Könnyebben, eredményesebben

2021.02.28. 14:00

Lóránt Zsolt zalai tanárral a Modern tanulási technikák című könyvéről beszélgettünk

A pedagógusság nem foglalkozás, hanem életforma. Lóránt Zsolt, akit olvasóink költőként, meseíróként és képzőművészként (fraktál) is ismerhetnek, azok közé tartozik, akik tanárként a diákok eredményességét tartják szem előtt, s tudják, az új generációkhoz merőben új módszerek kellenek.

Arany Horváth Zsuzsa

Az észak-zalai falvakban tanító férfi jelenlegi diákjai 2010 után születtek, ők az Alfa-generáció. Ők azok, akik már a virtuális tér világában születtek, nehezen tűrik a hierachiát, azonnali kommunikációt és elismerést követelnek, figyelemmegosztásuk jó, de figyelemtartásuk épp a rengeteg inger miatt felületes, gyenge.

Mit tehet a tanár, aki szeretné az alaptudást átadni, hogy diákjai elérjék annak célját, a rugalmas alkalmazkodás képességét a folyton változó környezethez? Könyvet ír a tanulási technikákról. Nemzetközi szakirodalmat olvas, fordít, s közreadja a módszereket, amiket jónak talál.

A rossz tanulási időbeosztás miatti „kognitív unalom fáradtságot borít a figyelemre”. Lóránt Zsolt a Modern tanulási technikák című kötetével
Fotó: Katona Tibor

– Tanulástechnikai könyve hiánypótló. Milyen tapasztalatok alapozták meg?

– Valóban, a magyar piacon hiánypótlónak számít a mű. Ahhoz, hogy megszülessen, hosszú évek negatív tapasztalatai vezettek el. Gyakorló pedagógusként, három éve (újra) osztályfőnökként, középiskolások korrepetálásával foglalkozó tanárként is tapasztaltam, a gyerekek tanulási módszerei egysíkúak és nem hatékonyak. Ugyanakkor a saját gyakorlatomba a hosszú évek alatt számos trükk, saját kútfőből származó módszer épült be. Aztán bő két éve ráakadtam egy vlogger videójára, amelyben találkoztam hatékony tanulási technikákkal. Mondhatom, hogy ez volt a gyújtózsinór.

– Miért nem tudnak a gyerekek hatékonyan tanulni? Unalmas a tananyag, rossz a módszerük, kevés a motiváció, kontraszelektált a pedagóguspálya(tisztelet a kivélelnek!)?

– Egyszerű a válasz, azért, mert a jó módszerekre senki nem tanítja meg őket. Gondoljunk bele: adott egy elöregedő pedagógus-társadalom, mely maga is híján van ezeknek az ismereteknek. Bár az írás közbeni kutatómunka során kiderült, ma már vannak egyetemek, amelyeken ezek a technikák, vagy legalábbis egy részük hozzáférhető. A tananyag egyébként nem igazán korszerű, és az új generációk sajátosságait nem veszi figyelembe. És akkor még nem is beszéltem a nem ritkán kapitális hibákat tartalmazó tankönyvekről. Egy példa álljon itt: az egyik hetedikes fizika tankönyvben olvasható, hogy az autó tömege 12000N! Nem kell ahhoz fizikatanárnak lenni, hogy tudjuk: a tömeget nem Newtonban mérjük... Azt remélem, hogy a fentebb említett problémákra gyorsan reagálnak a szakemberek.

– Hogyan fogott hozzá a könyv megírásának? Milyen szakirodalommal dolgozott?

– Az első, mintegy 50 oldalas verzió diákoknak készült. A megíráshoz forrásként elsősorban a világháló szolgált, hiszen a modern tanulási technikák mindegyike itt elérhető, teszem hozzá, angolul. Az alapot két, tanulási technikákkal foglalkozó amerikai pszichológus, Yana Weinstein és Megan Sumeracki munkássága adta, az információk jelentős része is a témával foglalkozó honlapról, illetve az onnan elérhető forrásokból táplálkozott. A sorból kicsit kilógó pomodoro-technikának ugyancsak jelentős szakirodalma lelhető fel. Szóval kutattam, fordítottam, írtam, s közben egyre jobban éreztem, diákjaink milyen használhatatlan technikákkal tanulnak...

– Olvasható a könyvben, hogy tesztelte a módszereket a tanítványain. Milyen változások álltak be?

– Egy-egy technikát több osztállyal is megismertettem, azokat mára már többen használják eredményesen. E technikák legnagyobb jótéteménye egyébként az, hogy a hosszútávú memóriába kerülnek az ismeretek. Ezt nem én állítom, hanem elsősorban a modern amerikai agy- és memória kutatások. Az eddigi visszajelzések nagyon pozitívak, annak ellenére, hogy e technikák alkalmazása időigényes és nagy önfegyelmet kíván. A technikákat használók könnyebben tanulnak meg tananyag-részeket, és az előhívás folyamata is hatékonyabb. Akad már, akinél ez az érdemjegyek javulásában is tetten érhető.

– Ha Önön múlna, áthelyezné a hangsúlyokat például az általános iskolai matek, fizika tananyagban, hogy érdekesebb legyen a diákok számára?

– Mindenképpen! Matek-fizika-számítástechnika szakos vagyok. Míg matekból van felvételi, azaz egyfajta kimeneti kapu, addig ahhoz nem kéne hozzányúlni, de talán nagyon nem is kell. De előtérbe helyezném a logikus gondolkodás fejlesztését. Ami a fizikát illeti... Hm... ha rajtam múlna, mindenek előtt fejleszteném (nagyon) a fizika (és kémia) szertárakat, és visszalopnám Öveges Józsefet és kísérletezésen alapuló fizika-tanítását. A valamikor hatodiktól heti két órásként futó tantárgy mára elveszítette óraszámai felét. Szóval áthelyezném a hangsúlyokat, és más arányokat választanék. Itt is él bennem a remény, hogy ezt éppen azok ismerik fel mihamarabb, akiknek a kezében van a lehetőség a változtatásra.

–A tehetséggondozás és a felzárkóztatás egyszerre feladata a tanának, főleg vidéki kisiskolákban. Hogyan lehet ezzel megbirkózni?

– Nehezen. Mind a pedagógusok, mind a diákok rendkívül leterheltek. A pedagógushiány miatt sok az áttanító kolléga (magam is két iskolában tanítok), miattuk úgy kell összeállítani az órarendeket, hogy az sokszor jár szakmai áldozathozatallal. Ezzel együtt is azt gondolom és tapasztalom, hogy a kollégák igyekeznek minden feladatukat maximálisan ellátni, amiért le a kalappal előttük. A hatékonyság azonban esetenként több, mint kérdéses, és éppen ezért talán itt is lehet tere a munkámnak, a könyvnek, a hatékony és modern tanulási technikáknak.

– A gyerekkorában mi volt a célravezető tanulási módszer? Miért éppen a matematika és a fizika? Tanárok, szülők, könyvek, tankönyvek?

– Ami a saját régi technikáimat illeti, tulajdonképpen kettőt, a Pomodoro-t és a „Kérdezz magadtól” technikát használtam. Előbbit a zenetanulásban (öt évig csellóztam), utóbbit a történelem, magyar, biológia, földrajz, fizika tárgyakban, amikor középiskolás voltam. A matek mindig jól ment, az Öveges filmeket imádtam, de sokáig inkább mérnöki pályában gondolkodtam. A változást egy tájékoztató hozta, amikor a szombathelyi tanárképző tanárai ellátogattak a szentgróti gimibe. A szüleim értelmiségiek. Nem befolyásoltak, hanem támogattak, bár édesanyám örült volna, ha orvos lett volna belőlem, arról azonban hallani sem akartam. Ami a könyveket illeti: egy közepes könyvtárat kiolvastam, s ez szó szerint is igaz, mert anyu mellékállásban könyvtáros is volt. Sokszor ugrottam be helyette...

– Hol, hogyan lehet hozzájutni a könyvhöz?

– Első verziója diákoknak íródott. Arra kerestem kiadót, közösségi háló pedagógus-csoportjaiban is. Így akadt rám a Neteducatio, a kapcsolatfelvétel után hamarosan szerződés is született köztünk. A végleges könyv kérésükre egészült ki számos új fejezettel (generációk, online eszközök), célközönségük miatt íródott át úgy, hogy elsősorban pedagógus kollégáknak szóljon. De ajánlom érettségi előtt állóknak, egyetemi vizsgákra készülőknek, és mindenkinek, aki szeretne hatékonyabban tanulni.

Ezek is érdekelhetik