A Zalából indult Kerkai Jenő élete és a KALOT-mozgalom

A hamar országos mozgalommá terebélyesedő szervezet céljaként a vidéken élő, leginkább az agráriumban dolgozó lakosság felemelését jelölte meg. 

A KALOT-mozgalomról és a zalai településről induló Kerkai Jenőről a szintén jezsuita szerzetes, Koronkai Zoltán tartott előadást a közelmúltban Csesztregen. Kiemelte: hazánkban Kerkai és társai fogalmaztak meg először olyan eszméket, amelyek az akkoriban bontakozó keresztényszocialista világképhez álltak a legközelebb. Már a KALOT fénykorában is felvetettek olyan kérdéseket, melyeket a II. világháború után a Barankovics István vezette Demokrata Néppárt tűzött zászlajára, amely az előadó szerint valójában megnyerte az 1947-es választásokat, az úgynevezett kék cédulás manipulációk miatt azonban mégsem ők, hanem a Magyar Kommunista Párt kapta a legtöbb voksot. 

– A Demokrata Néppárt volt az, mely Magyarországon a kereszténydemokrácia eszméjét először vállalta – mondta Koronkai Zoltán. – Nem véletlen, hogy Kerkai is őket támogatta, hiszen ő korábban hasonló gondolatokat fogalmazott meg, ám azok társadalomformáló ereje a II. világháború miatt még kevésbé tudott teret nyerni. Kerkai Jenő és társai azonban így is óriási dolgot vittek végbe a KALOT megalapításával. A kereszténydemokrácia születését ma Németországhoz kötjük, de Magyarországon is ugyanabban az időben bukkant fel. A nagyhatalmi kényszerpályák miatt hazánk történelme azonban egészen másként alakult, mint a Német Szövetségi Köztársaságé. Meggyőződésem, ha Magyarország nem a szovjetorosz érdekszférához tartozik, egy demokratikus vezetés alatt az NSZK-hoz hasonló fejlődési pályát futhatott volna be. 

Kerkai Jenő 1904. november 9-én Czinder Jenő néven született azon a zalai településen, ahol édesapja vízimolnár volt. A rendkívül értelmes, tehetséges fiú taníttatása miatt Zalaegerszegre kerül nagyszüleihez, itt ismerkedik meg a későbbi Mindszenty bíborossal, azaz Pehm József káplánnal, aki hittantanára lesz. Kerkai az érettségi vizsgája után papi pályára jelentkezik, és belép a jezsuita rendbe. Tanulmányait Innsbruckban végzi, ahonnan 1935-ben tér haza. Ekkor kezd hozzá a KALOT megszervezéséhez, amely aztán a 20. századi magyar történelem egyik legsikeresebb civil mozgalmává fejlődött. Az egyházi indíttatású, de világi szervezet célja a vidéki fiatalság oktatása, népfőiskolák szervezése, illetve modern mezőgazdasági módszerek meghonosítása volt. A csúcspontján mintegy félmilliós tagságú KALOT egy évtizeden át működött, s ezen időszak alatt ötezer helyi csoportja alakult, továbbá húsz népfőiskolát is működtetett. Kulturális bemutatókat szervezett, vállalta a paraszti érdekvédelmet, aminek jegyében Kerkai Jenő még a földosztás gondolatát is felvetette. Koronkai Zoltán szerint ezzel azonban szembement a katolikus egyházzal, mert a két világháború közötti időszakban éppen az egyház volt hazánkban az egyik legnagyobb földbirtokos. 

– A vidéki Magyarországról származó Kerkai meghallotta az agráriumban dolgozó emberek vágyait, s felismerte, hogy a parasztság legalább egy minimális földtulajdon nélkül nem tud felemelkedni – magyarázta Koronkai Zoltán. – Egy Kertmagyarország megteremtése volt az álma, ahol a kisgazdaságokra, vagy ahogy ma mondjuk, a családi gazdaságokra épült volna a növénytermesztés és az állattenyésztés. Ez a gondolat ma sem idegen a magyar néplélektől, főleg annak jegyében, hogy a birtokrendszer mára jobban koncentrálódott, mint a két világháború közötti időszakban. 

Abban, hogy Kerkai álma nem valósulhatott meg, a II. világháborúnak is fontos szerepe volt, az 1945 utáni időszak pedig hamar elhozta a mozgalom végét. A KALOT 1945-től ugyan az Ideiglenes Nemzeti Kormány engedélyével rövid ideig még folytathatta tevékenységét, de a kommunista térnyeréssel párhuzamosan, 1946 nyarán egy merénylet ürügyén Rajk László belügyminiszter megkezdte a központ fölszámolását. 1946. július 18–27. között 611 helyi szervezetet oszlattak fel, Kerkai Jenőt pedig – aki 1948 szeptemberétől a kaposvári rendház házfőnöke volt – 1949 februárjában, néhány nappal Mindszenty bíboros elítélését követően letartóztatták, majd hat év fegyházbüntetésre ítélték, amit 1951-ben antiszemitizmus vádja miatt további négy évvel hosszabbítottak meg.

– A KALOT-mozgalom, illetve Kerkai Jenő szervezethez kapcsolódó tevékenysége jól dokumentált, elsősorban a történész Balogh Margitnak köszönhetően – folytatta Koronkai Zoltán. – Ami azt követően, azaz 1946 után történt Kerkai Jenővel, arról viszont kevés az információnk. Bár Balogh Margit arra is kitért műveiben, publikációiban, de a börtönévek, majd a segédmunkásként leélt időszaka, illetve az utolsó közel egy évtizede, amit Püspökszentlászlón és Pannonhalmán töltött, közel sincs azzal az alapossággal feltárva, holott tudjuk, hogy Kerkai Jenőt haláláig figyeltette az állambiztonsági hatóság. A neve 130 ügynökaktában szerepel folyamatosan. Ezekből többek közt az is kiderült, hogy 1956-ban, miután átmenetileg kiszabadul a börtönből, azonnal szervező tevékenységbe kezd, célja egy földalatti egyház létrehozása. Nem véletlen, hogy a forradalom leverése után Kádárék újra bebörtönzik. 

Koronkai Zoltán elmondta: miután Kerkai Jenő életéről és tevékenységéről eddig nem született önálló monográfia, személyes feladatának tekinti annak megírását. 

– Eredetileg villamosmérnök vagyok, s közvetett módon éppen Kerkai Jenő révén kerültem kapcsolatba a jezsuita renddel – mutatott rá motivációjára. – Kerkai Jenő munkatársa, Nagy Töhötöm volt az, aki Jezsuiták és szabadkőművesek címmel könyvet írt, s ebben arra is visszaemlékezett, hogy annak idején hogyan alapították meg a KALOT-ot, miként fejlődött országos mozgalommá, s milyen küzdelmeik voltak. Amikor ezt a könyvet elolvastam, még egyáltalán nem gondoltam arra, hogy pap legyek, de a jezsuiták lelkisége és az, hogy az akkori agrártársadalmi réteg felemelése érdekében milyen fantasztikus művet hoztak létre, nagyon megérintett. Aztán amikor magam is beléptem a jezsuita rendbe, elkezdtem ezzel a mozgalommal foglalkozni. Szerzetestársaimmal a koronavírus-járvány idején határoztuk el, hogy írunk egy könyvet a Jezsuiták története címmel, ebben én is vállaltam több fejezetet. Ezáltal kezdtem el még inkább kutatni Kerkai Jenő életét, akiről azt gondolom, olyan példakép, akit a ma embere elé is oda lehet állítani. Varga László írta róla: „Páratlan szervezőtehetsége volt, alázatos, megnyerő modorú, céltudatos és gondosan tervező, szerény és nem hangoskodó, nem önmagát kereste, csak a nemzet napszámosa akart lenni. Vezérkedés nélkül tudott vezetni, magát nem kímélte, csak az ügyet szolgálta.” Annyira belemélyedtem életének kutatásába, hogy róla írom doktori disszertációmat, ami egy későbbiekben megjelenő monográfia alapját is képezheti.