Koronavírus az ápolók szemével: alig győzik a rengeteg munkát, lelkileg megviseltek, elfáradtak

– A világjárvány a társadalmi hatásain kívül jelentősen átalakította az egészségügyi szakdolgozók életét, munkáját, és a betegellátási feladatok jelentős részét is – mondta. – Megyei vezetőként figyelemmel kísérem az ápolók munkakörülményeit, vélemén­yüket, javaslatukat, és a MÁE országos elnökségének tagjaként továbbítom a döntéshozóknak. Az elmúlt több mint egy esztendő a járvány miatt az egészségügy minden területén fokozott igénybevételnek teszi ki a dolgozókat. Miben mutatkozik meg mindez? Az úgynevezett Covid-osztályokon dolgozó ápolók beszámolói, gondolatai talán egy kicsit rámutatnak arra a valós helyzetre, ami segít abban a döntésben, amiért fontos mielőbb beadatni a világjárvány megfékezéséhez szükséges védőoltást, hogy megelőzzük a járvány terjedését, és a megszokott módon, közösségként éljük mindennapjainkat.

Boros Károlyné a teljesség igénye nélkül csokorba gyűjtötte néhány olyan ápoló véleményét, aki az ország több pontján koronavírusos betegeket ellátó osztályokon dolgozott az elmúlt időszakban. A nevüket nem szerették volna elárulni.

Egyikük például azt írta: a társadalom vírustagadó részétől érkező negatív hadjáratot elítéli, hiszen naponta látja az emberek szenvedéseit, és a családjában is sokan átestek a súlyos betegségen. Az álhírek gyártói saját és mások testi egészségét és életét is veszélyeztetik ezzel a tevékenységgel. Felelőtlen magatartás, amit nem tud megérteni.

– Folyamatos készenlét van, bármikor behívhatnak, ami stresszessé teszi a napjaimat – folytatta. – Otthon sem lehet igazán pihenni, mert beköltözött a mindennapjainkba a vírus, és rányomja a bélyegét a családi életre. Már nem tudok igazán örülni semminek sem. Feszült és türelmetlen vagyok. Ennek azonban gátat kell vetni, mert „odabent”, a munkahelyünkön nincs helye az ilyen magatartásnak. Sokat kell túlórázni, alig van szabadnap, és állandó jelleggel, fokozott munkaterheléssel, feszített tempóban végezzük a szakápolási tevékenységeket. Akadnak kicsit „könnyebb” napok, amikor betegek gyógyultan távoznak. Ilyenkor a kórterem takarítása, az ágy fertőtlenítése és a helyiség fertőtlenítése (ózontechnikával) is az ápoló feladata, eközben el kell látni akár 40, zömmel fekvő beteget is. Általánosságban elmondható, alig győzzük a rengeteg munkát, befejezni nem, csak abbahagyni lehet.

A szakápoló hozzátette: túl nagy a halálozási ráta, és sok fiatal és középkorú beteg kerül be a Covid-ellátásba.

– Ezt egyikünk sem bírja: a tehetetlenség, a betegek rémült, esdeklő tekintete felőrli az embert. Ezt a fizikai és pszichés terhelést hosszú távon is nehéz feldolgozni. Nagyon ügyelünk arra is, hogy a betegek megőrizhessék az emberi méltóságukat.

A nyilatkozó ápolót zavarja, hogy a társadalomból még mindig sokan vírusszkeptikusak. Sőt olyanokkal is találkozott, akik szinte „leprásnak” tekintik a „covidos” nővért. Többször tapasztalták, hogy a kórházi dolgozót nem szívesen látják a különböző szolgáltatások igénybevételénél, félnek, ha odamennek, megfertőzik őket.

– A jelenlegi helyzetben a kórházi ellátásnak több fronton is meg kell felelni – folytatta a szakápoló. – A más típusú betegségben szenvedők akut és krónikus ellátását, a védőoltások beadását és a súlyos koronavírusos betegek ellátását is folyamatosan biztosítani kell.

Egy kollégája ugyancsak arról számolt be, hogy lelkileg nagyon komoly megterhelésnek vannak kitéve. Hangsúlyozta: ők is emberek, és mindennap azon dolgoznak, hogy mindenki a legjobb ellátásban részesüljön. Egy jó szó, egy mosoly már feltölti a napjukat pozitív energiával. De már elfáradtak, kiégnek, vagy már kiégtek.

– A páciensek hirtelen rosszullétről számoltak be, fájdalomról és gyengeségről. Amit a betegágyak mellett tapasztaltunk: magas láz, változó véroxigénszint, nehézlégzés, cianotikus ujjvégek és arc. Többször megtapasztaltuk az előzmények nélküli hirtelen halált, a betegnek leállt a légzése, a keringése, ilyenkor minden esetben azonnal megpróbáltuk újraéleszteni, sokszor eredménytelenül. Ezek az esetek megviselnek, a szakirodalomból pedig nem lehet tájékozódni, mert a kór új. Az emberek globálisan már felfogták: ez nem egyszerű megfázásos betegség lesz. Sajnos minden beteg más tüneteket produkál, a mutáns vírusra megint csak újabb reakciók lépnek fel.

A betegellátás során folyamatos a véroxigénszint- és testhőmérséklet-mérés és az egyéb paraméterek monitorozása a nap 24 órájában. A 12 órás műszakban 3 órás műszakváltásokban dolgoznak teljes testet beborító szkafanderben, arcot-orrot eltakaró két maszkban. Továbbá még fejvédőhálóban, plexisisakban, szemüvegben, védőcipőben, gumicsizmában és három pár egymásra húzott gumikesztyűben.

A Covid-intenzívosztályon minden beteg folyamatosan, 24 órán át kapja az oxigént. A műszakokban az állandó ellátás keretében ápolási feladatként végzik a betegfelvételt, a mosdatást, az ágyneműcserét, a terápiák összekészítését és beadását, illetve a reggeliztetést, az orvosi vizitnél való közreműködést, az esetleges pelenkacserét, a vizitrendelések végrehajtását. S, ha ez nem lenne elég, az ebédeltetés, a szükséges vizsgálatok elvégzése, a beteg folyamatos megfigyelése, sőt a betegforgatás is a feladatuk. Ugyancsak a tevékenységi körükbe tartozik az akut állapotváltozások ellátása, a páciens kívánságainak teljesítése, a kapcsolattartás a hozzátartozókkal, a vacsoráztatás, a szennyes ruha tételes összekészítése, a beteg környezetének rendben tartása, a fertőtlenítés, a betegelbocsátás, illetve a halottellátás.

A Covid-betegellátásban általánosságban 32 betegre 2-3 ápoló jut műszakonként. A megkérdezett szakember szerint hitre van szükség ahhoz, hogy átlendüljön az orvos, az ápoló és a beteg a nehéz pillanatokon.