A nagyböjti tartósélelmiszer-adományokkal Cirenei Simonok és Veronikák lehetünk

A világjárvány sok mindent átírt az életünkben – kezdődik az MKPK nagyböjt második vasárnapjára datált és a zalai templomokban is felolvasott körlevele, arra emlékeztetve, hogy a tavalyi nagyböjti tartósélelmiszer-gyűjtés épp csak megkezdődött, amikor a vírus elleni védekezés miatt a templomok bezártak, és így csak részben valósulhatott meg a jótékonysági akció.

„Idén újra meghirdetjük a nagyböjti irgalmasság gyakorlásának az ősegyházi hagyományát, amikor arra biztatjuk a híveket, hogy hozzák el a szentmisékre tartósélelmiszer-felajánlásukat a rászorulók számára és tegyék a templomban az erre kijelölt helyre. A világjárvány következményeként családok kerültek nehéz helyzetbe, akiknek a Katolikus Karitász mint az egyházunk hivatalos segélyszervezete igyekezett segítő kezet nyújtani. A karitász munkatársai, önkéntesei és alkalmi segítői is bekopogtak a családok, az idősek ajtaján és segítettek abban és úgy, amire éppen szükség volt. Gondoskodás indult el a bátrak lelkéből, ami egy nagy szeretetteljes összefogássá vált”, fogalmaz a hazai főpapok közös üzenete, hangsúlyozva, sajnos még nincs vége a járványveszélynek, de a templomokban megtalálhatjuk a személyes találkozást az Úrral, ami reményt, erőt és bátorságot ad nekünk.

Tanúságtételünkben most a hit-remény-szeretet sorrendje megfordul: a szolgáló szeretettel erősítjük a Gondviselésben való reményt, ami feléleszti az emberekben az Istenben való hitet, aki szeret bennünket és megszabadít a világjárványtól. Ennek a szeretetnek a jele az a nagyböjti alamizsna is, amit összegyűjtünk – olvasható a körlevélben.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia arra buzdítja a híveket, gyakorolják az irgalmas szeretetet a nagyböjtben is, és lehetőségük szerint vigyenek tartós élelmiszereket a templomokba március 7. és 14. között, akár a szentmisékre is.

„A világjárvány olyan számunkra, mint a keresztút, aminek minden állomása nehéz mind testileg, mind lelkileg. Jézus keresztútján is ott álltak azok az emberek, akik segítették, megosztották a testi-lelki terhet. Ma is már egy esztendeje ott állnak segítő emberek a vírusveszély keresztútja mellett: orvosok, ápolók, mentősök, egészségügyi dolgozók, a karitász munkatársai és még sok névtelen segítő, akik úgy érzik, hogy az a kötelességük, hogy most mások baján segítsenek. Mi is csatlakozhatunk a segítő adományainkkal ezen hősök csapatához, lehetünk Cirenei Simonok és Veronikák, akik a szeretetünkkel erősíthetjük embertársainkban a reményt és a hitet” – nyújt lelki és teológiai hátteret a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a jótékonysági kezdeményezéshez.

A körlevél Ferenc pápa nagyböjti üzenetéből idéz, amely szerint: a szeretet nagyböjtjének megélése azt jelenti, hogy gondját viseljük azoknak, akik a koronavírus-járvány miatt szenvednek, elhagyottnak érzik magukat vagy aggódnak. A jövő miatti nagy bizonytalanság idején, ha emlékezetünkbe idézzük, amit az Úr az ő Szolgájának mondott: „Ne félj, mert megváltottalak”, szeretetünkkel bizalmat közvetítünk és megéreztetjük velük, hogy Isten gyermekeiként szereti őket. Csak a szeretet által átformált, a másik ember méltóságát felismerő látásmóddal lehet a szegényeket mérhetetlen méltóságukban elismerni és megbecsülni, saját életstílusukban és kultúrájukban tiszteletben tartani, és így a társadalomba valóban integrálni.

Az MKPK úgy fogalmaz, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus évében fontos tanúságtétel, hogy annak a Jézusnak a nevében tegyünk jót az emberekkel, aki a kenyeret megszaporította és az éhező embereket jóllakatta. A kenyér színében, az Oltáriszentségben bennünket is táplál, ami arra késztessen mindnyájunkat, hogy tegyünk tanúságot az irgalmas szeretetről adományainkkal.

A Katolikus Karitász az élelmiszercsomagokat húsvétra juttatja el a családokhoz, amelyek ezáltal is megérezhetik Isten gondviselő szeretetét, írták a püspökök. Aki segíteni szeretne, a 1356-os adományvonalon is megteheti ezt, egy hívás 500 forintot jelent.

A körlevél szerint „a legkisebb adománnyal is a felebaráti szeretet csodája valósul meg közöttünk. A templomainkban összegyűjtött élelmiszerek nemcsak táplálékot jelentenek, hanem üzenetet is visznek magukkal, a Gondviselő Isten kézzelfogható szeretetét a nélkülöző családokba”.