Eperfa, embernek, madárnak, hernyónak

 Az eperfa (Morus) a Moraceae növénycsalád tagja, több mint száz fajjal büszkélkedik, köztük az egyik a fehér (M. alba), a másik a vörös (M. rubra), a harmadik a fekete eperfa (M. nigra). Nemrég nálunk mindhárom termett, de mire észrevettem, a fehéret kivágták, a vörös is útban volt, csak a fekete szerencsés, lombja a telek közepén bólingat, így biztonságban érezheti magát. Ki ne felejtsem a konyhaablak előtt díszlő szomorú, csüngő eperfát (Morus nigra Pendula), amely állandó népszerű madártanya, télen mint menza, tavasztól őszig pedig mint rigóház és bölcsőde üzemel. Mézédes, de aprócska termését jobbára csak a szárnyas teremtmények fogyasztják. Pedulánk (neve a latin pendere: lelógó szóból) bár „szomorú”, de gyönyörű fa, úgy 20 évvel ezelőtt 2 méter magas törzsbe oltották, s ez határozza meg a magasságát. Koronája ernyőszerű, friss csüngő hajtásait a földig növeszti (ha hagyom), nyaranta a sátra alatt  bandázunk az unokámmal.
Míg a vörös eperfa Amerikában, a fehér Kelet- és Közép Kínában, a fekete Nyugat-Ázsiában őshonos, de ma már glóbuszunk szinte minden fertályán valamennyit termesztik. Ízletes bogyóikat több országban a „szuperélelmiszerek” között emlegetik a vitaminok, ásványi anyagok, s az emberi szervezet számára is hasznos növényi vegyületek koncentrációja miatt. Az eperfának azonban nem csak a gyümölcse szolgálja az egészségünket, hiszen a hagyományos orvoslás évszázadok óta a lombját is különféle betegségek természetes medicinájaként tartja számon. Ráadásul a levelek táplálóak is, tele vannak polifenol antioxidánsokkal, dúskál C-vitaminban, sok benne a vas, a kalcium, a cink, a kálium, a foszfor és a magnézium. Sokak szerint ízletes, gyakran használják tinktúrák és gyógyteák készítésére, az ázsiai országokban  gyakori gyógyital, ajánlják gyulladáscsökkentőnek, javítja a vérnyomást, a koleszterinszintet és segít megelőzni az érelmeszesedést, a plakk felhalmozódását az artériákban. A fiatal levelekből a teát mindig főzni kell, bár mifelénk inkább az eperfalevélből készült kiegészítők a népszerűek. Gazdasági haszna: az eperfa levelei jelentik a selyemhernyó egyedüli táplálékforrását, de a tejelő állatok takarmányozására is alkalmas, konok, szinte szegezhetetlen kemény törzséből a pintérek dongafát készítenek.
Az eperfa gyümölcse „technikailag” a központi tengely körül koncentrikusan elhelyezkedő kis gyümölcsök halmaza. Ízletes, húsos, nagyon alacsony kalóriatartalmú (100 grammonként 43 kalória) csemege, ugyanakkor számos egészségünkre pozitívan ható vegyületet biztosít, például polifenol pigment antioxidánsokat, ásványi anyagokat és vitaminokat. Jelentős mennyiségben rejteget fenolos flavonoid fitokemikáliákat, úgynevezett antocianinokat - tudományos kutatások kimutatták: megelőző munícióval bír az idegrendszeri betegségek, a gyulladások, a cukorbetegség és a bakteriális fertőzések ellen. A resveratrol, a faeper gyümölcsének másik polifenol flavonoid antioxidánsa a stroke kockázatával szemben nyújt védelmet. Kiváló forrása az erősen antioxidáns C-vitaminnak, gazdag a B-komplex vitamincsoportban, bővelkedik K-vitaminban, de nem hiányzik belőle az A-, és az E-vitamin sem. Jelentős mennyiségű luteint, zeaxantint (a szem retina sárgafoltjában koncentrálódik, antioxidáns és fényszűrő hatása révén védi a retinát a káros ultraibolya sugaraktól) és béta-karotint is találtak benne az elemző kutatók. Kiváló vasforrás, emellett jó raktára az ásványi anyagoknak, bővelkedik káliumban, mangánban és magnéziumban. 
Természetesen a faeper gyümölcse is frissen szedve a legfinomabb és legértékesebb.