Több mint egy év kihagyás után megjelent a Hévíz folyóirat

Szálinger Balázs korábbi főszerkesztő azt mondta: büszke Fehér Renátóra és Vajna Ádámra, hogy „ismét be tudták rúgni a motort”. – Nagyon nagy kő esett le a szívemről azzal, hogy ők újra tudták indítani a lapot – szögezte le a József Attila-díjas költő. – Most már sosem derül ki: ha annak idején nem hagyom ott a szerkesztőséget, akkor én vajon most meg tudtam volna-e menteni, de ez a kérdés már tárgytalan. A fiatal alkotók felszámolták a bennem munkáló bűntudatot, s ezért hálás vagyok nekik.

Az új lap az elmélyülést szeretné szolgálni: azt, hogy az olvasók – ebben a gyors világban – picit elveszhessenek a szövegekben, mondta Vajna Ádám szerkesztő a bemutatón, a belváros szívében, szabad ég alatt. Az új Hévíz színes, a korábbinál nagyobb és magazinos lett. S az is kiderült a kultúrdélutánon: minden számnak lesz egy tematikája, hívószava. Az elsőé a forradalom. – Kicsit magunkra is utalva, egyfajta poénként akartuk ezt használni, azt sugallva: az, hogy mi átvesszük a Hévíz szerkesztését: egyfajta forradalom – mondta munkatársunknak mosollyal Vajna Ádám. – Illetve közben mégis egyfajta ellenforradalomról is beszélhetünk, hiszen az elmélyülést választjuk a rohanó világ, a mai trendek ellenében. A szerkesztő arról is beszélt, mostantól minden szám elején egy nagyesszé olvasható, és új rovat is indult, Vízválasztó címmel, amelyben több szerző írja meg a főtémához kapcsolódó gondolatait. 

Az újraéledt, immár 30 esztendős lap hévízi bemutatóján több korábbi (fő)szerkesztő is részt vett: Szálinger Balázs mellett Szántó Endre és Tar Ferenc történész is eljött. – Van egyfajta kontinuitás a tekintetben, hogy a Hévíz folyóirat mindig fontos volt a városnak, és most is az – hangsúlyozta utóbbi, a Bibó- gimnázium nemrégiben nyugdíjba vonult tanára. – És fontos megemlíteni, hogy a régi szerkesztők ezúttal is itt vannak, ami azt üzeni: ha kell, akkor segítünk a mostani folyóiratban, minden irigységet félretéve. Inkább az öröm az, ami munkálkodik bennünk. A minőséghez minden korban ragaszkodott a szerkesztőség, s a folyamatos megújulás mellett az értékőrzéshez is – emelték ki az irodalmi délután közreműködői. Utóbbira utal az is, hogy az újraindulás utáni első lapszámban az elmúlt évtized két főszerkesztője, Szálinger Balázs és Cserna-Szabó András is publikál. 

A vezető esszét ezúttal Bartók Imre író, kritikus jegyzi, Terror és epokhé címmel, amelynek már a felütése is erős: „Helyzetünk tarthatatlan.” E témát viszi tovább – mások mellett – Cserna-Szabó András A halál virága (a forradalom második napja, Buda) című írásában, például ilyen mondatokkal: „… apuka, maga csak itt fetreng és a sebeit nyalogatja, az egyéni sérelmeit dédelgeti, amire nincs idő, mert az ellenforradalmárok már ránk rúgták a történelem kapuját. Mire Virág Lipót azt kérdezte, fiam, hoztál-e birkavesét?…”