Szentliszlói séta tájban és történelemben

Megelőzően, egy vaskos iratcsomót kaptunk postán a szentliszlói Babka Mihálynétól, amely a falu történelméről szólt. Hosszú évek alatt, sokat időzve levéltárakban gyűjtötte, kutatta olvasónk Szentliszló történetét.

– Rózsi néni azon idősek közé tartozik, akik megélték, s még emlékeznek a régi időkre, a mondákra, amelyek lassan feledésbe merülnek – mutatja be Babka Mihálynét Éva, akitől megtudom, hogy Rózsi néni 2002-től két cikluson keresztül vezette a falut, míg ő, elődjét követve, már a harmadik polgármesteri ciklusában próbál megbirkózni a falu ügyes bajos dolgaival. Minden vágya, hogy Szentliszlónak egy sokakat vonzó turisztikai létesítményt teremtsen. Előbb azonban nézzük a falu múltját, mert ez is tartogat érdekességeket. A téeszszervezést követően, a megyei tanács összegyűjttette a zalai falvak határában még létező földrajzi neveket. Mára páratlan értékűvé vált ez a gyűjtemény, néhány „beszédes” szentliszlói határhelyet, melyekhez történeteket is csatoltak az azóta rég meghalt adatközlők, hiszen már 1964-ben is idős emberek voltak, fel is keresünk. Ilyen a Büdöskuti-árok a telefonátjátszó torony közelében, a melyről Rózsi néni elmondja, hogy itt korábban cigányok laktak kunyhóban, s 1990-ben költöztették be őket a faluba. Azt viszont még ő sem hallotta, hogy a hagyomány szerint 1649-ben a törökök ki akarták rabolni a pünkösdi zalaegerszegi vásárt, s a magyarok itt érték utol és szorították be őket a mocsárba.

A Busalap a régi visszaemlékezők szerint az itt tanyázó Busa betyárról kapta a nevét, de hogy ki volt ő, ténykedését homály fedi. Rózsi néni viszont arról tudat, hogy erre voltak a falu legrosszabb földjei, s arról volt híres, hogy azoknak, akik nem állak be a téeszbe, a tagosítás után itt mérték ki a földjüket. Volt a faluban Falábu kereszt is, amit most a templommal szemben találunk. A nevét onnét kapta, hogy állítójának a lábát az első világháborúban ellőtték, s térd alatt egy fa csonk helyettesítette a végtagot. A falu alján, a temető környékére jelölte az egykori térkép a Pintér-kutat, vagy Feneketlen kutat, ami a török-futás idején keletkezett, akkor, amikor templomot ágyúzták, s ide esett le a harangja. Valamikor erre volt az eredeti falu, ahonnan az emberek a török elől a Válicka mocsarába menekültek. Később feljebb építkeztek, ez magyarázza, hogy miért van messze a falutól a temető, amely feltehetően az eredeti helyén maradt.

A földrajzi neveken túl, Babka Mihályné gyűjtéséből is tudjuk, hogy „1336-ban Pákaszentgyörgy közelében említették Szentvinczót, amely akkor Adrián fia István fiáé, Jánosé és Kósáé volt. Egyházát, templomát Szent Vencel tiszteletére szentelték, s a zágrábi püspökség bekcsényi (mai Becsehely egyik falurésze) főesperességébe tartozott. 1778-ból, a szombathelyi püspöki levéltárban őrzött adatok rögzítik, hogy Szentliszló Pusztamagyaród leányegyháza, nincs temploma, birtokosa a Nemes Tuboly család. Lélekszáma, katolikus 230, református 13, zsidó 3. Van temetője és harangja, a plébános természetben búzát és rozsot kap, ő a tanító is. A tanításáért negyed évenként az olvasóktól 15 krajcárt, az íróktól 18 krajcárt kap és télen minden tanulótól egy-egy kocsi fát. Bábaasszonya is volt ekkor a falunak, Koczka Katalin. A falu urbáriuma, megegyezés a földesúr és a jobbágyok között 1780-ban született meg, miszerint az egész telek 20 hold szántó, 8 szekér rét volt, a kocsma karácsonyig működhetett, a robot két marhával, a kilenced pénzben teljesítendő, ami egész telek után 4 forint volt.

A falu 1988-ban közadakozásból épített megának egy kis templomot, amelyben az oltárképet és a stációkat a helyi amatőr festő, néhai Antal Zoltánné Harmadás Erzsébet készítette, s szívesen mutatják meg a látogatóknak. A templom mögött találjuk a falu új nevezetességét a berendezés előtt álló tájházat.

– Az épületet egy helyi turisztikai egyesülettől kaptuk meg, majd újítottuk fel. A mellette lévő birtok a Rózsi nénié volt, amelyet megvettünk, s gyümölcsöst alakítottunk ki a telken. Működő tájházat képzeltünk el, amelyben lekvárt főzni tanítjuk a gyermekeket, rajtuk keresztül könnyebben bekapcsoljuk a közös munkába a szüleiket is. Az épület nagyon szép lett, új, eredeti formájú ablakokat ajtókat készíttettünk, tömés a falazat, gerenda mennyezetesek a helyiségek, a padló burkolata barabáskő. Az épület berendezése is megvan már, sok felajánlás érkezett bútorokból, ruházatból, használati tárgyakból. Az épület a régi ünnepek, szokások felelevenítését is szolgálja majd. Farsangkor nálunk még járnak a maszkák és a májusfa állítás is megmaradt – említi Éva.

Szentliszlónak három parkja van, kettőnél ivókút is működik. A legújabb parkot a falun belüli nagy kanyarnál egy ház lebontását követően alakították ki, a volt portát rózsákkal, kanna virágokkal ültették be, az erre vivő járdát már térkövezték. A járdafelújításokat folytatják, erre jelentős saját erő hozzáadásával pályáztak. Elbírálásra vár egy másik pályázatuk is, amely a határban, a külterületi földutak felújítását célozza, hogy könnyebb legyen a földek megközelíthetősége, s nem utolsósorban azért is, hogy kerékpárral is jobban bejárható legyen a vidék. Ottjártunkkor éppen kátyuztak a faluban, padkanyesést végeztek az útépítők egy ötszáz méteres szakaszon, azért is, hogy biztonságosabban jöhessenek a kerékpárosok Bucsután, Börzöncén, Zalaszentbalázson át, de az állagmegóvás is nagyon fontos az itt élők számára. Helyben nincs munkalehetőség, mindenki eljár valahova dolgozni, s a legtöbbjük saját autóval közlekedik. A kerékpárosok fogadására a parkokon túl is sok minden van, például fürdési, főzési lehetőség a művelődési házban, az udvarán akár a kemence, vagy a szalonnasütő is begyújtható lenne. Az igazság azonban az, hogy egyelőre mindezt nem veszik igénybe a bakancsos turisták, pedig arra is van mód, hogy szállást adjanak. A dimbes-dombos utcákban szép házak épültek, néhány öregebb épület viszont romosan áll.

– A kilencvenes években sok külföldi vett itt házat, öt olyan külföldi tulajdonos van, aki már nem él, a hagyatékról nem gondoskodtak, nincs, akit elérhetnénk. Sok épületnek lett volna új gazdája, de mivel eladni sem lehet, lassan összedőlenek, s nagyban rontják a faluképet. Keressük a megoldást, egyet például elbirtoklással próbálunk megszerezni, hogy drága költséggel lebonthassuk. Korábban már említettem, hogy van egy nagy álmunk, amit szeretnénk megvalósítani, mégpedig, a kultúrház, az idősek klubja alatti ingoványos területen egy horgásztavat létesíteni. Figyeljük az ilyen pályázati lehetőségeket, mert ez nagyon sokat lendítene az ideköltözésben és a turizmus fellendítésében is. Lenne ráció a történelmünk, mondáink helyszíneinek megmutatására is, hiszen a környékünk, amelyet ezáltal is jobban meg lehetne ismerni, meseszép – ajánlja Domonkosné Árkus Éva.