Holokauszt megemlékezést tartottak Zalaegerszegen

A 77 évvel ezelőtti tragédia évfordulóján délelőtt járták végig az egybegyűltek Zalaegerszeg holokausztra emlékeztető emléktábláit, majd a zsidó temetőben rendezett emlékrendezvényen vettek részt. A leszármazottak és a városlakók mellett a zalai kormányzati és önkormányzati, rendőri, politikai, társadalmi és civil szervezetei is magas szinten képviseltették magukat, jelképezve, hogy a múlttal való szembenézés a közös és békés közösségépítő munka záloga lehet. A múlt és a jövő összekötése jegyében az eseményen a középiskolás Bajzik Bálint köszöntötte a gyászrendezvény résztvevőit.

A II. világháború legsötétebb lapjaira emlékezni és emlékeztetni minden európai kötelessége, hangsúlyozták a szónokok. Virágh Judit, a zalaegerszegi zsidó hitközség elnöke saját édesanyja alakját is felidézte, aki visszatérhetett a haláltáborból, s az átéltek ellenére szerető, figyelmes ember maradt. Az ezernél is több – magyarul élő, szerető, álmodó – egerszegi, köztük orvosok, ügyvédek, mérnökök, köztisztviselők, tanítók, iparosok, kereskedők és meg nem született utódaik nem gazdagíthatták tovább szülővárosukat, s még sírjuk sem lehet, hamvaikat az auschwitzi szél hordta szét. De az utókor beszélhet róluk a gyerekeknek, nevük fennmaradhat a táblákon. Minderről Balaicz Zoltán, a város polgármestere szólt, jelezve ez a nap még szomorúbb azzal, hogy a városnak évtizedek óta értékes közössége, a zsidó hitközség és Zalaegerszeg is súlyos veszteséget szenvedett el Siklósi Vilmos korábbi elnök halálával. A sokszínű közösségek együttélése egymás jobb megismerése révén valósulhat meg, mondta. Radnóti Zoltán főrabbi három talmudi gondolat köré építette beszédét: ne felejtsük honnan jöttünk, hová tartunk és ki előtt kell elszámolnunk tetteinkkel. Arra is figyelmeztetett, hogy a siker nem harcban, hanem munkában születik, a holnap a kezünkben van azzal, hogy együtt teszünk a közjóért, s közösen emlékezünk a múltra. Őszintén, bölcsességgel, tanítva, felelősségtudattal, úgy hogy számukra az európai, a magyar, a zsidó egyet jelenthessen. A gyűlölet első áldozata maga a gyűlölködő, akinek megmérgezi a lelkét a gyűlölet, intett a főrabbi. Az imákat Dési Tamás kántorral mondták el, majd a jelen lévők elhelyezték az emlékezés köveit a temető emléktábláinál. A városi emléktábláknál Preisz József, a hitközség örökös alelnöke szólt az áldozatokról, az emlékezést Horváth Emese klarinétszólója tette méltóságteljessé.