A nagykapornaki Molnár Ferenc órakészítő és -gyűjtő nagy vállalkozása

– Látni itt az 1800-as években készült faliórát, de sok az olyan új óra is, amelyiknek én készítettem a házát, szekrényét. Gyermekkoromtól vagyok az óraszerkezetek szerelmese. Látni itt több álló óraszekrényt, a faliórák között is sokféle van, például láncos, súlyhuzamú és így tovább. Idővel óraházakat, -szekrényeket is kellett javítanom, mivel  tönkrementek, a szú megeszi őket. Aztán elkezdtem a saját fantáziám szerint újakat készíteni. Százhúsz körüli órám van, hoztak már külföldről is javításra olyan szerkezeteket, amelyekről más mesterek lemondtak, én meg elbíbelődtem velük, türelmes munkával mindegyiket sikerült megjavítani. Az órák mellett rádiókat is javítok, gyűjtök, az a másik hobbim – mutat vendéglátóm, a nagykapornaki Molnár Ferenc az asztali rádiók sokaságára, amelyek között szintén akad figyelemre méltó matuzsálem, vagy ritka szépségű műremek.

Miután felocsúdtam a látványból, rátérünk a látogatás valódi okára. Olvasói észrevételek érkeztek a faluból a kapornaki templom felújításáról nemrég megjelent riportunkra, felhívva a figyelmünket arra, hogy a felújítással egyidőben elkészült a templomtorony órája, amely hosszú évtizedek óta nem működött. Az órát néhány ismerőse segítségével a saját költségén építette újra Molnár Ferenc, akire nagyon büszkék, s aki igazán megilleti, hogy tudjanak nagy vállalásáról, hiszen remélhetőleg hosszú évtizedekig mutatja majd a falu lakói számára az időt.

– Felmerült bennem, hogy ha már egyszer fel van állványozva a templom, az órát is helyre kellene állítani. A szerkezetét ugyanis egy korábbi plébános eladta. Valamikor az egyik internetes régiségkereskedő portálon láttam, hirdették, hogy eladó a nagykapornaki toronyóra szerkezete. Azóta is bánom, hogy akkor nem vásároltam vissza. A plébánossal megbeszéltük, utánanézek, milyen összegért lehetne beszerezni egy új és a mai kornak megfelelő órát a toronyba. Három-ötmillió forint közötti ajánlatokat kaptam, amit a plébános úrnak átadtam, de nem kaptam kedvező választ. Arra gondoltam, hogy ennyi pénzt nem tud az egyház előteremteni, ezért elhatároztam, megpróbálom megépíteni magam az órát. Érdeklődtem órásoknál, miként megy ez, sokan megpróbáltak lebeszélni róla, többen nem hitték, hogy ezt meg tudom csinálni. Nem vagyok tanult órás, a mesterséget gyermekkoromtól kezdve úgy lestem el. Géplakatos a szakmám, tudok hegeszteni, esztergályozni, értek a vasmunkákhoz, végiggondoltam, miként lehetne modern szerkezettel egy ilyen órát elkészíteni – mondja a 74 éves szakember, aki bevallja, sok álmatlan éjszakát okozott neki az egyes megoldásokon való töprengés. De mivel szereti a kihívásokat, elhatározta, mindenképpen megcsinálja a torony óráját. Először is mindenben úgy kellett gondolkozni, hogy mínusz húsz és akár negyven fokos hőmérsékletben is működőképes legyen a szerkezet, ehhez olyan anyagok szükségesek, amelyek ezt bírják. Nem lehet például golyós csapágyakat használni, mert beporosodnak, eltömődnek, ezért siklós csapágyak kellettek a forgó helyekre.

Kéri, említsük meg Gecseg Ferencet, az ő cége adta a vasanyag egy részét. Nem régi típusú szerkezetben gondolkozott, hanem elektromos meghajtásban, számítógép-vezérlésben. Az ötletet jó ismerőseitől, Kancsal Miklós és Kakuk Péter számítógépes szakemberektől kapta, akik a programot is megírták a PLC géphez. Egy optikai kapu vezérli az óra léptetését, s amióta jár az óra, egy perc eltérés sem volt nála. A torony három oldalán van óralap, illetve mutatók, s a három toronyoldalra a mutatók tengelyeit az úgynevezett osztóházban lévő kúpkerekek hajtják meg, amit villanymotor mozgat egyperces léptetéssel. Egy olyan fogaskereket is kellett esztergályozni, amelynek hatvan foga van, s amit a villanymotor hajt meg, s percenként léptet egy-egy fogat.

– Többször csináltam új fogaskerekeket, amíg jók lettek. Meg kellett oldanom, hogy az óra negyedet, felet, háromnegyedet és egészet üssön, az utóbbit annyiszor, ahány óra van, reggel hatkor kezdjen és este kilenckor végezzen. Ezt a műveletet is a számítógépbe írt program vezérli. Különlegesen kiképzett vas csuklókkal oldottuk meg az átviteli szerkezeteket, hogy a torony három oldalán lévő óramutatókat mozgatni lehessen. Mondanom sem kell, hogy a régi mutatók helyett újak készültek, mert a régieket megette a rozsda. Mindent a réginek megfelelően új anyagokból gyártottunk úgy, hogy ebben a műemlékvédelem hibát ne találjon. A számlapok is az eredetinek megfelelő festést kaptak. A vezérlőszerkezetet a kórus bejáratához szereltem fel. A villanyszerelést a vezérlőszekrénytől az osztóműig és az ütőszerkezetet, ami a harangon a negyedeket és az órákat kongatja meg a toronyban, Zolcsák Sándor villanyszerelő szerelte fel. Az ütőszerkezetet magam készítettem. Ha áramszünet van, azt követően a program automatikusan beállítja az aktuális időt, sőt a téli és a nyári időátállást is korrigálja. Mivel 74 évesen nem tudtam már felmenni a toronyba, az egyik festő, Németh Csaba felmérte  az óraszerkezet elhelyezkedését a toronyban, s az elkészült berendezéseket, a mutatókat tartó és meghajtó szerkezeteket, valamint a mutatókat is ő szerelte fel a helyükre. Pontos, precíz munkát végzett, minden mozzanatot lefotózott, s megmutatott a mobiltelefonján, az ő képein láthatjuk a toronybelsőt, a harangokat, amelyek a laikus számára is érdekesek lehetnek. A mostani lehetőséget megragadva szeretném mindenkinek megköszöni, aki valamilyen módon, még ha csak szóban is, de segített abban, hogy ez a nagyon felemelő munka megvalósulhatott – fejezi be a toronyóra készítésének történetét Molnár Ferenc.

Róla megtudjuk, hogy a rendszerváltás előtt tanácstag volt, majd ezt követően Nagykapornak első polgármestere, amit még három faluvezetői ciklusa követett 2006-ig. Ez idő alatt készült a faluház, a szociális otthon, a turistaszálló, a ravatalozó, az iskolakonyha, s a térségben a szennyvíz­elvezetést és a gázellátást is ő szervezte meg, mert a kistérségi társulás elnöke is volt.

– Nyugodtan, a szenvedélyemnek és a családomnak, az unokáimnak élek, óraházakat már nem készítek, mert a kezem nem jó már a finom munkákhoz. Aki akar, természetesen bejöhet hozzánk, s megnézheti a gyűjteményünket, amit szívesen megmutatunk – köszön el Molnár Ferenc, s amikor kezet fogunk, megkondul a harang, éppen ütött a toronyóra.