A pásztorélet tárgyai kerültek a középpontba Gébárton

Erről is szó esett vasárnap délután a Gébárti Regionális Népi Kézműves Alkotóházban, ahol tizennegyedik alkalommal rendezték meg a pásztorhagyományok napját és a pásztorfaragók találkozóját. 

A program elődjét még tökfesztiválként ismerhették a gébárti alkotóház kedvelői, aztán tíz év elteltével a hangsúly áthelyeződött a pásztorhagyományokra. Éppen ezért Szent Mihály napjához kapcsolódik a rendezvény, mivel ekkor hajtják be a legelőkről a jószágokat, és megtörténik a számadás, az állatállomány felmérése is. Erről is szólt érdeklődésünkre az intézmény vezetője, Prokné Tirner Gyöngyi. A bevezetőben említett érdekességet pedig Szelestey László néprajzkutató tárta fel. 

Büntetőperek iratait tanulmányozva bukkant rá pásztorok nevére, amit magyaráz, hogy ők általában jó kapcsolatot ápoltak a betyárokkal, és emiatt gyakran kerültek ők is rács mögé. A fogságban töltött idő pedig nem telt haszontalanul, készültek pásztorélethez szükséges eszközök, botok, karikás ostorok, tükrösök, fokosok, szaruból különféle használati tárgyak. Egyediségüket a díszítésükkel biztosították, tehát a faragással, amire a jószágok legeltetése, gondozása mellett amúgy sem lett volna idejük. A stílusuk pedig annyira egyedi, jellemző volt, hogy az alapján is azonosítani lehetett a készítőt. 

Mindez a 18–19. században volt a jellemző, napjainkra már nemcsak ezek a tárgyak tűntek el a hétköznapokból, de a készítésük technikáját is csak kevesen ismerik. Egyikük Gosztonyi Zoltán, akinek munkáiból október 21-ig látogatható kiállítás nyílt vasárnap az alkotóházban. A Népművészet Mestere címet elnyert kaposvári művész szakmai bemutatót is tartott. 

Emellett a pásztorélethez kapcsolódó tematikus programokkal várták az érdeklődőket: szaruból készültek használati tárgyak, például lőpor- és fűszertartó, a kézműves játszóházban pedig különböző anyagokból születhettek állatok.