Ünnepi kisfilmet forgatott március 15-ére a Kvártélyház (videó)

Tekints reánk, tekints, szabadság… – e címmel készített tízperces kisfilmet a Kvártélyház, a produkcióban összesen harmincheten működtek közre, plusz a két ló, mondja mosolyogva gyors fejszámolást követően Tompagábor Kornél rendező.

– Az idei már a 15. kvártélyházi évadunk lesz, ezt is ünnepeljük ezzel a kisfilmmel – folytatja a rendező, aki úgy véli: jelen körülmények között vissza, pontosabban előre kell vonulni a virtuális térbe, hogy „adjunk valamit a közönségünknek, ami kicsit elterelheti a figyelmüket a hétköznapok komorságáról”.

A kisfilmben a Zalai Táncegyüttes nyolc táncosa és a 47. Honvéd­zászlóalj Hagyományőrző Egyesület tagjai működnek közre, a szatmári tánczenét a Tükrös zenekar szolgáltatja, a koreográfus Kósa Ruben, Bartók Allegro barbarójának részletei Máriás Zsolt előadásában csendülnek fel. S feltűnik a vásznon négy színész: Duna Orsolya, Kovács Virág, Ticz András és D. Varga Ádám, valamint Frankó Krisztina lovas. Az operatőr Rátz Albert és Lipi Gergely, a hangmérnök Köves Marcell és Vincze Attila.

– A filmet Rám mellett, egy mezőn forgattuk (mert ott élnek a lovak) egy délután alatt, még a szigorítások, lezárások előtt – mondja Tompagábor Kornél, akinek izgalmas kihívást jelentett kipróbálni: mi minden sűríthető bele e történelemfolyamból tíz percbe, s mindezt képileg és a költészet révén hogyan lehet a szokványostól eltérő módon megfogalmazni. – Éppen ezért a narra­tív történetmesélés helyett inkább egy impressziókra, érzelmekre ható alkotást készítettünk.

A filmben a korabeli és a mai kor 47-es honvédjei egyaránt megjelennek, előbbiek szinte megelevenednek, ahogy felcsendül a szatmári tánczene, miközben a kamera ráközelít a képre, amelyen a honvédcsapatok 1849. május 21-én a Fehérvári kapunál betörnek a budai várba.

A zenei sorvezető Bartók híres zongoraműve, Petőfi Sándor pedig „a fősodor”. Ahogy Tompagábor Kornél rámutat: a háború magányos műfaj, s ennek visszaadásában (is) zseniális a lánglelkű költő. A Nemzeti dal mellett elhangzik Európa csendes, újra csendes című költeménye, a film címe is ez utóbbiból vett idézet. S a narrátor – H. Horváth Gyula – tolmácsolásában egy angol történész ’48-cal kapcsolatos gondolatait is megismerhetjük.

– Érdekes látni, a mai kor fiataljai miként találkoznak ezzel az erősen archaikus korral – a lovasokkal s a honvédekkel, miközben a Nemzeti dalt szavalják – fogalmaz Tompagábor Kornél. – Ahogy az is izgalmas, a filmet látva a néző hogyan szembesül majd a múlttal, s hogy mikor mit mond számunkra egy vers, milyen gondolatot indít el, milyen kérdéseket vet fel bennünk…

A rendező emlékeztet: Petőfi Európa csendes, újra csendes című művét 1849 januárjában, azaz akkor írta, amikor „már csak a magyar forradalom volt talpon, s mind közelebb kerültünk ahhoz, hogy a zalai honvédek elsőként vonuljanak be a budai várba”.

– Profetikus felhangja miatt ez a vers mindig a fejemben van, sokszor használtam már sokféle alkalomra, mert túlmutat önmagán – mondja elgondolkodva Tompagábor Kornél. – Gyönyörű párbeszéd a szabadsággal, amit minden korban keres az emberiség. Ez ma, amikor sokszor érezhetjük úgy, hogy a járvány korlátozza, megnyirbálja ehhez való jogunkat, különösen aktuális. Bezárt a világ, az emberek nem tudnak közösségben lenni, találkozni egymással, sokunknak hiányzik a színház. Ugyanakkor e helyzetnek inspirálónak is kell lennie mindazok számára, akik alkotnak, hogyha csak a távolból s csupán a virtuális térben is, de adhassunk valamit a közönségünknek…

A film a Kvártélyház közösségi felületein tekinthető meg március 15-étől.