Frissen Zalából

2021.11.23. 17:30

A bolygó egyik legszegényebb országában Musits Róbert

Nyugat-Afrikáról szóló beszámolóval folytatódott az elmúlt héten a Salla Művelődési Központ és Könyvtár egyik legnépszerűbb programja, a Világjárók Klubja. Musits Róbert, az IMRO Alapítvány elnöke a Beninben tett látogatásainak tapasztalatait osztotta meg hallgatóságával.

Gyuricza Ferenc

Benin lakóinak döntő többsége színes bőrű Fotó: Musits Róbert

A nagykanizsai férfi elmondta: 2018 óta három alkalommal is eltöltött egy-egy hetet az afrikai országban, ahol egy belga önkormányzati delegációval együttműködve igyekeznek jobb életkörülményeket biztosítani a helyiek számára. Ezen tevékenységük során egyébként egy oktatási-fenntarthatósági központ kialakításán dolgoznak.

Benin lakóinak döntő többsége színes bőrű Fotó: Musits Róbert

Az esten elhangzott, hogy a mintegy 11 millió lakosú Benin a világ egyik legszegényebb országa, ahol a minimális bér 20 ezer forintnyi helyi fizetőeszköznek felel meg. Az ország déli része némileg fejlettebb, az északi területek – amelyek Burkina Fasoval és Nigerrel szomszédosak – azonban teljesen elmaradottak, és azokat az ottani zavargások miatt nem is javasolják turistáknak. Amennyiben az utazás halaszhatatlan, fegyveres kísérőkre is szükség van. Musits Róbert elmondta, hogy első kiutazása alkalmával a helyi hírek éppen egy lefejezett francia turista holttestének megtalálásáról szóltak. A lakosság zöme színes bőrű, európai embert csak nagyon ritkán látnak. Az infrastruktúra szintén elmaradott, a lakosság 75 százalékának nincs hozzáférése elektromos áramhoz, 70 százalékuk közvetlen vízvételi hellyel sem rendelkezik. Az iskolázottság szintje is alacsony, az analfabetizmus aránya mintegy ötven százalékot tesz ki az országban.

Musist Róbert zalalövői előadása
közben Fotó: Gyuricza Ferenc

Benin történelmi öröksége a rabszolgatartással van szoros összefüggésben, az ország elődje, a Dahomey Királyság volt ugyanis az egyik legnagyobb behajózó központ a kontinensen, annak idején közel háromszáz éven át folyt itt a rabszolga-kereskedelem, amiről többek között egy tengerparthoz közeli emlékmű is tanúskodik. Az ország később francia gyarmat lett, és csak 1960-ban nyerte el teljes függetlenségét.

Musits Róbert előadása során vetített képekkel, illetve filmbejátszásokkal igyekezett valós képet adni a nyugat-afrikai hétköznapokról, például a piac utánozhatatlan hangulatáról.

Bemutatta továbbá hallgatóságának elsődleges úti céljukat, a 200 ezer lakosú Bohicont, az Afrika Velencéjeként ismert Ganvié városát – az elnevezés nem véletlen, itt ugyanis cölöpökre épült kunyhókban élnek a helybéliek -, illetve az országban már csak északon megtalálható esőerdők világát is.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában