Legyőzték a kanizsaiakat, majd megnyerték az olimpiát is

- Édesapám amatőr sportoló lévén mindig a mozgás felé irányított, bár az első élményeim a sportközvetítésekből származtak - mesélte a kanizsai Szabó Szilárd. - Emlékezetes volt számomra, amikor a magyar labdarúgó válogatott kijutott az 1986-os mexikói vb-re. Gyerekként biztos voltam benne, hogy megnyerjük a világbajnoki címet. Aztán persze nem így lett, ami csalódást okozott. A testvéremmel úsztunk, Országné Hüveli Mária, Ladányi Éva és a zalaegerszegi Vecsey Gyuri bácsi hozta újra be a vízilabdát Nagykanizsára, így kipróbáltam azt a sportágat. Amikor a szakember elment, a helyére a szolnoki Cseh Sándor érkezett, de akkor még városi uszoda híján ő is távozott. Utána ismét visszatértem az úszáshoz, Papp Miklós edzőnek sokat köszönhetek, de annyira nem ment. Így ismét váltottam és a triatlon mellett tettem le a voksomat.

Szabó Szilárd felnőttként viszonylag gyorsan a magyar válogatottban találta magát. Győrben tanult tanítónak, ahol jó feltételek között készülhetett, ezért az eredmények is fejlődést mutattak. Az országos ranglistán az első három között szerepelt, vidékbajnokságot nyert, ezen felül kétszer járt Európa-bajnokságon, sőt duatlon világbajnokságra is eljutott. Bár a nemzetközi porondon nem ért el kiemelkedő eredményt, mégis jó emlékeket őriz, hiszen bejárta Európát. Az olaszországi Genova városánál látta a tengert 23 évesen először.

- Huszonkét éve tanítok, azzal befejeződött a sportkarrierem és úszóoktató lettem - folytatta. - Közben becsatlakoztam az akkor harmadosztályban szereplő kanizsai vízilabdacsapathoz játékosnak. Kitartásunknak és szorgalmunknak köszönhetően egyre feljebb léptünk a ranglétrán, egészen az OB I B-ig. A legemlékezetesebb kanizsai élményem is ehhez az időszakhoz kapcsolódik, amikor az olimpiára készülő magyar férfi vízilabda-válogatott 2004 márciusában Nagykanizsán bemutató gálamérkőzést játszott a csapatunkkal. Megtelt az uszoda nézőtere, eljöttek az akkori legnagyobb sztárok, itt volt például Kásás Tamás, Kiss Gergő és Szécsi Zoltán. Ellenük játszottunk, olyan érzés volt, mintha a Forma 1-es autók közé behajtottunk volna egy lovaskocsival. A pontos eredményre már nem emlékszem, de nem volt annyira nagy különbség, mert a válogatottból néhányan beálltak közénk is. Én egyszer megpróbáltam magam áthúzni Varga Tamáson, aki közölte: na ne viccelj. Utólag kellemes élmény, hogy van egy közös fényképem azzal a válogatottal, amely aztán abban az évben Athénban megnyerte az ötkarikás játékokat.

Szabó Szilárd életében a 2013-as évnek nagy jelentősége van. Azóta a Rozgonyi-iskola tanítója, s jelenleg a Kanizsa Vízilabda SE edzőjeként dolgozik, a hétvégén a Baby II. bajnokságban játszanak 2013-ban és később született gárdájával, melyben sok ügyes gyerekkel foglalkozik. A tréner nevéhez fűződik a kanizsai Bedő Krisztián felfedezése, aki a magyar férfi felnőtt vízilabda-válogatottal épp 2013-ban nyert világbajnokságot Barcelonában. Meglátta, hogy ügyesen mozog, jó érzéke, egyfajta intelligenciája van a sporthoz és nem hagyta, hogy idejekorán befejezze pályafutását. Sikerült vele olyannyira megszerettetni a játékot, hogy a mai napig az élvonalban szerepel, most a fővárosi Vasasban SC-ben.

Szabó Szilárd a stafétát egykori úszóoktatójának, a nyugdíjas testnevelő Papp Miklósnak adta át.