2022.10.31. 15:40
A lakossági földgázszolgáltatás térhódítása Zala megyében és Magyarországon
Aktuális Kiss Nóra, a zalaegerszegi Göcseji Múzeum néprajzos muzeológusa miskolci jelenkortörténeti konferencián szerepelt előadása, amely „A lakossági földgázszolgáltatás térhódítása Magyarországon” címet viseli. Szerzője hat évvel ezelőtt, az 1956-os tematikájú konferencián is jelen volt.
Lispeszentadorján 1961. Zajlik a gázvezeték fektetés, balra a házfalon látszik a korabeli gázóra
Forrás: ZH
– Az ELTE BTK alapszakos hallgatójaként a szakdolgozatom témája volt a kőolajipar hatása Bázakerettye és környéke életmódváltására. Lispeszentadorjáni lévén adódott, hogy a közeli Bázakerettyére alapozva vizsgáljam a kőolaj- és a földgázipar környezetre gyakorolt hatását. Kiderült, kimeríthetetlen, sokféle módon lehet megközelíteni.
– Hogyan kezdte használni az egész ország a földgázt?
– 1937-ben indult meg Bázakerettyén a kőolajtermelés, amivel együtt jár a földgáz. Utóbbival nem kezdtek eleinte semmit, ment a levegőbe. A MAORT-nak nem is volt szerződése a felhasználására, ezért a legelső időben csak a saját berendezéseiket, a mérnökök lakásait, munkásszállásokat működtették, fűtötték földgázzal. 1970-ben a népszámlálás adatai szerint Bázakerettyén 385 lakás volt, ebből 379-ben volt már gáz, 374-ben villany. Ingyen vezethette magának mindenki az első években, aki tudott csöveket szerezni, a földfelszínen vihette akár még a tyúkólba is. Természetesen szakszerűtlen volt, voltak szivárgások, balesetek, a pazarlásról nem is beszélve. Mivel nem lehetett szabályozni, ömlött a gáz, még fűtési szezonon kívül is. „Melegítik az olajosok a várost”, járta a mondás. A negyvenes évek elején is csak filléreket kellett fizetni a gázért, de már jobban odafigyeltek. Erre példa, hogy a vállalat becslése szerint 940 köbméter gázt használt el a egy asszony két hónap alatt, de nem fizetett, ezért megbüntették 296 forintra. A hiperinfláció idején 1946-ban természetben fizethettek a gázért, de a térségben olajat, gázt cseréltek terményre. Nagykanizsán az 1940-es évek elején épült a MAORT lakótelep, ekkor bevezették volna a gázt a városba, de Kanizsa ekkor nem akart vagy nem tudott élni a lehetőséggel..
– Ma már hihetetlennek tűnik ez a pazarlás…
– A természet ingyenes ajándékának tekintették a földgázt, nem volt ismert a készlet nagysága, ma már tudjuk, az akkor becsültnek azóta a többszörösét termelték ki.
– Mikor változott meg ez a hozzáállás?
– A világháború után az ötvenes években már kialakult az energiaéhség: jelentkezett a városba költözők, gyárak, ipartelepek igénye. A szén ehhez már nem volt elég, akkor merült fel, hogy lehetne a földgázt lakásfűtésre használni. A földgáz fűtőértéke magas, tökéletesen ég, s a hazai földgáz kitermelése olcsóbb volt, mint az importált szén.
Egyre több kőolaj- és földgáz mezőt tártak fel az országban: Mezőkeresztes, Szolnok, Eger, Biharnagybajom, Battonya, Pusztaföldvár, Hajdúszoboszló, utóbbit már az 1920-as években felfedezték, üzemet is működtettek vele. Megjelent a palackos gáz is, ezt ott használták, ahova még nem jutott el a vezeték. Emlékszünk a palackokat takaró, műszálas anyagból varrt „szoknyákra”, a palackhúzó hegesztett kiskocsikra. Jellegzetes konyhai életkép a korszakból: palack, gáztűzhely, sparhelt, egymás mellett, a mai napig láthatunk ilyen falusi konyhai enteriőrt.
– A hatvanas években 30 milliárd köbméter gáz felhasználására kellett stratégiát alkotni. Mit foglaltak bele?
– Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) szerint a háztartási használat lett volna a kézenfekvő, de az MSZMP, azaz a politika az alacsonyan tartott ár mellett az ipart favorizálta. Közben megépült a dél-alföldi gerincvezeték, erre gyárakat fűztek fel, amíg elért Budapestre. Az igényeket látva 1970-1980 között született a tízéves földgáz felhasználási központi fejlesztési gáz program, amire 1 milliárd dollárt, azaz akkori áron 32 milliárd forintot szántak. Ez Európában egyedülálló infrastruktúra létrehozását tette lehetővé. A 4 millió magyar háztartásból 2,8 millióba eljutott vagy a vezetékes, vagy a palackos földgáz. Többezer kilométer vezeték épült, megszületett a gázipari szakma a gázóra leolvasótól a mérnökig – foglalta össze előadását Kiss Nóra, aki saját interjúkra, a múzeum és a levéltár adattárára, valamint az Arcanumon talált forrásokra támaszkodott. Idézzünk fel néhányat ezekből:
Dank Viktor geológus: „Gáz égett a cserépkályhában, a konyhában, a mosókonyhában az üst alatt, sok helyen ezzel is világítottak. Mintha a jövő tárult volna elém. (...) Én, aki térképező geológusi gyakorlataim alatt a kútnál-vályúnál mosdást ismertem csak, most naponta elheverhetek egy meleg vízzel teli kádban, pillanatok alatt elkészül a tojásrántotta, a tea és a feketekávé és hűvösebb nyári napokon fűtenek!”
Laklia Tibor vegyészmérnök: „Kiszámolták akkoriban az én kollégáim, hogy milyen hőmennyiséget fogyasztott el az a vontató, amivel a nógrádi szén eljutott Békéscsabára meg Gyulára, és milyen hatásfokú tűzhelyben, milyen hőmennyiséget kap azzal a szénnel a lakosság. Feketén-fehéren kiderült, hogy nincs az a drága gázszállítás, amelyik ne lenne olcsóbb, mint az a szénellátás.” [Topits Judit, Kóthy Judit interjúja]
Horánszky Beáta: A magyar földgázpiac és az európai uniós integráció. Európai Tükör, 2000 (5. évf.) „1970-ben a Földgázfelhasználási Központi Fejlesztési Program kormányhatározattal indította magyarországi hódító útjára a földgázt. Mind az ipari, mind a lakossági felhasználás meg.