Népi öltözetekből és parasztpolgári viseletekből látható kiállítás Nagykanizsán

A pályázatra 72 alkotás érkezett, ebből szakértőkből álló zsűri választotta ki az innovációs díjazottakat. A testületben helyet foglalt Gyanó Szilvia, a Thúry György Múzeum etnográfusa, muzeológusa is. A szakember a tárlat januári megnyitóján hosszan méltatta a népművészek tettrekészségét, de beszélt a pályázati kiírásról és az elkészült darabokról, sőt ötleteivel újabb lehetőségekre hívta fel a jelenlévők figyelmét. 

– A Zala Megyei Népművészeti Egyesület negyvenéves fennállása alatt felhívta magára a figyelmet, az ország minden táján elismerésnek örvend – fogalmazott Gyanó Szilvia. – Unikálisak is, hiszen nem minden megye büszkélkedhet ilyen jól szervezett társasággal, amely a közösség értékeit szem előtt tartva teszi a dolgát, Skrabut Éva elnök vezetésével. Rájöttek, hogy ezzel a módszerrel sokkal hatékonyabban működnek például a technikák elsajátítása terén, s már tanítják is a hagyományos kézművességet, a népművészetet. Hat évvel ezelőtt megalakult a Zalai Népi Design Stúdió, mely külön alkotócsoport szervezetükön belül. 

A Hagyományból divatot című kiállítás hosszú folyamat eredménye. Gyanó Szilvia kiemelte: a pályázat arról szólt, hogy a zalai motívumokat miképp lehet használni mai modern ruhadarabokon, cipőkön vagy éppen kiegészítőkön. Egy másik pályázat keretében nemrég a hetési viselet rekonstrukciójára és megújítására koncentráltak. Utóbbi táj­egység anyagának nagy részét a kanizsai dr. Kerecsényi Edit néprajzkutató nyugdíjasként gyűjtötte össze. Az egyesület sokat tett a göcseji parasztpolgári női öltözet újjáélesztéséért és újragondolásáért. 

– Lehet sok gyönyörű terítőt hímezni, ám a mostani lakáskultúrában nem biztos, hogy arra van szükség – folytatta a muzeológus. – Viszont a ruhákra rá lehet tenni ezeket a hímzéseket, vagy újra lehet gondolni fülbevalókon és akár nyakékek formájában. Egy egyszerű fekete ruha szinte új életre kelhet a hetési kötényről származó színes gyapjúhímzéssel. Zalában a letisztultabb, szebb motívumvilág terjedt el, tartózkodtak a harsányabb színektől. A pályaműveket a zsűriben hárman osztályoztuk, Beszpré­my Katalin közgazdász, a népművészet ifjú mestere a Hagyományok Házából érkezett, ő a technikai kivitelezést figyelte, és megkövetelte a magas nívót. Stumpf Imre ruhakészítő és divatszabó az öltözékek szabászati szempontjaira és az igényességre ügyelt. Az én feladatom pedig a zalai motívumok beazonosítása volt, különös tekintettel az erre a tájegységre jellemző sajátosságokra.

Boldoggá is tettek a nevezők, hiszen megjelent többek között a zalai fehér hímzés, a hetési szőttes, a gyöngyös necc, de találkoztam még csipkékkel és a szűrök mintavilágával is. A nevezők odafigyeltek arra, hogy valóban újragondolják ezeket az elemeket. Érthetően nagyon elégedetten summáztunk. Előfordult, hogy egy-egy darabon több mesterség is találkozott: a bőr a hímzéssel, a varrással vagy éppen a gyöngyfűzéssel. Kiderült: a jó cél érdekében többféle mesterség képviselői dolgoztak együtt, ami melengette a szívünket. Izgalmas területek kaptak hangsúlyt, az ékszereket kiemelném, melyekből szintén sokfélét kaptunk: csipke, bőr, nemez, gyöngy és ezek számtalan kombinációja szerepelt a pályázatokban. 

Gyanó Szilvia szerint a zsűri valóban szigorúan ítélt, arra gondoltak, hogy ez a pályázat egy út kezdete, és a magas színvonalat biztosítani kell. Az első kiállítás jó lett, de a még jobbra törekednek a jövőben, amihez tanácsokkal látták el az alkotókat. Azt szeretnék elérni, hogy tökéletesítsék eddig megszerzett tudásukat. A nevezők szakmai hozzáértése megkérdőjelezhetetlen, de szabásban, varrásban és az egyéb technológiák terén is érdemes még több információt magukba szívni. Mint látható, a közös munka csodák születéséhez vezetett, ezért továbbra is javasolják az együttműködést, hiszen bizonyos területek egymást erősíthetik. 

– A kiállítótermet végignézve olyan, mintha egy ruhaszalonba cseppennék, tudnék választani olyan darabot, amit szívesen hordanék a hétköznapokban – fogalmazott Gyanó Szilvia. – Az álmom, hogy rámutatok az egyikre, és azt megrendelhetem például egy webshopból, de legalább az alkotótól a saját méretemben. A prototípusok elkészültek, előállításuk egy újabb lépcsőfok lenne, az anyagbeszerzéssel és persze a nagyon drága idő megbecsülésével.