek van határidőnaplója, digitális jegyzete, a mobiltelefonon fényképtára vagy éppen a közösségi hálón, szerveren fotója, ezek segítségével könnyebben összegezhetjük az évünket. Tudom, nagyon nehéz időszak után vagyunk, de elsősorban a kellemes élményekért adjunk hálát, a körülöttünk lévő jó emberekért, dolgokért. A történéseket számba véve és lélektani szempontból összegezzük tehát a 2022-es esztendőt. Játékként szoktam javasolni akár év közben, hogy naponta vagy hetente írjunk egy cetlit arról, milyen pozitívum ért aznap, dobjuk egy üvegbe és szilveszterkor borítsuk ki.

– Mikor álljunk elő a terveinkkel, fogadalmainkkal, ha nem újév napján?

– Úgy gondolom, hogy bánjunk óvatosan a fogadalmakkal, ígéretekkel. Az, hogy az életünkben létrehozzunk változásokat vagy nagyobb léptékű fordulatokat, az elég nagy munka, és nem mindig azonnal történik meg. Ha túl nagyot vállalunk és utána mégsem sikerül, akkor könnyen ítéljük kudarcra az egészet, ami nem jó érzés. Nem az a baj, hogy fogyni szeretnénk vagy életmódot váltani, hanem az, ha azt nagy ugrással szeretnénk elérni. Mindent fokozatosan, mértékkel, apránként tegyünk. Hogyha valaki eddig nem igazán sportolt, akkor ne mindennapos edzéssel induljon. Kezdjünk egy nappal, amit tovább lehet fejleszteni. Másik fontos tanács, hogy ne dobjuk ki a fürdővízzel a gyereket, azaz ne változtassunk meg mindent drasztikusan. A jól működő dolgokat hagyjuk meg. Azt se feledjük, hogy új szokásokat kialakítani nem könnyű, személyiségünket alapjaiban nem tudjuk megváltoztatni, de jót tesz, ha újdonságokat csempészünk a mindennapjainkba. Nem kell görcsösen mindent január elsején kezdeni, sőt. Mindennek megvan a maga ideje, kerete. Év elején, az előző év összegzését követően hangolódjunk az előttünk álló hónapokra. Beszélgessünk, készítsünk másokkal közösen tervet. Ne érezzük kényszernek, hogy nekünk most kell váltani, változtatni, mert lehet, hogy pillanatnyilag minden rendben van bennünk és körülöttünk. Sok ember hajlamos arra, hogy mindent száz százalékkal tegyen, a kudarcokat meg nem tudja megélni, nem tud azokon átlendülni. Inkább a sikereinkre, örömeinkre koncentráljunk, különben sosem leszünk elégedettek. Ne zavarjon minket, hogy többen körülöttünk újévkor fogadkoznak, ne legyen megfelelési kényszerünk, mivel ez nem motivál és nem visz előbbre. Ismerjük el hibáinkat, rossz döntéseinket. Nézzünk szembe azzal, ami nem volt jó, az sem véletlenül történt velünk, oka volt.

– Hogyan tervezhetünk mégis jól?

– Ha értékelünk és tervezünk, akkor inkább nyugalmi állapotban tegyük, forduljunk kicsit befelé, olvasgassunk, zárjuk ki a digitális zajt. Engedjük meg magunknak, hogy magunkra figyeljünk. Nézzük át a következő év naptárát, figyeljünk esetleg azokra a képekre, szimbólumokra, gondolatokra, amik megfognak. Rajzoljunk esetleg szabadon, figyeljünk a visszatérő motívumokra. A lezárást és kezdést akár hetente megtehetjük, nemcsak évet értékelhetünk, hanem az elmúlt napokat is megfigyelhetjük, s így kisebb lépésekben, de haladunk előre. Mert így folyamatosan foglalkozunk az életünkkel, jó értelemben. Nem baj, ha terveinktől néha eltérünk, ha nem mindent tudunk betartani, amit szerettünk volna. Ne büntessük magunkat lelkiismeret-furdalással, szorongással azért, mert nem teljesítünk mindent százszázalékosan. Inkább arra össz­pontosítsunk, hogy elkezdtünk valamit, elindultunk egy irányba, elindultunk egy úton, amit kisebb-nagyobb kitérőkkel majd végigjárunk. Fontos az is, hogy ne ostorozzuk magunkat a múltbéli dolgokért és ne ábrándozzunk állandóan a jövőről. Próbáljunk meg a jelenben létezni, megfigyelni, megélni a pillanatainkat, megélni az életünket.

– Létezik azonban a másik véglet, amikor egyáltalán nem akarunk változtatni azon sem, ami rosszul érint, nem működik, akár kapcsolat, munka vagy éppen egészség terén.

– Változtatni bármikor lehet, nem kell ahhoz az új esztendő. A megszokott dolog nagyon nagy visszatartó erő. Csapda ez, azért maradunk benne a rossz­ban, mert azt legalább ismerjük, abban nincs rizikó, kockázat. Akár egy vitában, mindig ugyanazt a lemezt tesszük fel és azt hallgatjuk. Időnként igenis kell egy másik lemez. Családterapeutaként a kizökkentéshez, induláshoz ilyenkor meghökkentő feladatot szoktam adni. Illetve a humort emelném ki, mert azzal lehet jelezni, játszani. Legyünk nyitottak a változásra, változtatásra, ha annak már tényleg eljött az ideje. Amúgy is nagyon változékony világban élünk, amiben fontos, hogy megtartsuk a középpontunkat. Tudjam azt, hogy nekem mi a kapaszkodó, engem mi erősít, tart meg. Az sok esetben nem ugyanaz, mint a másik ember kapaszkodója. Ehhez pedig jó esetben ismernem kell saját magamat. Legyen az séta az erdőben, olvasás, beszélgetés, meditáció, szauna, templomba járás, bármilyen kreatív alkotás. Nem kell művésznek lennünk az alkotás folyamán, több energiát fektessünk abba, ami kikapcsol. Mindent összegezve, akkor lépjünk, amikor úgy érezzük, hogy változtatnunk kell, ám előtte rendezzük össze emlékeinket, gondolatainkat az elmúlt időszakról, majd bátran tekintsünk előre úgy, hogy közben mindvégig a jelenünkben maradunk.