Dombhátról dombhátra - a térség értékeit bemutató kiállítás nyílt Nagyrécsén (videó)

Az előreláthatólag egy héten át látogatható kiállításon a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program által támogatott projektben érintett települések, Nagyrécse, Csapi, Újudvar, Magyarszentmiklós, Nagybakónak és Zalakaros összegyűjtött helyi értékeit mutatja be a "Dombhátról dombhátra" Térségi Értéktár Bizottság. Olyan tárgyakat, viseleteket, dokumentumokat, amelyeket magával ragadott a kíméletlenül múló idő. Egy régi vasaló, egy öreg kávédaráló, az út menti feszületek, a pörkölt diótorta, vagy a házigazda település hírét a dödölle révén messzire vivő, nemrég elhunyt Pölcz Lászlóné, mindenki Irma nénije - mind-mind a mögöttünk hagyott évekre, évtizedekre emlékeztetnek. A fiatalabbaknak pedig megannyi újdonságot jelentenek, a szülőföld talán még kevéssé ismert arcát.

A kiállítást Laskai Béla, a házigazda Nagyrécse polgármestere ajánlotta az érdeklődők figyelmébe.

- A helyi és a térségi értéktár létrehozásának célja környezetünk szellemi, anyagi, művészeti alkotásainak, hagyományainak összegyűjtése, bemutatása, ezen keresztül az összetartozás érzésének erősítése - szögezte le Laskai Béla. - S hogy mit tekintünk helyi értéknek? A település kultúráját, hagyományait, nevezetességeit, templomokat, szobrokat, emlékműveket és emlékhelyeket, emlékparkokat, síremlékeket, illetve minden olyan tárgyat, amelyekhez hagyomány fűződik. Ezen kívül mindent, amit a közösség annak érez. Fontos, hogy ezeket amíg lehet, összegyűjtsük és megőrizzük; egyrészt mert erősítik helyi identitástudatunkat,  másrészt büszkék lehetünk rájuk.

Az eseményen részt vett Bene Csaba, a Zala Megyei Közgyűlés alelnöke is, aki köszöntőjében hangsúlyozta: az Országgyűlés 2012-ben tette lehetővé a helyi értéktár bizottságok megalakulását, s az azóta eltelt időben alelnökként számos helyen járt már, ahol a múlt kincseit sikerült megmenteni az enyészettől. Ez azért jelentős fegyvertény, mert a világ rendkívül gyorsan, talán túl gyorsan is változik - miközben nagyszüleink korában 20-30 év volt a belátható időtáv, addig ez mára pár évre, sőt, hónapra zsugorodott. Ezért óriási a felelősségük azoknak (nekünk), akik szeretnék a múltat megőrizni és szemléletformáló szándékkal tovább adni az utókornak.