A gáborjánházai Kovács Barbara hobbifotósként imádja járni a természetet és megörökíteni a csodát

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a lakosság és a média segítségét kérte a Magyarországon telelő erdei fülesbagoly-csapatok országos felméréséhez január végén. Az elkészült összesítés alapján az összefogás ismét sikeres volt. Minden eddiginél több adat érkezett a szervezethez, melyekből kiderül, hogy hazánkban legalább 670 településén, 991 helyszínen, 16 455 erdei fülesbagoly telelt. Idén a Gáborjánházán lencsevégre kapott baglyok is felkerültek a térképre.

Az összeírásba bekapcsolódó hobbifotós, Kovács Barbi jelenleg egy könyvelőirodában adatrögzítőként dolgozik, bár nem ez a szakmája, hiszen pincérnek tanult, de sajnos a vendéglátás helyzete jelenleg nem túl rózsás, más területen kell boldogulnia. A szlovén határtól pár kilométerre élő ifjú hölgy 5 éve készített egy fotót egy növényről, azzal a céllal, hogy utána tudjon annak nézni. Azóta csak fokozódott a fotózás iránti érdeklődése, lelkesedése.

– Elkészítettem a képet, majd később vettem észre, hogy milyen szépen kirajzolódnak rajta a harmatcseppek. Eleinte próbálkoztam telefonnal mindenféle képeket készíteni, és egyre jobban érdekelt – mesélte Barbi, aki azóta már fényképezőgépre váltott. – A fotózás számomra a kikapcsolódást jelenti. A természetjáró túráim alatt, a környezet saját szépségét szeretem megörökíteni. Korábban gondolkodtam komolyabb tervekben. Szerettem volna elvégezni a fotográfus és fotótermék-kereskedő tanfolyamot, de rájöttem, hogy a portréfotózás nem az én műfajom. Jobban kedvelem a makro-, állat-, táj- és természetfotókat. Mivel szeretem az erdőket, mezőket járni a természeti környezetet részesítem előnyben, számomra ez a legmegfelelőbb környezet a képek készítéséhez. Általában tudom előre, hogy mit szeretnék lencsevégre kapni. Ha egy állatról van szó, akkor órákig is tudok várni és lesben állni a végeredményért.

Fotóit nézve át is jön a türelem, például a vetésben lapuló őzről, de más természeti jelenségek is ámulatba ejtették.

– Nagyon érdekeltek a makrofotók, így próbálkoztam a hópelyhek fotózásával. Számomra csoda volt látni, hogy milyen érdekes alakzatú hópelyhek hullnak az égből. Egy jó fotó számomra nem csak a minőségben rejlik. Próbálom úgy elkészíteni, hogy ne egy mindennapi képet alkossak. Például egy virágnál, lehasalok a földre, és próbálom minél érdekesebb szemszögből megörökíteni.

Hobbija révén a hetési baglyok is előtérbe kerültek, illetve az országos összeírásba is bekerültek.

– Véletlenül bukkantam rá a baglyokra – folytatta. – A karácsony előtti napokban lettem figyelmes, hogy a szomszédom fáin napoznak. Kipakoltam a felszerelésem, és távolról figyeltem őket. Egy kedves ismerősömtől kaptam az információt az erdeifülesbagoly-összeírásról. Átolvastam, hogy mi a teendő, és számolgattam őket. Összesen 10 baglyot írtam össze. Minden délután figyelemmel kísértem őket, amikor kiültek napozni, mielőtt az esti vadászatra indultak. A Magyar Vadászlap által hirdetett fotópályázaton részt is vettem a fülesbaglyos képemmel, és a közönségszavazatok alapján az 5. helyet értem el.

A természetjáró hobbifotósnak persze vannak tervei a jövőre nézve, mint mondta, szeretné leváltani a jelenlegi fényképezőgépét és bővíteni az objektívkészletet, illetve tudja, van még mit tanulnia a fotózással kapcsolatban, így elsősorban a tudását fogja fejleszteni.