Ságodi nyárbúcsúztató birkapörkölttel

A Gyöngyvirágok, mintegy megkoronázva a 15., jubileumi évüket, kisebb pakli oklevéllel tértek haza július derekán Nováról, az ott rendezett, immár hagyománnyá nemesedett fesztiválról. Megkapták a fődíjnak számító első helyezést a nagybandás kézikaszás aratás kategóriában, a "bandából" Peszlen Sándor viselheti a Zala megye első kaszása megtisztelő címet, Fábián Imre a kaszakalapáló versenyen állhatott a képzeletbeli dobogó legmagasabb fokára. Az aratási étel- és italbemutatón Halász Erzsébet főztje és a tagság remek süteményei ezüstérmet érdemeltek, Bor Józsefnek és Kóbor Istvánnénak köszönhetően a tarlófutó-versenyen is begyűjtöttek egy 2. és egy 3. helyezést, de szépen csillogott Molnár Anna aratókoszorújának "bronzérme" is.

- Pénzjutalommal is jártak a helyezések, s visszatérve az adminisztratív teendők intézése után a legnagyobb meglepetésemre közölték, hogy Kiss Mihály a mi csapatunknak ítélte a versenyre felajánlott bárányt - elevenítette fel a történteket Halász Erzsébet, az egyesület vezetőségi tagja. - Megkérdeztem a nyugdíjasként már tanyán gazdálkodó, állatokat tartó Misi bácsit, miért mi kaptuk a plusz jutalmat, hiszen más közösségek is szép eredményeket értek el, mire azt válaszolta: "mert ti voltatok a legegységesebb, legösszetartóbb csapat". A "nagybandával" (Peszlen Sándor és Kiss Csaba kaszás, Kiss Csabáné és Kóbor Istvánné marokszedő, Bor József kötélvető és Borbély István kötöző) és a többi versenyzővel együtt 15-en vettünk részt az aratófesztiválon, de úgy döntöttünk, a jutalom, akárcsak a díjak, az egész egyesületet illeti, hiszen egy emberként döntöttünk az év elején, hogy ott a helyünk a találkozón. Sőt, amolyan igazodási pont a programjainkban, évek óta már tervezéskor számításban vesszük, s azonnal jelentkezünk, amint meghirdetik az időpontot. 

Kiss Mihálytól a zsenge húsú bárány mellé receptúrát is kaptak a feldolgozásához, így Peszlen Sándor vezényletével könnyedén elkészítették a kissé ságodiasan fűszerezett, mégis klasszikus birkapörköltet. A jószág zsenge korának köszönhetően a faggyú leszedésével nem kellett sokat bajlódni, inkább csak a hártyáktól kellett megszabadítani. Utána a húsra annyi vizet öntöttek, hogy ellepje, a vízbe kilónkénti húsra számítva 1 deci ecetet és kanál sót kevertek, a lét egy óra múlva leöntötték róla, majd 10 percig forró vízben áztatták, a forró vízbe vöröshagymát szeleteltek. A pörkölthöz a vöröshagymát mindenképpen zsírban kell megpirítani, szólt az ukáz, majd a szokásos fűszerek: az őrölt pirospaprika, a paradicsompüré mellett borsot, köménymagot és borsikafüvet, azaz csombort is használtak.

Az aranyérmes csapat mindkét kaszása tősgyökeres ságodi, szinte állandó vezetői az egyesület aratóbandájának. Nem véletlenül persze, hiszen odahaza már gyermekként bevonták őket a nyári munkákba. Peszlen Sándor - ősei az első telepesek voltak Ságodban - a családdal a téesz gabonájának aratásában vett rész, az első évben "csak" kötelet vetett, a másodikban már próbált kötözni is, később részt vett a kepélésben, kaszásként pedig 15 évesen aratott először. Kiss Csaba édesapja anno nyárra minden évben 3 hónap szabadságot vett ki a téesztől a Miseút és az első és második nyárfás között bérelt gabonatábla aratására, a munkában, az akkori szokás szerint részt vettek a gyerekek, köztük Csaba is. Így vágták le amúgy a família Teskánd és Babosdöbréte közötti Csonttetőn lévő gabonáját is. Kiss Csabáné Kati viszont férje mellett a ságodi aratóbandában tanulta meg a marokszedést, szülőfalujában, Hahóton ugyanis gyerekkorában már kombájnnal arattak, ő csak a vízhordásban segédkezhetett. Akárcsak Karáth Ferenc, az egyesület vezetője, aki középiskolásként napi fél munkaegységért és egy csatos üveg bambiért hordta a vizet az aratóknak - legnagyobb meglepetésére a nyugdíjba vonulásakor a ledolgozott időbe beszámították a vízhordással töltött napokat is, a szövetkezetben ugyanis óra pontossággal nyilvántartották a ledolgozott időt és fizették utána a társadalombiztosítást. 

A birkapörkölt mellé az asszonyok, Halász Erzsi, Kiss Csabáné és Baksa Györgyné köményes kiflit és sajtos tallért sütöttek. A közösségi házban a szépen terített asztalok mellé ültetett tagság először meghallgatta a résztvevők beszámolóját, majd a közösen elfogyasztott jóízű vacsora után felelevenítették az aratással kapcsolatos személyes  élményeiket.