Két zalai kutató is tartott előadást Miskolcon az országos jelenkortörténeti konferencián

A szeptemberi a „Kádár-korszak, kádárizmus, korlátozott mozgástér: magyar modell?” címet viselő Országos Jelenkortörténeti Konferencián előadással vett részt dr. Káli Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára igazgatója, Az 1984/85-ös országfotózás során született képek forrásértéke, társadalomtörténeti jelentősége című előadásával. (A témát korábban a Zalai Hírlap is bemutatta, amikor képes kiállítás készült róla a megyei könyvtárban.)  

A több mint 200 meghívott történész a 33 évig tartó, 33 évvel ezelőtt lezárult Kádár-korszakot vette górcső alá a nemzetközi körülményektől a társadalmi alulnézeti képen át a popzenéig bezárólag. A szerteágazó kutatást az is lehetővé tette, hogy, amint Káli Csaba fogalmaz, hogy közben lezajlott a „levéltári forradalom”, azaz 1990/91-től szabadabbá vált a kutatás, 1995-ben a levéltári törvény jelent meg, ami törvényesen is rásegített. Így megnyílt az MDP és az MSZMP pártiratok kutathatósága, a levéltárakba kerültek a szocialista korszak forrásai.

– Nyolc szekcióban folyt párhuzamosan a tanácskozás három napon át, így senki sem tudott meghallgatni minden dolgozatot – mutatta be a körülményeket Káli Csaba. - Pedig nagyon érdekes lehetett például a menzával, a feketén történő balatoni nyaralóépítéssel, a popkultúrával, az ellenzéki mozgolódásokkal foglalkozó előadás, e témák rámutatnak a történetírás változó szempontjaira.

– Ez miben érhető tetten?

– A korábbi politikatörténet helyett nagyobb figyelem esik az úgynevezett nagypolitika döntéseit lereagáló társadalmi mozgásokra, a mindennapi életre, az alulnézetre. Ezért a történettudomány határterületeinek képviselői is jelen voltak.

– A konferenciára invitáló meghívó megfogalmazta azt is, hogy ösztönözni kívánják a korszak értelmezését, újragondolását a tágabb történeti folyamatok keretében. Megválaszolandó kérdéseket sorjáztak fel: Mitől vált az ország a szovjet tömb „legvidámabb barakkjává”, miért beszélhettek magyar modellről vagy „gulyáskommunizmusról” számos területen? Melyek a történeti gyökerei, és milyen hosszú távú hatásai lehetnek a Kádár-korszaknak, valamint hogyan befolyásolták a korszak imázsát és mindennapjait a társadalom különböző csoportjai?

– A szocializmus sajátos magyar modellje valóban azonosítható, ezért nevezzük Kádár-rendszernek. Ha a társadalom mélyrétegeibe nézünk, látjuk, hogy egy politikai felépítmény ugyan gyorsan létrejöhet, ugyanúgy gyorsan véget is érhet, de a társadalom sokkal lassabban követi a változásokat. A Horthy-rendszerben meggyökeresedett társadalmi képlet is tovább élt, ahogy a Kádár-rendszer társadalmat átrendező modellje sem tűnt el azonnal a rendszerváltás után. A szokások, hagyományok, a generációk egymásra épülése, a mentalitás szempontjából vizsgálva jól érzékelhető az eltolódás, elcsúszás.

– Mennyi idő alatt mozdul a társadalmi mintázat?

– Sok idő kell hozzá, attól is függ, hogy mennyire lett megbetegítve egy diktatúra által. A jó gyakorlat nehezen épül be, s a rossz reflexek is nehezen múlnak el. Pozitívum, hogy a jó reflexek is túl tudnak élni, átvészelik a rossz időket.

Dr. Káli Csaba hangsúlyozta, hogy időnként mindenképp újra kell írni a történelmet, mert a fogalom- és paradigma frazeológia, a szavak jelentése is változik az évtizedek alatt.

– A másik ok az, hogy az újonnan napvilágra kerülő, növekvő számú források pontosítják, árnyalják a korábbi képet, sőt, olykor alapvetően más színben tűnik fel egy-egy esemény, illetve annak mozgatórugója.  Még mindig nincs minden felszabadítva, tehát várható további részletazonosítás, nézőpontváltás. Koronként más az objektivitás. Például az Aranybullához is máshogy viszonyulunk, 800 év után is kerülnek elő forrásmorzsák.

A zalai történész számára az is fontos, hogy a szakemberek termékeny vitát folytassanak, amire ez a konferencia is módot adott.

– A nettó politikatörténeten túllép a történetírás?

– Igen, kifinomultabb, árnyaltabb társadalomkép megrajzolása a cél. Ehhez a fizikai és szimbolikus perifériákon zajló mozgásokat, változásokat is tanulmányozni kell. A társadalom mélyrétegeire, a mindennapokra nem vetült történetírói figyelem a 20. századig, majd a II. világháború után a gazdaságpolitikai magyarázatok vették át az értelmezési mezőt, legújabban pedig a társadalomtörténeti, mikrotörténeti fókusz az uralkodó.  Az utóbbival már egyéneket is látunk, nem szürke, homogén masszát. Elvégre az alul lévő kisemberek viselik el a tőlük függetlenül végbemenő birodalmi eseményeket. A részekből áll össze az egész, a soktényezős képet alulról is jól meg lehet világítani. Például a szocializmus felbomlásához kellett a Szovjetunió gazdasági összeomlása, de kellett a magyar kisemberek, értelmiségiek, művészek tevékenysége.

Dr. Káli Csaba végül hozzátette, a reális kép megrajzolásához idő is kell, általában hosszú évek juttatják nyugvópontra a történészi közelítéseket.  

(A három év múlva esedékes országos jelenkortörténeti konferencia témája a rendszerváltás lesz.)

Kiss Nóra előadásának részleteit itt olvashatják: