Lenyűgöző a panoráma az ország egyik legmagasabb kilátójából, a nagykanizsaiból

A kanizsai, egykori olajos-fúrótoronyból átalakított kilátó az ország egyik legmagasabb turisztikai létesítménye. Jó lett volna már ottjártunkkor olvasni a történetéről, méreteiről, de ilyen ismertetőt nem találtunk az építmény körül, a csupa üveg földszinten is csak az automata beléptető rendszer leírásait olvashattuk több nyelven is. A kilátóba egy okos szerkezet segítségével lehet bejutni, amely azt is szabályozza, hogy egyszerre hányan tartózkodhatnak a toronyban, amelyet ötven látogatóban határoztak meg. Utána nézve a történéseknek, kiderül, hogy a Zalaerdő jogelődjének 1971-ben elkészített Nagykanizsai Parkerdő fejlesztési tervében már szerepelt egy kilátó felállítása. Egy ekkoriban leselejtezett olajfúrótornyot, melyet Bázakerettyén, Dióskálban és Nagylengyelben is használtak, a Csónakázó-tó keleti felén állítottak fel, s ez hamarosan a város látványosságává vált. Az évek során azonban ennek állapota leromlott, le kellett zárni, de egy évtized elteltével a Zalaerdő Zrt. felkarolta az objektum megújítását, s ez lett az elmúlt évek legjelentősebb közjóléti fejlesztése a vállalatnál. Az volt ugyanis az erdészet célkitűzése, hogy egy korszerű, színvonalas, időtálló létesítmény legyen a toronyból, mert biztosak voltak abban, hogy az amúgy is kedvelt Csónakázó-tóval együtt, növeli majd a térség turisztikai kínálatát.

A leírásból megtudhatjuk azt is, hogy a 2018-ban átadott létesítménybe beépített új anyagok súlya mintegy 30 tonna, a szerkezet összsúlya pedig közel 100 tonna. A fémből és üvegből készült torony teljes magassága 48 méter, az alsó kilátószint 28 méteren, a felső 43 méter magasan van. Elkészülte után ez lett az ország egyik legmagasabb, bárki által látogatható kilátója. A legfelső szintig 230 lépcsőfokot kell megtenni, s itt is van egy korlátozás, mert az első szinttől a legfelsőre vezető lépcsőket egyszerre csak tízen járhatják be, ott fent ugyanis ennél többen nem tartózkodhatnak. A hozzánk hasonló többség a nagy kilátó teraszról felnézve nem is gondolja, hogy még feljebb is menjen, mert, bár biztonságos a szerkezet, a szinte légies környezet, no meg az erősebb szélfuvallatok arra intenek, hogy elégedjünk meg az innét látható kilátással. Hogy ez milyen? Nehéz a látványt szavakba zárni, inkább csatlakozunk az egyik turisztikai portál bejegyzéséhez, amely így szól:

„Érdemes személyesen, közvetlen közelről átélni a kilátó élményét… Köszönet az erdészeknek, akik felismerték a régi tanfúró toronyban szunnyadó értéket, és akik létrehozták ezt a természetjáróknak szóló KINCSET!”

A toronyból lejöve, s a Csónakázó-tóhoz sétálva vonz a körülvevő erdő, melynek szélén a tüskeszeder érik, s még komlót is látunk, amiből elődeink sört főztek. Megpihenünk, s elmerengjünk a szelíden fodrozódó tó partján, s nézzük, ahogy kisgyermekek szaladgálnak a körülvevő gyönyörű réten. Az ősz jelei már itt vannak, sárgára színeződtek egy faóriás levelei, mellette piroslik a galagonya, mert az is megtalálható a tarka növényzetben.

Kevés város mondhat magáénak ilyen idilli, turistautak érintette kiránduló környezetet.