Dr. Takáts István: A létfelejtés helyett a hit jelenti a jövőt, a reménységet

Csütörtökön este, a hévízi plébánia nagytermében dr. Takáts István a társadalmi változásokat és az ezekre adható válaszokat vette számba. Mint mondta: a háború és az energiaválság most kérdésessé teszi a jövőt, a bizonytalanság pedig félelmet szül, hiszen az ember mindenkinél kiszolgáltatottabb a történelemnek. Az érseki helynök mindezt világhírű, fontos üzeneteket hordozó festményekkel, művészeti, filozófiai példákkal is illusztrálta.

– Létfelejtésben élünk – jelentette ki lapunknak az előadás előtt dr. Takáts István. – Az ember beleragadt a pillanatba, és a lét nagy kérdései helyett az ittlét köti le. Mi pedig Bruegel Ikarosz bukása című képe alapján felvethetjük: nem több-e az élet, mint hogy az ember dolgozik, szánt, birkákat terelget, pecázik? Mégis, úgy tűnik, a mai ember belezuhant az ittlétbe, pont akkor, amikor lehetősége van szembesülni saját törékenységével, az élet értelmével, a lét nagy kérdéseivel, akkor azokat nem teszi fel, s amikor ezekkel szembesülne, inkább elfordítja a fejét.

Dr. Takáts István szerint ennek következménye, hogy sokak számára egy fontos csupán: az, hogy itt és most jó legyen – és emiatt beleragadnak a pillanatba, a fogyasztás vigaszába menekülnek. Igy viszont elveszítik a reményt adó nagy távlatot, ami kiszolgáltatottsághoz vezet.

Mindezt a felvilágosodás, a modern kor hozta a világba, méltatlannak tartva az emberhez mindazt, ami ésszel nem ellenőrizhető, ezzel kizárva például a természetfelettit és azt az emberképet, amit a Biblia kínál, tette hozzá az érseki helynök.

– A megoldás nem más, mint újra rátalálni az áldó kézre, arra az Istenre, aki meghív minket erre az életre, hogy társai legyünk a jóban s túllásunk az itt és most valóságán, sőt, a halálon is – fogalmazott dr. Takáts István. – Mindez akkor lesz majd igazán bátorító, ha mi magunk is nem a nehézségekből, a reménytelenből, a küzdelemből értelmezzük az életünket, hanem abból az áldó kézből.

Dr. Takáts István azt mondta: így lesz egyértelmű, hogy a győzelem nem az ügyességen múlik vagy egy harcos testi adottságain, hanem azon az erőn, amit „mi Isten szövetségeseként reményként kapunk a világban, és ezzel száműzni tudjuk a sötétséget”.