Frissen Zalából

2021.10.08. 14:00

Szuperanyu lebukik

Életünkben sokféle ördögi körbe kerülhetünk mentálisan. Például ha a munkánkban rendkívül sikeresek vagyunk, de ezt csak a véletlennek tudjuk be, s minél feljebb jutunk a ranglétrán, minél több dicséretet kapunk, annál inkább meggyőződésünkké válik saját alkalmatlanságunk. Dr. Gedeon Zoltán neurológus, pszichiáter, pszichoterapeuta ezúttal ennek a szindrómának a jellemzőire, működésére hoz példát az alábbi írásában, Bradley és Helga történetén keresztül. Végül azt is eláruljuk, miféle betegséggel van dolgunk.

Szabó Judit

Forrás: Shutterstock / illusztráció

Fotó: Shutterstock

Fotó: Shutterstock / illusztráció

Bradley egy bárban üldögélt egyedül, kissé már illumináltan, de nem részegen. A pultost szórakoztatta jobb híján. Részben mert egyedül volt, részben mert a pultos tudott angolul, ami egyáltalán nem volt jellemző ebben a közép-európai országban.

– Tudod, mi a baj ezzel a nővel?

– Na mi? – látszott a srácon, hogy már nagyon unja, de nem akar udvariatlan lenni.

– Hogy soha nem lesz az enyém. Beszippantotta a munka. Sokakat beszippant.

– Hát engem nem, azt elhiheted. Keresek egy kis pénzt, és már itt sem vagyok.

– Na, ő más! Pedig minden a kisujjában van. A kisujjában, érted? Amit ez a szakma tudott, vagy elérhet a jövőben, azt ő mind tudja. Előre! Meg vissza is. És engem küldtek ide, őt mentorálni! Engem. Őt! Hát ezért tart itt ez a cég, mert az igazgatóságban mindenki hülye.

– Ne izgasd magad, ez csak munka. Meló, a pénzért, érted?

– Ezért nem áll velem szóba. Gondoltam, nem égetem magam céges ügyekkel, mit tudok én neki mondani, hanem elhívom vacsorázni. Hátha. Sosem lehet tudni. De fel sem veszi.

– Gurítsd ezt le, testvér, úgy legalább nem fáj. Annyira – ásított bele a srác az éjszakába.

Fotó: Shutterstock / illusztráció

Már ötödször csörrent meg a telefon az elmúlt félórában, és persze nem vette fel megint. Bradley volt, a kiküldött instruktor. Helga már fejből tudta a számát. Azzal áltatta magát, hogy csak azért, mert könnyű szám: 06/94 694 694 694, de valójában tetszett neki az amerikai. Mindegy, úgysem lenne miről beszélgetni, gondolta szomorúan a nő. Az elmúlt tíz évben alig olvasott. Társaságba nem járt, a kocsiban is csak a zenecsatornát hallgatta. Egyszerűen nem volt rá idő. A gondolatai csak a munkáján jártak.

Mióta kinevezték, rengeteget kellett dolgoznia. Nem érdeklődésből, nem a pénzért, félelemből. Rettegett, hogy lebukik, hogy kiderül, hogy csaló. Elképzelte a pillanatot, mikor valaki kimondja, hogy meztelen a király! Mutogatnak, nevetnek, elkergetik. Egy középkori piacteret képzelt maga elé, ahol összekötözött kézzel vonszolják az emelvény felé, ahol egy kegyetlen csuklyás emberhegy a pallosára támaszkodva vár rá.

Fotó: Shutterstock / illusztráció

Az úton pedig kétoldalt fogatlan, keléses arcú, darócruhás, gnóm csőcselék a vesztét követeli. Gúnyolják, köpködik, megütik, belerúgnak. Ez amúgy visszatérő álma volt, ami napközben is sűrűn bevillant. Úgy érezte, egyszer rájönnek, hogy ő nem idevaló, hogy nem ért semmihez. Nem is ő kellett volna kapja az állást, de nem volt elég karakán, hogy visszautasítsa. Két olyan kollégája is dolgozott náluk, aki alkalmasabb lett volna a posztra, mert a képességeik és a szakértelmük is messze az övé fölött áll, de valami érthetetlen okból azok is elfogadták vezetőnek.

Helga nem értette ezt, de nem is akarta megérteni. Úgy döntött, ha már övé lett a pozíció, megfelel neki. Már reggel hétkor bent volt a cégnél, és ha nem maradt bent este nyolcig, akkor hazavitte a munkát. Statisztikákat elemzett, figyelte a tőzsdét, számolt, diktált, gondolkozott. Izzott körülötte a levegő, meg sem állt. A kollégái babonás félelemmel, távolról csodálták.

Fotó: Shutterstock / illusztráció

Helga ezt nem látta. Csak akkor érezte magát biztonságban, ha mindent megcsinált, és le is ellenőrzött, amit a beosztottjai elvégeztek aznap. És így is nehezen ment, mert nem jutott idő továbbképezni magát. A szakma pedig csak úgy vágtatott el mellette. Szinte hallotta a dobogást.

Pedig nem volt ez mindig így. Gyerekként, sem az általánosban, sem a gimiben, de még az egyetemen sem nagyon kellett foglalkoznia az anyaggal. Bement, meghallgatta és megmaradt. Szinte minden. Az évfolyamtársai Albertnek hívták – Einstein után –, és ha nem kollégista, nem is hitték volna el, hogy nem kell tanulnia. Így aztán volt ideje olvasni, sportolni, barátkozni. Végül is, úgy érezte, ennek köszönheti a karrierjét. Hogy szép volt – „szep”, ahogy egy róla készült házi videón mondta -, kapcsolatai voltak, és talán néha szellemes is tudott lenni. De ez már a múlt. Ő már egy senki. Csak ki ne derüljön, mert akkor vége. Akkor már tényleg mindennek vége.

Kilenckor, mikor hazaért, iszonyúan fáradtnak érezte magát. A lakásban a megszokott káosz fogadta, mint minden este. A szétdobált ruhák, az edények a mosogatóban, cipők, papucsok a legnagyobb összevisszaságban keretezték a kikapart macskaalom és a kidőlt kutyaeledel középre állított kompozícióját. Csendben, mélyet sóhajtva levette a magassarkút, a kosztümöt pólóra cserélte, és nekiállt a rendrakásnak. Ahogy telt az idő, és lett egyre csinosabb a konyha és a nappali, kezdett némi elégedettséget érezni. Legalább itt, legalább itthon helyt tud állni. Ha a cégnél nem is, de itt legalább igen. Mire nekilátott a tortasütésnek, majdnem összeesett, de éjfélre meglett ez is. Gyors zuhany, uborkapakolás az arcra, hidratáló a dekoltázsra, zselatin a szájkontúrra, és irány az ágy! Végre!

Ahogy benyitott az ajtón, férje kissé boros horkolása vágta mellbe, de nem törődött vele. Ez az ő sorsa, az ő keresztje. Viselnie kell, és fogja is. Mosolyogva. A kisszobában fia párnába fúrt buksiját meglátva a mosolya őszintévé vált. Igen! Ezért érdemes. Ha másért nem, hát miatta helyt kell állnia. A másnapi születésnapi zsúr tökéletes kell legyen! De az is lesz. Már kész volt a terve, hogyan tegye azzá.

Dr. Gedeon Zoltán
Fotó: Pezzetta Umberto / Zalai Hírlap

– Helga kívülről nézve mindenki számára a sikeres nő képét mutatja. Cégvezető, csinos, párkapcsolatban él, családanya, aki szuper bulit rittyent a gyermeke születésnapjára, ellátja a háztartást, mindent megold, mindenben kiváló, igazi példakép. Az ilyen emberek kiemelkedő teljesítménye mögött azonban sokszor alacsony önértékelés áll, magyarázta a főorvos. – Úgy érzik, munkahelyi sikereiket érdemtelenül érték el, nem a teljesítményükkel, hanem szerencsével, a kapcsolataikkal, vonzó külsejükkel. Ezért folyton aggódnak, hogy ez kiderül, és megszégyenülnek. A „lebukástól” való félelem fokozott erőfeszítésre készteti őket, így a sikereik sokszor még megalapozottabbakká válnak. Hátrányt is jelenthet azonban ez a perfekcionizmus, mert gyakran azzal jár, hogy az egyén nem képes a feladatokat szétosztani a kollégák között, mert csak a saját maga által elvégzett munkát tartja jónak, így szétforgácsolódik, időt veszít. A tökéletességre való törekvés az élet más területein is megnyilvánul. Az ilyen személyiség úgy érzi, minden szerepében kitűnően kell teljesíteni, mert ami nem tökéletes, az nem jó. Ha magunkra ismerünk Helga karakterében, az nem véletlen, hiszen az emberek nagy része élete során átél egy ilyen szakaszt. Azok az emberek veszélyeztetettebbek, akik a személyiségfejlődés során jó képességeik, tehetségük révén nagyon könnyen, kis erőfeszítéssel, vagy anélkül értek el sikereket. Nem is hiszik el, hogy ami nekik könnyen megy, értékes lehet. Általában nőkre jellemző ez a probléma, amit imposztor szindrómának nevezünk. Azért is érdekes ez, mert az alacsony önértékelés általában alacsony teljesítményhez vezet, itt pedig ugyanez túlkompenzációval, jó teljesítménnyel jár, ugyanakkor szorongásos tüneteket vált ki. A probléma kezelendő, mert a munkára fordított idő rengeteg fontos dolgot kiszorít az érintettek életéből, és olyan terheket viselnek, amit semmi nem indokol.

Az imposztor szindrómában szenvedők egyedül nehezen tudnak kilépni az ördögi körből, segítségre szorulnak. Pszichoterápiával jó eredményt lehet elérni (gyógyszer nem szükséges), spontán akkor javulhat a helyzet, ha az érintett át tudja helyezni a hangsúlyokat az élet más területeire.

Sorozatunk korábbi részei:

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/nemek-harca-van-ugy-hogy-mindenki-veszit-5586788/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/itt-mindenki-hulye-itt-mindenki-5325767/

https://www.zaol.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/mindent-megtettem-erte-akkor-megis-mitol-lett-ilyen-ez-a-gyerek-5280451/

https://www.zaol.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/menedzsergorcs-meg-a-nevet-sem-tudta-alairni-a-cegvezeto-5211217/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/az-az-ejjel-nem-mulik-el-soha-egy-tortenet-a-harcteri-idegessegrol-vagyis-a-poszttraumas-stresszrol-5166520/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/anyam-megorult-belat-nem-ereszti-5144065/

https://www.zaol.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/a-kivegzesere-vart-de-erdekelte-egyaltalan-folyton-elaludt-a-katona-5119183/

https://www.zaol.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/nem-vagyok-eleg-jo-neki-ha-ezt-gondolod-tenyleg-nincs-eselyed-5101072/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/ratetolvaltak-a-feher-hatsojara-hogy-feketeseggu-5083144/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/az-igazi-ferfi-sohasem-zokog-5057707/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/tul-erosen-nyomult-csak-a-ver-latvanya-tette-helyre-5017159/

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában