Harminc fiatal részesült vasárnap az elsőáldozás szentségében

Az általános iskolás gyerekek Tóth Tamás káplán és Solymos András papszentelésére készülő diakónus vezetésével vonultak be a templomba, hogy szüleik, rokonaik és a hívő közösség jelenlétében először vegyék magukhoz Krisztus testét és vérét – a kenyér és a bor színe alatt. Szentbeszédében András atya kiemelte: „az életben vannak dolgok, amik csak egyszer történnek meg”, ilyen különleges alkalom az elsőáldozás is, amely ugyan az első alkalom, de később, az életben sosem válik unalmassá, mivel ezáltal Isten végigkíséri a ma még ifjak sorsát. – Komoly felkészülés és vizsga után Isten nektek adja magát – szólt az elsőáldozókhoz Solymos András szentbeszédében. – Életetek könyvében sosem lesz egyetlen unalmas lap sem, hiszen rengeteg lehetőség vár rátok, Isten pedig kísér titeket az utatokon, mert Krisztus értetek is meghalt a kereszten, s az utolsó vacsorán megadta a lehetőséget mindannyiunknak, hogy testéből és véréből részesüljünk. Innentől kezdve akár mindennap megtehetitek ezt.

Ezzel pedig Isten közelében lehetnek az elsőáldozók is, nemcsak szívben és lélekben, hiszen a szentáldozás által részesedhet az ember leginkább az Úrból, folytatta Solymos András, majd elmesélte saját személyes történetét. – Már az elsőáldozásom előtt, pici gyerekként megvolt bennem a vágy, hogy megtapasztaljam, milyen az ostya, de édesanyám elmagyarázta: e szentségig milyen út vezet – fogalmazott a diakónus. – Volt egy nagyon szigorú plébánosunk, aki kőkeményen levizsgáztatott bennünket, majd az elsőáldozáson elérzékenyült, majdhogynem sírt. Utólag értettem meg: azért, mert szeretett minket. A mennyei Atya szeretete is gyakran így nyilvánul meg. Isten most nektek adja magát a szentáldozásban – emelte ki András atya –, és sosem fog rátok unni, bármennyit hibáztok is az életben: ő mindig várni fog, türelemmel, szeretettel. 

Ez az, ami földi ésszel szinte felfoghatatlan – prédikálta a diakónus. A szentbeszédet követően a fiatalok Tóth Tamás káplán vezetésével megújították keresztségi fogadalmukat, például ellent mondva az ördögnek és csábításainak, s ígérve, hogy mindvégig hűségesen megmaradnak Isten gyermekeiként, majd életükben először részesültek a szentáldozás szentségében.