Zalaszentgyörgyi képeslap – egy kisfalu sikeres turisztikai attrakciói

1967-et írtunk, s elsős középiskolásként itt töltöttem a telet a nagyszüleimnél. Hideg volt, előzőleg átszakadt a halastó gátja, a víz elöntötte a falu alatti Zala-rétet, ami megfagyott, s mi a helybéli Devecser „öcsivel” napestig korcsolyáztunk a végtelen jégen. Hol van az már? Öcsi megtért teremtőjéhez, a világ nagyot változott, a régi házak eltűntek a faluból, egy viszont megmaradt, belőle helyi múzeum lett. Az elmúlt években, a halastó megint kiöntött, mára normalizálódott a helyzete. Hogy miként? – erről, s a tájházról, mint turisztikai lehetőségekről is szól ez a történet.

Czafit Tiborné, Andi néni az óvoda vezetője azt mondja, nagyon szeretik a tájházat, mert itt minden otthonos. Megvan minden, ami a régi paraszti portákon létezett. Ez amolyan élő tájház, hiszen minden fontos falusi eseménynél kínálja a lehetőségeit. Most tököt sütnek az udvari kemencében, a gyerekek szabadon szaladgálhatnak a portán, megnézhetik az ólakat, vagy akár a kert végében lévő pincét is.

A Zalaszentgyörgyért Díjas Buday Ibolya, a néptánc együttes tagja, aki a helyi művésztelep egyik alapítója is mutatja meg a Porta Tájházat, ami nem csak egy régi emléktárgyakkal, korabeli használati eszközökkel berendezett épület, hanem a falu olyan közösségi tere, amit szinte hetente használnak a helybéliek, s látogathatják a turisták is. A hosszan elnyúló épület egykori istállójában festmény kiállítás is található, itt rendezték be Buday Mihály Zalaszentgyörgyön élő festőművész állandó tárlatát, a helyiségben egy zongora is van, amelyet az öreg házzal örököltek meg.

– A zongora elárulja, hogy milyen igényű emberek éltek korábban is faluban – mondja Ibolya, aki felhívja a figyelmemet a tisztaszoba asztalán lévő jelentős, muzeális értékkel bíró könyvekre, amelyeket szintén a helybéliek ajándékoztak a tájháznak. Az egyik Padányi Bíró Márton veszprémi püspök prédikációit tartalmazza, amit 1761-ben nyomtattak, a másik a nagyszombati Káldy György pap Bibliája, amit először 1626-ban nyomtattak Bécsben, az itt látható utánnyomást pedig akadémiai betűkkel Berger Leopold készítette Nagyszombatban, 1732-ben. A harmadik kötet a Jézus Társaságbeli szerzetes, P. Szabó István írta prédikációs könyv, amelyet Sopronban nyomtattak 1743-ban.

Azt tudják a helyiek az épületről, hogy 1885-ben már állt, s Nemcsics Péterné, Bözsi néni volt a korábbi tulajdonosa, a házat 2008-ig lakták. A Zala-völgyére jellemző, lopott tornácos épület tagozódása, tornáccal, tisztaszobával, konyhával, hátsó szobával, kamrával, istállóval és pajtával rendelkezett. A tájházat a két világháború közti időszaknak megfelelően rendezték be, de létrehoztak benne kertészeti, s első világháborús kiállítást is. Bútorai, képei igényesek, a falakon egy-két igazi ritkaság is látható. Ilyen például Hajgató Gáspár első világháborús tizedes vitézzé avatásának díszoklevele, amelyet Magyarország kormányzója, a vitézek főkapitánya, Horthy Miklós írt alá 1930 májusában.

A tököt sütő kültéri kemencén kívül vannak itt kukoricagórék, méhes, ól, a hátsó kertben pedig régi gyümölcsfák és gyógynövénykert is található. Itt áll a kávási borona pince, ami a Zalaszentgyörgy-Kávás jó szomszédság- jó barátság megtestesítője.

– Mivel már a törökvész óta nincsenek szőlők Zalaszentgyörgyön, ezért egy kávási borona pincét állítottunk fel, amit a szomszéd faluból, Bicsák Katalintól kaptunk. Az előtte lévő hagyományos művelésű szőlő is a kávási szőlőket jeleníti meg. A prést Németh Kálmántól kaptuk – mondja Kovács Dezső polgármester, aki felhívja a figyelmemet a vendégkönyvükre is, amelybe ezernyi igazi jó élmény került bejegyzésre. Hát hogyne, hiszen januárban a hagyományos disznóvágással indulnak a tájházi programok a Zalaszentgyörgyi Néptánc Együttessel, akik hagyományőrzéssel is foglalkoznak. Macskurázás van farsangkor, húsvéti locsolkodás, húsvéti tojásgurítás az ovisoknak, majd májusfa állítás, később a májusfa körbe táncolása az ovisokkal, és kitáncolása történik. Az események a Zalaszentgyörgyi Nemzetközi Művésztelep rendezvényeivel, majd a Göcseji Dombérozó, Göcseji Lakodalmasával folytatódik, hogy aztán megtörténjen az új kenyér ünnepe, s elérkezzen az ovisok Tök jó napja, amelyen most mi is részt veszünk. A ház mindenkié Zalaszentgyörgyön, osztálytalálkozókat, pálinka mustrát, nyugdíjas búcsúztatókat, esküvőket, lagzikat rendeznek a közkedvelt házban. Ezen kívül a tájházban képeslapok, daloskönyvek, Zalaszentgyörgyi Templom ismertető és helyi termékek kaphatók Zalaszentgyörgyi védjeggyel, úgy ahogy a turizmusukra adó településükön ez lenni szokott.

A múltra emlékeztető, de napjainkban is „élő” tájház mellett muzeális értékük az Árpád-kori Katolikus templom, s emellett vonzó a táji környezetük is. Hosszú ideig dédelgetett álmuk volt a Zéli-patak menti, az 1960-as években gátszakadás miatt lepusztult és elmocsarasodott halastó felújítása, s horgászparadicsommá változtatása. Végül is a Hullám Horgászegyesület 1991-ben alakult meg, s jött létre a szentgyörgyi tó, amely gyorsan közkedvelté vált a környéken. Honlapjukon se szeri se száma azoknak a fotóknak, amelyek az itteni nagy halfogáskat igazolják. Aztán, három éve megint nagy baj történt, az áradás ismét majd elvitte a szentgyörgyiek tavát.

– Itt ahol állunk, víz hömpölygött – mutatja Bakos Miklós halellenőr jóval a tómeder fölötti partoldalt. – A víz átcsapott a gáton, s megrongálta. Olyan köveket mozdított el, amit az ember fel sem tud emelni. A tó mostanra nyerte vissza a régi ökoszisztémáját.

Megtudjuk, hogy az önkormányzat és a Zala Volán mintegy ötmillió forintot áldozott a gát helyreállítására, amelyben nagy segítségünkre volt a Hydrocomp, a zalaszentgyörgyiek és a horgászok hozzájárulásáról nem is beszélve.

– Két év kellett ahhoz, meg külső segítség, s a tagok önzetlen munkája, hogy ilyen szép legyen a tó – teszi hozzá, társa, Szilágyi József horgász, aki szintén, halellenőrként is vigyázza a tavat, s elmondja, jó közösség az övék. Ajánlják a környéket a kirándulóknak is, hiszen a tó körbejárható, csak a rendre vigyázzanak, mert ez a szép táj ezt feltétlenül megérdemli.