Junior Príma díjat kapott Gubinecz Ákos

A díjat 2007 óta ítélik oda a kiemelkedő teljesítményt nyújtó harminc év alatti fiatalok közül azokat, akik a jók közül is a legjobbak. A szakmai zsűri tagjainak döntései alapján kerülnek odaítélésre, kategóriánként a 10 kiemelkedő eredményeket felmutató fiatal tehetség elismerő oklevelet, egy kisméretű Ajkai Kristály Kincsem-szobrot, valamint pénzjutalmat kap.

Gubinecz Ákos a díjat népművészet és közművelődés kategóriában érdemelte ki, ezen apropóból beszélgettünk vele. E sorok írója is élénken emlékszik az általános iskolás fiúra, aki kisiskolásként korát meghazudtoló magabiztosággal állt ki énekelni a közönség, vagy éppen a zsűri elé népdaléneklési versenyen és mindenki tudta, hogy ő erre a pályára született. Azóta Ákos felnőtt és valóban a népzene határozza meg az életét.

– A díjra szervezetek, korábbi díjazottak jelölhetnek és őszintén szólva nem tudom, hogy kijelölt engem. Felhívtak, hogy elnyertem és várnak a díjátadóra – mondta a Junior Príma díj kapcsán. – Meglepődtem, nem számítottam rá, főként, hogy 30 éves korig lehet megkapni és nekem addig még van pár évem...Hogy mit jelent? Nem vagyok díjhajhász, de azért ez pozitív visszajelzés, hogy jó úton haladok mind az előadóművészet, min az oktatás és a szervezés terén is. Megerősít, hogy folytassam azt az utat, amin elindultam. 

Visszatérve a kezdetekre, Ákos jórészt szülei révén ismerkedett meg a népzenével, édesanyja tagja volt Nován a pávakörnek és édesapja is aktívan részt vett a közösségi életben. A dalkör vezetője, aki Ákos óvónője volt hívta fel a szülők figyelmét arra, hogy érdemes lenne komolyabban foglalkozni a népdalénekléssel. Így is lett, foglalkoztak vele énektanárok, majd ifj. Horváth Károly népzenész tanítvány lett általános iskolásként. Közben folyamatosan szerepelt versenyeken és voltak fellépései is. Aztán Székesfehérváron folytatta zenei gimnáziumban.

– Érdekes volt 14 évesen elkerülni egy nagyvárosba, de gyorsan vettem az akadályokat és ott olyan emberekkel voltam körülvéve, akikkel hasonló volt a motivációnk, sokakkal azóta is tartjuk a kapcsolat – beszélt útjáról Ákos. – 2017-ben érettségiztem, majd felvettek a Zeneakadémiára, ahol most vagyok végző, párhuzamosan végzem a népi ének, citera, koboz, tekerő és népzene elmélet szakot. Emellett negyedik éve tanítok a Zeneakadémia gyakorló iskolájában Budapesten és közben igyekszem Zalában is tevékenykedni.

A fiatal népzenész életében a tanítás, a szervezés és népdalénekesi szólókarrier egységet alkot.

– Ami az oktatást illeti, jó érzés, hogy adhatok át a gyerekeknek tudást, gyakorlás módszert, amit én is elsajátítottam, vagy akár eddigi életem tapasztalatait és közben engem is inspirálnak, új dolgokat fedezek fel – magyarázta. – Magam is látom, hogy a tanári pálya manapság nem népszerű, nyilván ennek anyagi okai is vannak, de bízom benne, hogy rendeződik a helyzet, és egyre többen leszünk, hiszen fontos, hogy a jövő generációit megfelelő körülmények között tanítsuk. Az oktatás mindenki életében fontos és nem mindegy, hogy milyen tanári példaképeket kap. 

Ákosnak tavaly jelent meg első lemeze Határtalan férfiének címmel, melynek folytatását tervezi.

– Folyamatosan mennek a lemezbemutató koncertek, ebben az időszakban Zágráb, Székesfehérvár és Kolozsvár volt, illetve van soron, decemberben szintén határon túli városokba látogatunk el, illetve Zalában is lesznek még idén fellépéseim rendezvényeken. Jövőre pedig tervezem a kiadvány második részét, mely a Kárpát-medence északi-északnyugati részét járja körül. Nagyon sokszínű folyamat a lemezkészítés és annak bemutatása, mert sok embert ismerek meg a zenésztársak közül és a szervezés kapcsán is. Minden koncert leszervezését én vállaltam, persze vannak segítőim, de igazán izgalmas, hogy egy adott helyen hogyan fogadják a lemezbemutatót. Jó látni, hogy ez egy zenészeket, közösségeket összefogó projekt lett. A programok szervezésénél a fő cél, hogy minél szélesebb körben bemutassuk sokszínű kultúránkat és népdalaink világát. 

Arról is beszélt, hogy többen úgy gondolják, hogy a népzene világa egy zárt közösség. 

– Az idősebb generáció tagjai közt vannak, akik még találkoztak adatközlőkkel, ők sokszor már kialakították a saját közösségüket és vagyunk mi, fiatalok, akik most kerülünk bele a szakmába. Mi talán nyitottabbak vagyunk nem csak az emberek, hanem a társkultúrák felé is. Arra gondolok például, hogy hogyan tud együttműködni egy jazz- és egy népzenész, vagy hogyan lehet a klasszikus a zenét a népzenével egy koncerten bemutatni. Érződik a generáció váltás, megvan a nagyon autentikus, hagyományos népzenei vonal és van egy modernebb, a kreativitást kifejező irány. Mindkettő jó, mindkettőre szükség van. A népzene akkor tud eredeti állapotában fennmaradni, ha van, aki azt fenntartsa, viszont akkor tud saját, belső fejlődést mutatni, ha más irányzatokkal, műfajokkal is ötvözzük.

Az említett hármas egységben fontos szerepe van a 2014-ben alakult Csádé zenekarnak is. A csapattal mostanság főként táncházakban játszanak, és több kezdeményezés szervezése is a nevükhöz fűződik. Közösen indították el a göcseji népzenei tábort, mely Zala megye, illetve ma már a Nyugat-Dunántúl legmeghatározóbb népzenei tábora, sőt, országosan is egyre inkább terjed a híre. De a Csádéval indították el a népzenei kurzusokat is, melyek most ősszel folytatódnak, nem beszélve a Szécsiszigeti Folk Fesztiválról, avagy a SZÉF-ről, melyet idén második alkalommal szerveztek meg.

– A SZÉF idei programja már jóval komplexebb volt, mint a tavalyi, sok pozitív visszajelzést kaptunk, hogy erre van igény – folytatta. – Sok zalai látogató volt, de az ország más pontjairól is érkeztek és reméljük, hogy hamarosan országos hírű lesz.

Ákos azt mondja, a feladatok, hivatása mellett neki is nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy közben kikapcsolódásra is jusson idő. Mostanság a sport jelent meg életében ezen a téren.

És hogy hol látja magát Gubinecz Ákos 5-10 év múlva?

– Idén véget ér az egyetem és jön a teljesen felnőtt lét. Azt gondolom, hogy a népzene oktatás, a szervezés és az előadóművészet hármas egysége megmarad, azt még nem tudom, hogy melyikre kerül a nagyobb hangsúly.