Nem lehet kiheverni néhány évtized alatt - A kommunizmus áldozataira emlékeztek Keszthelyen és Hévízen

Keszthelyen, a Fehér ember- szobornál Sáringer-Kenyeres Marcell önkormányzati képviselő felidézte: 1947. február 25-én tartóztatták le a szovjet megszálló hatóságok Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Rá és az áldozatokra az első Orbán-kormány kezdeményezésére, 2000 óta emlékezünk, tette hozzá a politikus, kiemelve: 100 millió ember életét vette el a vörös ármány világszerte. "lyen pusztító diktatúrát nem tudunk kiheverni néhány évtized alatt", és ezt súlyos örökségként cipeljük magunkkal még ma is, fogalmazott.

Sáringer-Kenyeres Marcell leszögezte, a Vörös Hadsereg és az ÁVH a párttagokkal szorosan együttműködve „olyan rendszert hozott létre hazánkban, amely a félelemre épült”. 

– Elhurcolhattak, bebörtönözhettek bárkit, ha eltért a véleménye, viselkedése az elvárttól – szögezte le a képviselő. – A koncepciós perek és a könnyen jött halálos ítéletek elvették az emberektől a jogbiztonság érzését, a keresztény értékek megtaposása pedig lerombolta az ezeréves értékrendet. A kommunisták a maguk kedvére formálták gazdasági és társadalmi rendszerünket, és ami a legsúlyosabb: az emberi viszonyokat sem kímélték. 

Sáringer-Kenyeres Marcell emlékeztetett: családokat tettek tönkre a téeszesítéssel, közösségi kapcsolatokat mérgeztek a megfigyeléssel, a besúgásra való kényszerítéssel. Mint mondta: félelem, bizalmatlanság és terror jellemezte azt a korszakot. 

Hévízen Walterné Müller Judit, a pécsi Janus Pannonius Múzeum főigazgató-helyettese, történész-főmuzeológus a Magyarországról 1944 és ’49 között elhurcolt, kényszermunkára ítélt lányok, asszonyok sorsán keresztül mutatta be a rendszer kegyetlenségét. 

Felidézte: Sztálin hírhedt rendeletére a megszállt területekről vittek munkaerőt a Szovjetunióba „a jóvátételi, helyreállítási munkák elősegítésére”. És aki nem ment „önként”, annak a családtagjain álltak bosszút. 

– A málenkij robot, vagyis oroszul a malenka rabota kifejezés kis munkát jelent – fogalmazott a kutató. – A szovjet katonai szervek ezzel a hazugsággal akarták a nyugalmat fenntartani, azt sugallva, csak néhány hétre viszik el az embereket dolgozni. Ebből viszont évek lettek, sok ezer kilométerre a hazájuktól. 

Walterné Müller Judit leszögezte, mintegy 300 ezer embert hurcoltak el, akik soha életükben nem fogtak fegyvert, és olyanokat is, akik épphogy hazajöttek a frontról, mert megsebesültek. Mellettük több mint 700 ezer hadifogoly, tehát összesen körülbelül egymillió magyar dolgozott a Szovjetunió kényszermunkatáboraiban, akiknek a 30 százaléka soha nem térhetett haza, mert betegségben, éhínségben, a szörnyű munkakörülmények miatt „ott haltak meg a lágerek környékén”, szögezte le a történész, aki a túlélőkkel a rendszerváltás után készült interjúk alapján mutatta be a kor borzalmait.