Bánokszentgyörgy temploma túlélte a törököt, barokk stílusban született újjá

Történelmüknek igen régről vannak nyomai, kőkori eszközöket, bronzkori baltákat, római lándzsát, kelta korsót, s különböző korok pénzeit őrzik vitrineikben. Országos jelentőségű műemlékük a római katolikus templom, amit 1787-ben építettek. A Zalai falvak templomai sorozatunkban ismerkedjünk meg a falu, illetve a plébánia és a templom történetével, amelynek feltárásában dr. Vándor László nyugalmazott múzeum igazgató és Bakonyi Péter levéltáros, történész volt segítségünkre. 

 A legkorábbi írásos emlékek szerint a falu Zlaudus veszprémi püspök birtoka volt. Az ő családjától vette meg a Hahót nemzetség 1279-ben, akiktől a Bánffyak származnak. 1289ben egy családon belüli birtokcseréről is van oklevél. A falu nevét is tőlük származtatják. A család kihalásával rövid ideig, leányági örökösödés révén, a Nádasdyak birtoka lett. A 17. század végén vette meg a falut a hercegi Eszterházy család, mely 1848-ig birtokosa is maradt.

A törökök először 1576-ban dúlták fel a falut, ami az 1650-es évekre teljesen lakatlanná vált. Tekintettel a falu elpusztult voltára, Nádasdy Ferenc a jobbágyságot 10 évre felmentette a szolgáltatásaik alól, csupán könnyű kötelezettséget ír elő számukra.

1690-ben Esterházy Pál vásárolta meg a település birtokát, a falu betelepülése viszont csak a 18. század elején indult meg, s lett a hatalmas uradalom e részének erdészeti, s földművelési központja. Az itt megtelepültek először továbbra is jelentős kedvezményeket kaptak, 1691 februárjában értesítette Kelcz Mihály, az alsólendvai és lenti jószágok inspektora Bánokszentgyörgyöt, hogy kérésükre a herceg megengedte, hogy robotra ne menjenek, hanem csak Nádasdy Ferenc 1654-ben kelt privilégiumában foglalt összeget fizessék neki. Ez a kedvezés azonban nem tartott sokáig, 1731 januárjában, már arról szól írás, hogy a tisztek robottal is aggraválják őket, ezért kérik az urat, vegye őket védelmébe, "hogy már siralmas költözésre ne jutnának."

Bánokszentgyörgy temploma több iratban is előfordul, mint a török időkben megrokkant építmény. A zágrábi érseki levéltárban, az 1698-as Canonica visitatióban ez olvasható: „Bánokszentgyörgyön a régi Szent György plébániatemplom romokban hever, nem javítható. Körülötte a temető kerítetlen, bejárnak az állatok. Plébános nincs. A keresztelést, a temetést Apponyi Pál licenciatus látja el, aki a házasságkötésnél asszisztál. E teendőket ismeri, nincs kifogás ellene.” 

Ugyancsak a Zágrábi érseki levéltárban találni a következő bejegyzést: „Bánokszentgyörgyön 1718-ban új templom épült, amely azonban a század végére már romossá vált.

1777-ben megalakult a szombathelyi egyházmegye, megszűnt a zágrábi püspökség fennhatósága, ezt követően a Szombathelyi Püspöki Levéltárból juthatunk információkhoz, a falu plébániája a Zalaegerszegi kerülethez tartozik. 1778-ban ezt találjuk a templom állapotáról: „Ezelőtt 38 évvel a hívek építtették. A szentélyt cseréppel /imbrex/, a templom hajóját zsindellyel födték. Állapota romos, szentélye boltíves, a templomhajó deszkázott, romladozó mennyezetű." Titulusa Szent György. Három oltár van benne, falazott kórusa van, falazott a tornya, amelyben két harang van. Temető a községen kívül található.”

Az Eszterházy hercegi levéltárban 1780-ban készült egy emlékeztető az addigi levelezésről. „Kilenc irat van az 1779-80-as évekből, melyek kivétel nélkül a Bánok Szent György-i plébániatemplom romokból való újjáépítéséről szólnak. Kezdődik az ügy a plébánosnak a herceghez intézett levelével, melyben emlékezteti őt arra, hogy négy évvel ezelőtt (a plébános levele 1779 őszén kelt) már ígéretet tett a herceg arra, hogy a templomot teljes egészében megújíttatja. Az iratokból arra lehet következtetni, hogy megfelelő mérnök és mesterek bevonásával a templom valóban ujjá is épült, illetve 1780-ban teljes erővel folyik a restaurálása. 

A 19. században a falu urasági székhely lett, amely egyrészt a vámokból, a mészárszékből és a fogadóból való jó jövedelmeket jelentett, másrészt a község térségbeli vezető szerepet is betöltött. A 19. század második felében már vásártartási joggal is rendelkezett a falu. A községnek 1770-ben 491 lakója volt, 1830-ban 925, 1910-ben pedig már 1473-an éltek itt, tehát jól kalkuláltak, amikor nagyméretű templomot építettek. Később, 1962-től a számok fogyásról tanúskodnak, hiszen ekkor 1293-an, 1970-ben pedig 1131-en éltek itt, most pedig Bánokszentgyörgy lakóinak száma nem éri el a hétszázat.

Bánokszentgyörgy polgármestere Baumgartner László így vélekedik a falu műemlék templomáról: 

– Bánokszentgyörgy lakóinak egyik büszkesége, amit a lakoság nagy becsben tart. A rendbetételéhez külső belső tatarozásához a falu és a környékbeli települések lakói is támogatást adtak. Több alkalommal sikeres báli rendezvényre került sor, amelyek bevétele a templom rendbetételét segítette elő.

A szépen rendbehozott késő barokk stílusú templomban a padok egy része ma is eredeti, késő barokk faragású, a szószék copfstílusú, a sekrestyeszekrény a rokokó stílus jegyeit őrzi. Az egy hajós, boltíves, harangtornyos, három oltáros templom 500 személy befogadására alkalmas. 1981-ben volt egy nagyobb felújítása, illetve a mostani években került sor újabb rekonstrukcióra, ezekről az esperesplébános, Decs István a következőket mondja:

– Négy évi Lenti lelkipásztori szolgálat után 1980-ban helyeztek Bánokszentgyörgyre plébánosnak. A templom és a plébánia épület nagyon rossz, elhanyagolt állapotban volt. A templom tetőzetét még az év őszén meg kellett javítani, hiszen hiányos volt a cserepezés a bádog fedés pedig nagyon rozsdás volt, háborús golyó ütötte nyomokkal. Az ideiglenes felújítást a hívek hozzájárulásával és a megye tanács elnökének, Újvári Sándornak az ajándékával, mivel helyi kötődése volt sikeresen befejeztük. 2011-ben egy kanadai jótevő, Balázs Béla adományából, a templom belsejét újítottuk meg. Nagyon hiányos volt a templom kövezete, ezért 82 négyzetméteren új tatai mészkő burkolatot építettünk. A legutolsó külső felújítás 2019-ben fejeződött be. A szükséges pénzt pályázatokból és a hívek adományából tudtuk előteremteni, minden nagylelkű adományért hálásan mondok köszönetet. A következő nagy feladat a régi plébánia épület elbontása és az új megépítése volt.1985-ben, húsvét után kezdtük meg a régi bontását és az új plébánia felépítését, amelybe az év karácsonyra már be is költöztem. Ehhez a megfelelő összeget a Nyugati Egyházak biztosították. Azóta eltelt 37 év, lassan már a plébánia épülete is felújításra szorul, remélhetőleg a következő években erre is sor kerülhet. Az egyházközség vallási élete fokozatosan változik. A vasárnapi szentmisén való részvétel a ’80-as években 200-250 fő volt. Jelenleg, sajnos a járványhelyzet miatt, 35–40 fő vesz részt a szentmiséken. Bízunk benne, hogy hamarosan visszatérhet a járvány előtti időszak és újra többen járnak szentmisére.